"Lábatlan !"
2019.10.26. 15:12
A februári utolsó fácánozás után, mindíg fájó szívvel teszem be a puskámat a fegyverszekrénybe,leápolva, leolajozva, dédelgetve, szinte megszemélyesítve, mint egy hűséges vadásztársat,közben bocsánatát kérem, hogy egy darabig majd nem fogom kézbe.Pontosan öt és fél hónapig, a gerlevadászat kezdetéig. Fácánvadászatra még ennél is hosszabban kell pihennie, hiszen az csak most kezdődött.
Izgultam hogy az egyre rosszabb lábam kitart-e eddig, tudok-e úgy lőni, hogy a lábam nem igazán funkcionál. Olyan lettem mint a Beremend utáni második cementgyár, a Lábatlan.
A gerlézések jól sikerültek, a nagyon várt első fácánozást csak a nyári meleg, mondhatni kánikula tette bizarrá, hiszen ezeket a vadászatokat a csípős hideg, a madarakat jól megemelő friss szél és egy kis hó teszi igazán élvezhetővé.
Ez a csütörtöki nap, ingre, gatátyára vetközös volt, de a madarak is így gondolták, nehezen akartak röpülni. Négyen voltunk, ebből ketten - a két "fürge lábú" - hajtott, Gábor baráttal, mi a - fájós lábúak képviseletében - csak csendesen várakoztunk. Egy csatorna és egy nyaras erdő sarkánál ücsörögtem, amikor egy szalonka rebbent fel, szinte előttem, ami már önmagában is csodás élmény volt !
A hajtók is kiértek, a kutyák is befejezték a kajtatást, de az egyik kis magyar vizsla nem, a mellettem futó csatorna nádasát szaglászta egyre nagyobb izgalommal. Éreztem, hogy ebből lehet valami, lett is, egy jól meglapuló kakast keltett, amit sikerült meglőnöm. A szezon első kakasát ! Azután lett még több is, de az első mindíg emlékezetes marad !
Most egy darabig szünetelnek a vadász élmények, de csak addig, míg a "Lábatlan" jelzőből fürge láb nem lesz !
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.