Itt és most nem a fegyverrel rendelkező vadász ember szól belőlem, hanem a háború miatt szorongó polgár, családjáért aggódó apa, nagyapa. Ha a fegyver kilép "békés" környezetéből és embereket ölő gyilokká válik,akkor az már a bűn kategóriája. Pedig a fegyver története békésen kezdődött,

A kőbalta a dárda használatával a szőrös ősünk, megtanult eredményesen vadászni, vagy a kardfgogú tigris ellen védekezni. Nem tudni hogyan történhetett, de lehet, hogy egy prédából kihasított húsdarabért a kőbalta az acsarkodás szereplője lett, embert ölt. Innentől kezdve a fegyver - a kőbaltától, a jelenlegi haditaechnikai csodákig -  a háborúk aktív szereplője lett és került olyan emberek kezébe, akik az erejüket a fegyverekkel fitoktatják. 

Háború dúl a szomszédban, dörögnek a fegyverek, halnak támadók, védők egyaránt, gyanítom mindkét részről ártatlanok. A bűnösök elegáns lakosztályokban tárgyalgatnak, zsarolgatnak, holott egyszerűbb lenne a képlet, ha ők vonulnának be egy szobába  és puszta kézzel döntenék el - vélt, vagy valós - igazukat.  

Lődühben szenvedő vadászoknak szoktam mondani, hogy a "vadászat nem háború, a vad nem ellenség" !!

Lehet, hogy kissé erőltetett a hasonlat, de a politikában és a vadászatban is van  valami közös, ez pedig nem más, mint a józan megfontoltság ! Abban az esetben, ha arra hívatott kezekben és agyakban van !

A vadászatban a fegyver csak egy lehetőség, elsütni nem kötelező ! Nem feltétlen része a vadászatnak !A globális fegyverkezés sajnos azt generálja, hogy a fegyvert használni kell, mert ez a fegyvergyártók óriási biznisze ! 

Ha nincs fegyver, nincs háború ! Álljon itt mottónak ez a szép jelmondat:

"A kardból kovácsoljunk ekevasat" !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.