A január nem a kedvenc hónapom ! Fergeteg hava - népiesen - ami havat, hóviharokat sejtet, de nem napjainkban, amikor a "fergeteget" legfeljebb viharos széllel érkező tavaszias meleg front produkálja. Már két napja február van, a Jégbontó hava, de nem hogy jeget nem talál, hanem a hóvirágokat bolondítja és csalja ki téli álmukból, de már "bandázó" dalos szúnyog csapattal is találkoztam. Bolond időjárás - mondanák a régiek, de mi már tudjuk - sajnos - hogy ez a tél nélküli, korán- és rövidre szabott tavaszokat hozó forró, tikkasztó nyaras éghajlat, a mi bűnünk. 

Azért a február már a remény csillogását jelenti - ahogy Nagyapám mondogatta - "február, itt a nyár", hiszen már nem sokat kell várni az első szalonkák korrogására, pisszegésére. Már megint nosztalgiázva egy kicsit, a régvolt vadászemberek a sörétes puskájukat decemberben eltették - helyette a takarmánnyal teli zsákokat vették a vállukra - így a márciusi szalonka várása  és a puskák gondos olajozása jelentette a Jégbontó havát.

A február, a szarvasok életében is egy mondhatni trauma, hiszen a királyi vad elhullajtva koronáját, bizony egy szégyenlős, kiszolgáltatott vad lesz, ráadásul az agancsgyűjtők zaklatásától folyton menekülésre kényszerülnek.   

Számomra ez a Jégbontó hava azért is szimpatikus, mert nem haverom a hó és a jég, nem tudok mit kezdeni velük, csúszni, siklani nem tudok rajta, de esni annál nagyobbat. de ami ennél is fontosabb mostanság, hogy a két éve bennünket nyomorgató covid vírus is elfáradóban van, jó lenne a tüskéit éppen úgy elhullajtaná, ahogy a szarvasbikák az agancsaikat.

Jó lenne, ha így lenne ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.