Hányféleképpen tud egy kutya nézni, szól a kérdésem. Persze az elfogultak - mint én is - a nézést, tekintetnek hívjuk. A kutya tekintete. Egyet, ma tapasztaltam meg, az ártatlant. Miután a szobatisztaságával küzdök - több, kevesebb sikerrel - az ártatlan tekintetét éppen ma adta elő, amikor a szoba közepén hagyott kakijába léptem bele, persze zokniban!

Mit lehet ilyenkor mondani? Ilyenkor már semmit. Csinálni annál többet, zoknicsere, felmosás, halk káromkodás - hogy meg ne sértődjön!  Ahogy Besenyő Pitabácsi mondotta: " hát nóóórmális?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.