Ahogy igértem, új könyvet nyitok, aminek az elejére valami szép előszó passzolna. A szépséget könnyű megtalálni - a civil életünkkel ellentétben, amiben vírusok, kegyetlen háborúk, szorongató jövőkép borzolja idegeinket - a természet, utolsó mentsvárként, a lelkünk, testünk gyógyítója lesz, lehet - persze, csak ha vigyázunk rá.

Vadász emberként - Istennek folyton hálát adva - abban a szerencsében van részem, hogy olykor beleleshetek a természet csodájába, sokszínűségébe, néha megleshetem titkait, részese lehetek olyan eseményeknek is, amiket csak az erdőt mezőt járó ember élhet át, mint a természet ajándékát.

Az igaz vadásznak "trófeát" jelenthet - a vad elejtésén kívül - egy csodás Naplemente, egy csillagfényes éjszaka, az erdő susogása, az álomba szenderülő madarak egyre halkabb dalolása és az a csend, ami körülveszi a szerencsés, boldog vadászt.Ehhez nem kell puskalövés.

Ennyi talán legyen elég bevezetésnek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.