Köd előtte, köd utána, közben pedig napsütés ! A vadásznapunkat - a csütörtököt - lehet így jellemezni. A Mohácsi kompon keltünk át  - ha a Duna választóvonalát komolyan veszem, - akkor a Dunántúlról a Duna-Tisza közébe, holott csak alig harminc kilométernyit mentünk a "tetthelyig" a vadászterületig. Egy sétálós vadászatot bőséges reggelivel kell kezdeni - ennek tettünk eleget a Csátaljai lángososnál. A jó kis fokhagymaszag kibélelte az autóm belsejét, de egyformán vétkeztünk, bennünket nem zavart. Lehet, ha megállítanak igazoltatni, mellénk szédül a yard!

Sétáltunk, bóklásztunk, kisebb nádasokat bogaráztunk át, de eleinte nem sok sikerrel. Pedig Rabbi kutya úgy törte a nádat, mint egy dózer . Amikor meg végre rátaláltunk a fácánokra, nekem jött egy rossz hír, amitől vadászból orvos lett belőlem, "telefondoktor "! 

Sokan vallják, hogy a vadászat feledteti a gondokat, bajokat, a legjobb "búfelejtő". Nálam ez nem így működik. Én csak akkor tudok önfeledten vadászni, ha rendben van a lekivilágom. Zajlott a vadászat, miközben az autóban ülve intézkedtem, hála Istennek eredményesen. A vállamra rakott gond alól kicsit felszabadulva, már én is puskával a kezemben vártam a hajtott kakasokat - és próbáltam behozni az elmaradásomat. 

Ez gyakorlatilag úgy történt, hogy a vadászat végefelé  - amikor már majdnem lemondtam arról, hogy egyáltalán el fogom sütni a puskám - láttunk egy kakast a falu széli kis bokrosba berepülni. "Kőrbekaptuk", a kutya kajtatni kezdett benne, és -szerencsémre - éppen felém hajtotta ki a kakast.

Régen örültem így, egy lőtt madárnak !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.