A nyári hőség a vadásztörténetek írására , de az olvasására sincs jó hatással, nevezhetném uborka ( kovászos) szezonnak, vagy egyszerűen csak ráunásnak, hiszen a media okádja magából a borzongásra alkalmas híreket. 

Krimit is többen olvasnak, mint Fekete Istvánt.Természetesen nem mérve magam hozzá.

A mai nap még ide kívánkozik, a többit majd meglátjuk. !

Az országútról az elhagyott homokbánya felé lekanyarodva az ég alja is derengeni kezdett, a tarlókon sarjadó gyom bokrok is kezdtek kőrvonalazódni és a képzelet játékából őzet formáló alakjuk valóságossá válni. Azután az egyik bokor mintha megmozdult volna, nyaka lett és két füle, a távcsőben egy suta alakja bontakozott ki, ahogy feszülten figyel az egyik irányba és ezek nem mi voltunk. Már könnyezett a szemem a távcsőre tapadva, amikor a szerelmes vőlegény is megmutatta magát. Amikor megláttam hogy mi van a fején, csak egy cikornyás káromlkodás szaladt ki a számon, mert ilyen különleges bakot még nem láttam. Olyan kuszaság volt a két füle között, amiről még a távcsőben sem lehetett megmondani, hogy hány ága boga van

A távmérő 143 métert mutatott, a hajszálkereszt stabilan állt az oldalán, már csak azt kellett megvárnom,hogy tisztán mutassa az oldalát.  Ekkor váratlan fordulat történt, a bak egy hirtelen rohammal birtokba vette a sutát, ahogy szaknyelven mondjuk, borított.  A szerelmi légyott után mindketten csipegetni kezdték a sarjadó füvet. Ekkor érintettem meg az elsütőbillenytűt. 

A fekvő bak mellé érve jött az igazi meglepetés, még a távcsőben látottnál is különlegesebbet mutatott az agancs, bevallom, életem legszebb bakja mellett álltunk- nem kis megrendüléssel -  Csanáddal, a kisérő vadásszal.. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.