Jó két évvel ezelőtt - amikor éppen ezen a területen kinigliztünk ( üregi)  - már dicsérő szavakat zengtem a vadászgörényekről.. Ha valaki nem rest és "visszalapoz" a bejegyzéseimben, akkor ezt "Lukinyúl" címmel megtalálja, ha igen, akkor sem sokat veszít, mert ma sem tudok többet, jobbat írni róluk, mint ahogy anno tettem.  

Szívből sajnálom, hogy ezt a kis helyes, de vérmes állatkát jelzőként vette át az argó, mégpedig "büdös görény" alakban - ami inkább emberi jellemet jelent, mint  szagot. Van szaga a görénynek? Van hát, de kinek nincs. Először is a bundája enyhe pézsma illatot áraszt - ez akár kellemes is lehet. Ezen kívül van egy bűzmirigye, ami az ivarzásával függ össze, ő így udvarol. Semmivel nem rosszabb, mint egy hatalmas, agresszív  kölni- felhőben úszó "csatakanca" szaga. A hasznosságuk különbségéről nem is beszélve. 

Ami viszont kétségtelen, hogy az üregizéshez türelem kell. A nyúlvárakban a járatok akár száz méter hosszúak is lehetnek, több szintesek, szövevényesek, amiben a görény akár félnapokat is eltölthet, de közben ugrasztja a nyulakat - a vadászok nagy örömére. A vadászatnak akkor van vége, ha elég üregi van már a terítéken, de igazából csak amikor a fáradt kis görény is előjön a járatokból.

A kutyás vadászat után, illetve mellett, az egyik legkedvesebb vadászati formának tartom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.