Bevallom, nem szégyen, hogy öreg vadász létemre, jókora lámpalázzal és még nagyobb várakozással vágtam neki a hosszú útnak, eleget téve egy kedves meghívásnak, ami fogoly vadászatra szólt. Akárhogy is kutakodok az emlékezetemben, az utolsó negyven-ötven évben biztosan nem vadásztam fogolyra, de korábban, ifjonti koromban - amikor még szépen volt fogoly - gyakrabban. A Ceglédbercel környéki homokos, akácos terület jó ismerősöm volt, sokat jártunk ide fácánozni, üregizni, de az első dámbikámat is a közelben lőttem meg - de ezek az emlékek is már fél évszázadosak. 

A vadászat olyan lett, amit csak kívánni lehet, két kisérő, két remek kutya és másodmagammal, Laci barátommal kezdtük végigjárni a füves bokros homokpusztaságot. Bizarr nevük ellenére - Parlag és Kongó - a szakma mesterei voltak, szoborrá merevedve állták a foglyot, amit felzavarva,már a mi dolgunk volt meglőni..

Nagy találkozás, helyesebben szólva egymásra találás tette ezt a napot még fényesebbé, mert a Laci barát, a meghívóm, a korábbi vadász életemnek kulkcsfigurája volt, úgy jártam hozzá Nagybátonyba,mintha hazamennék,  a sok-sok vadász esemény szoros köteléket rakott körénk, több is volt ez már, mint "csak" vadászbarátság. Erre a jó szó, hogy testi, leki barát !  

Kicsit megöregedve, megkopaszodva, öleltük át egymást és folyt belőlünk a szó, tolultak az emlékek, párásodott a szem.... és megállapítottauk, hogy csak a test öregszik, a huncutság nem !!

Köszönöm Tauber Pistinek a Turuk vadfarm tulajdonosának - a pazar vadászatot, a szép terítéket, és a baráti légkőrt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.