Nem ül egy asztalhoz Téltábornok és Tavasztündér, inkább beosztják a napot, ki éjszaka, ki nappal intézi a dolgát. Így azután a vadászatok is Janus arcúak, a reggeli gyenge fagyokat a délelőtti langyos meleg váltja, számunkra egy napba sűrítve a két évszakot ! A növények, virágok sem tudják, hogy mit tegyenek, a bimbók pattanásig duzzadva hezitálnak, kinek higgyenek.

A tegnapi nap is hozta a formáját, reggeli induláskor még a fagyos útra kellett vigyázni, déltájban pedig lehetett vetkőzni, a meleg déli szél sorban szedte le rólunk a ruhadarabokat.Ebben a tavaszias időban a fácánok is merészen szétszéledtek a hatalmas területen, a több hónapos telepi élet után, élvezték a rövid szabadságot. Egy nevelt fácánnak csak ennyi boldogság adódik az életből, hiszen vadászatra tenyésztették. Ezen nem kell fanyalogni, hiszen egyetlen csirke, kacsa liba sem a hosszú élet hírnöke. 

Egy kis átkötéssel - mármint amit a szabadságról említettem - magamról is ezt tudnám mondani, az "új" lábam engem is kezd szabaddá tenni, ha még óvatosan is, de egyre bátrabban botorkálok a vadászatokon.

Az eredménnyel dicsekedni nem tudok,de azzal igen, hogy egy majdnem fekete színben pompázó kakast sikerült lőnöm.  Korlátozott mozgás, szerény eredmény, csodás egyensúlyban !

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.