Nálam, a halogatott döntések kategóriájába tartozik a vadászat. Sok mindenben tudtam, hogy mikor kell abbahagyni, ráadásul ahogy anno a  Csikar nevű zseni focista mondta: a csúcson ! Igaz, a sportban a sérülések hozták meg a döntést, mint pl. a lovaglásban a lábsérülésem. A lövészetetben pedig a "célzó" szemem baja. 

De mi a helyzet a vadászattal? Pláne, ha a vadászat nem csak egy hobbi, hanem életforma. Ha már nem tudok felmászn a lesre, vagy ha képtelen vagyok egy jól repülő fácánkakast meglőni, vagy egyáltalán, ha jobban vonz a szoba melege és a kényelmes fotel, mint a gyűrődés - akkor vége?

Ahogy elnézem az idei évet, a vadászati lehetőségek szűkösségét - ahol már régen nem igaz az állomány szabályozás" mottója mögé bújva vadászni - a vadászatot nem kell abbahagyni, elfogy az magától. 

A vaddsiznó volt a vadászok többségének a "kedvenc" vadfaja, ami a sertéspestis "jóvoltából"  mára szinte semmivé lett.  A szarvas - mégha nem is azonos ivarú, korú egyedekre, de egész évben lőhető lett - nyilván nagyon meg fogja sínyleni a földtulajdonosok harci kedvét !

A fácán, a tavaszi keléskori időjárásra rendkívül érzékeny, ha a hamarosan következő tavasz is olyan lesz, mint a tavalyi - hideg, esős -  akkor elbúcsúzhatunk a vadfácántól is.

Ugye, hogy jogos az aggodalom, a vadászatot illetően? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.