Az esti sötéttel még nem tudott megbírkóni a pirkadat, amikor már az erdő széli lesen ültem. A sötétben a jó távcső is csak kontúrokat mutatott, olykor egy-egy bokor csalókat játszmát űzve a szememmel, szarvashoz kezdett hasonlítani. Éhes disznó ugye makkról álmodik, szarvasvadász meg szarvasról. 

Lassan virradni kezdett, minden fa, bokor önmagává változott, de szarvasnak se híre, se hamva. Ők még korábban visszaváltottak az erdőbe. Egy pipaszívásnyi türelmet adtam még magamnak - szerencsémre. Egy hibás agancsú, öreg őzbak jelent meg,előttem alig 130 méterre, szinte a semmiből. Gyors bírálat után, már szólt is a puska. 

Kézbe fogva, alaposan elbírálva is ugyanaz lett a véleményem, mint a távcső nagyításában. Egy remek  - csúnya szóval selejt - trófea lett az enyém.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.