A vadásztársaságunkat érintő  - finoman fogalmazva is - rossz szájízű év után, úgy vártam a gerleszezon kezdetét, mint zsidók a messiást. Az első gerlézés helyét nem akarom kiadni, mert még többen magukra ismernének. Például az a szar alak, aki a faluszéli putriból kihívta a rendőröket, mert ő és a sok purdéja, "súlyos életveszélyben" volt, ezért kénytelenek voltak -  a negyven fok melegben -  a szobában dekkolni. Ebből annyi volt igaz, hogy a több mint háromszáz méteres távolságból leadott lövés egy-egy sörétszeme a házuk tetejére pottyant. Kb. olyan kárt téve benne, mintha egy galamb szarta volna le.

Nekem mindig fontos a z első lövés élménye, ami sikeres lett - utána már nem annyira - de a leesett gerlét is szépen "apportíroztam" , mert Samu kutyámnak szántam gyakorlásra.

Alig vártam, hogy itthon kipróbáljam ! Eldobtam a gerlét és Samu visszahozta ! Legközelebb "élesben " lesz kipróbálva !

Dupla öröm !   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.