A tavaszi madárvonulás első hírnökei a bíbicek, már javában"jajonganak" a vizes rétek fölött, de a többiek is serényen utaznak idefelé, vagy már meg is érkeztek, mint a gólyák. Időrendben közéjük ékelődve jöttek a szalonkák, a tavasz igazi hírnökei,ünneplőbe öltöztetve a vadászember lelkét ! Úgy látom, hogy a korábban - mondjuk az én zsenge életkoromban - a szalonkavárás volt a vadászati idény non plusz ultrája.

Alig pár fanatikust leszámítva, a szalonkázás kiment a "divatból", igaz, ennek komoly akadálya lett a monitoringozás, amit értek ugyan ( nem vadászoknak mondom, a terítékre került szalonkáról, részletes adatlapot kell kitölteni, elküldeni, stb ) de elfogani nem tudok, mivel a környező országok jórészén, minden megkötés nélkül lövik a szalonkát.

Valóban kell egy kis ( nagy) fanatizmus, hogy a hajnali és esti fél órás égbolt nézéshez hajnalban keljünk, késő este feküdjünk, közte meg álmosan kóvályogjunk.Aztán ha esetleg hallunk egy korrogást, vagy pisszegést, netán látunk is szalonkát, akkor ez már beszédtéma, majdnem vadászsiker.

És ilyenkor mennyire nem érdekel bennünket a vaddisznó, legföljebb annyiban, hogy az esti haza-botorkálás közben  ne akadjunk malacos kocába, mert egyáltalán nem megnyugtató sörétes puskával a kézben hallgatni a dühös, malacait féltő koca horkantásait. 

Jut eszembe, már ez is ritkaság számba menne,  hiszen a sertéspestis miatt, a kocákra kiadott statárium, igen sikeresnek látszik.

A madárinfluenza, lánykori nevén a H5N1, a sertéspestis, köztünk, emberek között meg a korona vírus, egy olyan támadás, amit a vírusok indítottak az emberiség ellen. 

Nem tudni, ki áll nyerésre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.