Az idei  - szalonkaváró március - nem úgy sikerült, ahogy kellett volna A hónapok óta tartó aszály kiszívta a földből az utolsó csepp nedvességet is, a giliszták - a szalonkák kedvencei - valahol a mélyben keresik a nedvességet, ahová még a varászlatos hosszú csörük sem tud lehatolni. 

De szenved minen növény, állat, sőt még a halak is , mert a vízfolyásokra telepedett horgász tavakból is aggasztóan apad a víz, sok helyen kiszáradtak. Az idei március idusát én is nagyon vártam, a horgászbotokat kisuvickoltam új zsinorokkal láttam el, nehogy a több éves zsineg szakadása miatt ne fogjak halat.Ezeket a babusgató mozdulatokat a remény táplálja, amibe beleálmodhatók hatalmas kapások, sikeres szákolások, minden, amit egy horgász fantáziája elbír.

 Minden készen állt a nagy "ütközetre", amikor egy kis rohadt vírus - de amilyen kicsi, olyan nagyot tud ütni - szóval ez a valami úgy döntött, hogy maradjak csak ágyban és ne pecázzak.

De ami késik nem múlik, szerintem megvárnak a halak!      

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.