Egy jó cím, fél siker - ahogy a bulvármédia teszi. Mi az, hogy "őznász", mint az előző bejegyzésem címe. Vadász érti, más nem, vagy találgat, hogy esetleg elírtam, mert ősznászt akartam írni, ami ugye egy őszi lakodalmat és az azt követő hetye-petyét jelenti - mert ez ugye érthető. De a cím, amit adtam a bejegyzésnek, mégis csak az őznász volt, ami nem vonzott túl nagy érdeklődést, mert az nem sok embert érdekel, ha egy őzbak szerelmesen űzi a sutát.

Akkor viszont jöjjön a bulvár stílus, íme.

A vágytól végletekig feltüzelt bak, brutálisan rontott neki a gyengécske sutának, aki félelmében mást sem tudott csinálni, mint menekülni. A bak szájából kéjesen lógott ki a nyelve, csorgott a nyála, kidülledt a szeme , egész testébe zihált, ahogy a kegyetlen indulat, a vödörnyi tesztoszteron forralta a vérét. Szegény kis védtelen suta előző évi gidája csak ámult az anyukáján, hogy miért nem rohan be az erdőbe, hiszen ott le tudna lépni a kegyetlen szatír elől, hanem köröket fut, egyre kisebbeket, amitől a az üldözője már egészen a fenekéig jutott. Jaj, most meg már egyenesen szaglássza az anyu punciját, kiabálni kéne, hogy anyu, anyu, menekülj, mert kárt tesz benned a bácsi, de erre sem volt időm, mert ez a mocskos ismeretlen felém rontott és egyszerűen elzavart. Anyu pedig nem védett meg, hanem állt és várt, hogy a kergetőzés folytatódjon. Hívni kéne a rendőrséget, vagy mi a kórság van az erdőben - hogy segítsenek az anyunak.

Az erőszakoskodást pedig többen is nézték, ahelyett, hogy beavatkoztak volna, például az a két vadász, akik szeme a távcsőre tapadt és fülig érő szájjal suttogták: hát elkezdődött !

Így már jobb?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.