Sosem rosszabbakat !

2016.09.23. 12:25

Az ilyen "magamfajtának" aki vadászatban nőtt föl, a vadászat nem úri hobbi, vagy passzió, hanem életforma. Ha kérdik a vércsoportom, szoktam mondani, hogy nulla, R!h pozitív és a színe zöld. A vadászataim mindennaposak, ahol egyik vadászat szinte a másikba ér,  az események egymás sarkát tapossák.

Mielőtt ezt valaki megirigyelné, elárulom, hogy ebbe nagyon sok munkát kell fektetni, vetés nélkül nincs aratás.Az elmúlt két nap is hozott élményt, először egy disznólövés formájában, másnap pedig gerlézni voltam egy alföldi területen, ahol még lábon áll a napraforgó. Mindkét napnak volt rendkívülisége.

A disznó kaland olyan gyors volt, hogy még a pipámat sem volt időm meggyújtani, a cókmókomat igazgattam, amikor zörgést hallottam a "hátam mögül" szóval nem szemből, ahol a szóróm volt. Az embermagasságú gazos, bokros részben mozgott valami. Bevallom, rókára, vagy aranysakálra gondoltam, ezért a puskát kézbe vettem, felálltam hogy belássak a bokrok alá. Jól tettem mert ahogy nóta mondja, " se nem róka se nem nyúl...stb" - hanem egy disznó füle mozgott két ág között. Ilyen közelről nem volt nehéz dolog odaküldeni a golyót. Megnéztem az órám, éppen tíz perc telt el az érkezésem óta. Nahát, ilyen a vakszerencse !

A másnapi gerlézésben az volt szép és jó, hogy magasan jöttek a madarak és cikázva. Jókorákat kellett elébük tartani, aki még tudja, hogy milyen hosszú egy kocsirúd, annak elmondom, hogy két "kocsirúdnyit."

Két teljesen más élmény, de mindkettő csodálatos volt !

 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr5311737709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása