Ez egy olyan nap, illetve időjárás, ami az írásnak kedvez. Esik, viharos szél fúj, ami szobába kényszerít. Nem volt ez mindíg így, de ez már a nosztalgia kategória. Tehát hagyjuk ! 

Még csak annyit a ritkább jelentkezéseimhez, hogy ez nem ihlet kérdése, hanem a Napsütésé. Ha ugyanis süt, akkor nem lehet megkötözni sem, megyek a kertbe, hadakozok a sövényeimmel, fáimmal, vagy indulok vadászni. Napelemes vagyok, hajt a fény! 

Most viszont egy pár napos emlékem tör elő, amikor a Hold teljes kerekségében emelkedett az égbolt peremére, éppen a lesem mögötti erdő kusza ágai között. A nappali, tavaszias meleget is hidegre váltotta, a hátizsákba tett pulóver is rám került. A lesem árnyéka hosszasan terült el az előttem lévő tisztáson, talán még a saját fejem és kalapom árnyéka is látható volt  rajta. 

A távoli templom hatórát jelző harangkongását is elnyelte az erősödő fény, letompult benne, szerénnyé vált.A szemben ásítozó erdő szélében egy dagonya sara csábítja a környék vadjait, talán ma is így lesz - futott át bennem a vággyal teli bizakodás. Egy agancs koppanása, majd óvatos léptek neszezése jelezte, hogy egy szarvascsapat közeledik. Úgy éreztem, hogy csak egyet, vagy kettőt kéne lépniük, hogy kiérjenek az erdőből, de síri csend lett, megálltak. 

Talán az akkorra már teljes fényével világító Hold fénye torpantotta meg őket - nem tudom, bár van ilyen tapasztalatom. Teltek, múltak a percek, talán már fél óra is, de sehol semmi, a szarvasok eltüntek. Néma csendben !

Alábbhagyott az izgalmam is, már éppen a csendes beletörődés fázisába kerültem, amikor egy tehén lépett ki az erdőből, éppen onnan, ahol a korábbi zörgés hallatszott. Gyönyörű látvány volt a Holdfényben fürdő öreg tehén. Őt már nem zavarta a szembe sütő Hold, sok Holdteltét megélhetett már, talán még egy kicsit fürdette is benne az "arcát", amikor kőrbeszimatolt, nincs-e veszély. Nem volt, mert én csak nézőközönség voltam számára. 

Kecses léptekkel átvágott a réten és a lesem mellett alig pár méterrel, eltünt az erdőben, maga után nyitottan hagyva a kédést, miért volt egyedül és hová lettek a többiek.

Ezt csak ő tudta volna megmondani, de nekem egy szép estét adott és ezen írásom főszereplője lett .

Részemről köszönet jár érte !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.