Mint minden valamire való mese, ez a történet is kezdődhetne úgy, hogy egyszer volt, hol nem volt, ahol a kurtí farkú malac túr - és ez igaz is, túrt egy malac, sok kismalaccal a hasa alatt. De erről majd később.

Meseszerű vidéken  - a Kiskunságban, a Kolon tó, Izsák és Fülöpháza háromszögben  - küzdöt az autóm a z arasznyi porrral, a csontkeménnyé száradt dűlőúttal - olykor futóhomokos dombocskákkal. Pár évvel ezelőtt, ez a táj a szikesekben meggyűlt vízektől úgy nézett ki, mintha a Balaton költözött volna ide.Már nem csak riogatás a sivatagosodás, hanem kézzel fogható valóság lett ! 

Egy tanyát kerestünk, ahol a hírek szerint igazi természet közeli gazdálkodás folyik, nem pedig egy csili-vili, napelemes, összkomfortos ízléstelen tanyában, egy "műparaszt " hülyiti a látogatókat. A tanyát megtaláltuk, bár ne tettük volna. A természet közeliség  - gondolom - nem lehet azonos az elhanyagoltsággal.Volt ott minden, de legfőképpen rendetlenség, igénytelenség !

Hogy a baj tetéződjön, félúton egy kiskutya szegődött mellénk, akiről először azt hittük, hogy a tanyából jött elénk, mint a fogadóbizottság.  A rohanástól teljesen kimerülten ért a tanyára, de nem oda tartozott. -Ezt is kodobták a főúton, de nekem sem kell, itt van már kutya - mondta  gazda. Nem mertem megkérdezni, hogy ez akkor most mit jelent ! 

A visszaúton úgy ráült a kutya sorsa a lelkünkre, mint a rettentő sok por az autóra. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.