Megtört a jég, - hogy fagyos hasonlattal éljek - hat hónap kihagyás után újra felmerészkedtem egy lesre, ami nem bátorság hiányából, hanem a műtétre váró csípőm állapotából fakadt. 

Érdekes, hogy a hasonlat inkább optimista kicsengésű  - mint nálam is - mert valami jóra forduló dolog szimbolikája. Ennek pesszimista változata a "vékony jégre tévedt" - ami már nem éppen jó kimenetellel kecsegtető helyzet. 

Ezt csak egy kis kitérőnek írtam le, ha már jég, legyen kövér ! Lúddal mondják, de így jobban passzol ide !

Szóval a lényeg az, hogy lányos izgalommal pakoltam a hátizskom, pedig hosszú vadász életem alatt már ki tudja hányadszor, de ekkora kihagyásom nem is tudom mikor volt. Rögtön a lesre kapaszkodásnál leteszteltem az "új " lábam,  szépen tette ő is a dolgát, ahogy a létrafokok adták, úgy került az új protézises is sorra, jobb, bal, stb semmi lazsálás ! tessék dolgozni !

A les, mint egy kilátó, dombélen állt, kelet felé a Somberki, nyugat felé a szekcsői határt pásztázta a szemem, mint a múlt és a jelen lehetőségének a határát. A seb begyógyult, már nem szorul össze a szivem ( csak az öklöm) amikor az elvesztett területet vizslatom. 

Egy fácán párocska édelgett a vetés szélében, azután három őz jött ki az erdőből, ami nekem látványnak erre a napra elég is volt ! 

A vírusos valóság - mint vékony jég - és az idilli látvány, a debütáló vadászat újdonsága - mint megtört jég, ekkor nyert értelmet ,és kerülhetett egy gondolatba - mint a bejegyzésem elején !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.