Jó érzés volt és főleg az utóbbi idők hektikus időjárásában szokatlan, hogy a másnapi vadászatra csupa jót jósolt a meterológus. Semmi köd, szemerkélő eső, taknyolós pára - ahogy eddig legtöbbször - hanem csikorgó fagy, pár centis hó és napsütés! 

A körülmények adottak voltak -  kívánni sem lehetett volna jobbat, - most már csak a fácánokon és a lőtudáson múlhatott  a siker. Az optimista várakozást a valóság űberelte, ( elnézést a germínizmusért !) volt madár szépen, kedvük is volt a repüléshez, amit a szeleburdi módon rohangáló német vizsla garantált. A reggeli cudar hideget dél felé kellemes meleg váltotta, a sok mínuszból pluszok lettek, az arcunkat fürdetni lehetett a januári napsütésben.

Amikor a szép teríték mellett álltunk, megjelent Astor kutya, aki már csak nagy kínlódással és szenvedéssel tudott  felkelni a vadászház foteljából, félig vakon, zihálva, az élete utolsó napjait tengetve, de még mindíg az ösztönének engedelmeskedve -  mindenáron részt akart venni a vadászat bejezezésén - ahogy ezt 17 éve alatt mindíg is tette.

Köszönjük Astor a 17 év munkáját !

Jut eszembe, közben mi sem lettünk fiatalabbak !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.