Beszéljünk akkor még egy kicsit a vadászatról - pedig ez a szép hívatás kezd leamortizálódni sokak szemében - hozzáteszem, joggal! 

Egy új jelenség, vadászati mód, kezd elterjedni az őzbakozásban. Ez pedig nem más, mint az "egy tételben", két, három nap alatt kilőtt teljes kvóta mennyisége. Van olyan, hogy egy, vagy két ember megveszi az összes bakot és a távlövéseket gyakorolva rajtuk, akár tíz, vagy húsz bakot is kilőnek. 

Jó érzésű vadőr cimbora okfejtése akár helyt álló is lehetne, ha a gyomrom ezt bevenné.Ez úgy hangzik, hogy az őzállomány legkiseb zavarásával jár ez a módszer, nem kell a bakokat egyesével, más-más vadászokkal tertékre hozni.

Ezzel a "távlövős"mószerrel meg az a bajom, hogy ennek semmi köze a vadászathoz.  Erre találták ki a lőtéri távlövészetet . Hallotam egy ilyen beszélgetést a hős vadászoktól, ahol csak a leadott lövés távolsága volt a beszéd témája!   

Forog a sírjában az összes derék vadászírónk!

MIt is takar, milyen feladatot ad a vadászoknak az a szó, hogy vetésőrzés. A tavaszi kukorica vetésre a vaddisznók nagy örömmel járnak rá, inmádják a vetett sorokat kitúrni, olykor több hektárban is kárt tenni. Ez addig igaz is volt, amíg sok volt a disznó. 

A sertéspestis miatt kilőtt mindenféle korú, ivarú disznók miatt, a maradék kevéske disznó által okozott "kár" már alig több, mint amit a vakondtúrások jelentenek. Tehát bőven beleférne abba a 10%-ba, amit a törvény szerint, a gazdáknak el kéne viselniük. De nem viselik el, megy a hiszti, ha csak egyetlen kis túrásocska jelenik meg a földjükön. 

Miközben a földtulajdonos békésen alszik  a  puha ágyikójában, a bolond vadász az éjszakáját áldozza, hogy az ő földjén csőszködjön.     

Sok ünnepnap van az egyházi naptárban, de magasan a Húsvét a legnagyobb. Nagypéntek Jézus halálát testesíti meg, Nagyszombat pedig a feltámadásét. A katolikus hívőknek ezen a két napon a csendet, a befelé fordulást, Jézus áldozatvállalását, értünk való halálát kéne átgondolni,és a feltámadási misén részt venni.

Jó messzire távolodtunk el az ünnepi áhítattól, amit jól mutat a szomszédban süvöltő láncfűrész hangja, távolabb füvet nyírnak, szóval nem az áhítat csendje üli meg a falut. A kerszténység hagyományainak elvárásai egyre kevesebbeket érint meg, ami mellé akaratlanul is mellé tenném az iszlám szigorú szabályait, amit a hívők szigorúan be is tartanak. 

Jó példa volt erre az a focimeccs, ahol az arab focicsapatot éppen meccs közben érte a ramadán vége, amire a meccs félbeszkadt és a játékosok ettek ittak egy falatot kortyot. Ez ám a vallási fegyelem! 

A ma emberének - főleg a fiataloknak - a televízió már nem opció, ha netán mégis nézik, akkor jó lenne, ha szerepét betöltve, a szórakoztatás mellett tanítana is! De nem úgy, ahogy egy most lecsengő sorozatban történik, ahol a tanyasi körülményekbe - a pornósztártól kezdve, a börtönből szabadulton át, a link influenszerekig bezárólag  - csuknak ösze embereket.

Aki meg komolyan veszi a munka feladatot, azt kicikizik. Még nem tudom, ki fogja megnyerni a vetélkedőt, de hála Istennek  a döntőbe két olyan ember került, akik tudnak is és akarnak is dolgozni!

Bármelyik is nyeri, helyére kerül a világ rendje. De nem a TV 2 jóvoltából!!

A történet egy lötyögő tejfog kipöccentésével kezdődött. Ahogy eddig is, most is egy konyhai széken ülve történt a "műtét", Soma kutya is élénken érdeklődött a történtek iránt, már csak azért is, mert a legnagyobb kedvence kicsit sirdogált, de csak megszokásból. "Ugye Papa nem fog fájni" - mondat párszori ismételgetése után a kis tejfog nagy ívben landolt a kövön és Soma rástartolt, és mire egyet is kiálthattam volna, bekapta!!! 

No ekkor lett igazi sírás,  a kis tejfog hiányozni fog a gyűjteményből, hacsak.... hacsak a másnapi produktumból elő nem kerül! Kínos, nem kínos - unokáért mindent - jelszóval próbáltam megkeresni! 

Nem lett meg, de a történet mára, nagy vidámsággá szelídült! 

MIelőtt belevágtam volna egy kiskutya vásárlásába, alaposan tájékozódtam. Az uszkárokról sokmindent tudtam hiszen voltak uszkárjaink.A vizslákról is, mert vizslám szinte mindíg volt és van is! Amikor a Bichon Havaneseről azt a sok jót olvastam, szinte el sem hittem.

Aztán lett Soma, a kis Bichonka és a sok jóhoz csak hozzátenni tudok, elvenni nem.  Először is, határtalan intelligens, tanulékony, de ami ennél is sokkal fontosabb, iszonyatosan sok szeretetet és ragaszkodást ad és nyújt. 

Korábban írtam már a fejlődési stádiumairól, de mostanra - nyolc hónapos korára - igazi jellem lett, örökké vidám, sokszor bohókás családtag.

A legutóbbi foghúzós történetben is főszereplő volt - de erről majd leggközelebb! 

Lassan nem lesz egyszerű derűsnek és optimistának lenni, ha a híreket hallgatjuk. Lehet, hogy nem kéne?  Nem elég az a szörnyűség, ami pusztítja a madarakat, most már a hasított körműeket is - ideértve a marhákat, sertéseket, juhokat - ami áttrerjedhet a vadon élő állatokra is, a háborús riogatás is napirenden van. Még a covidot sem hevertük ki, a szorongás beköltözött a mindennapokba, erre egy felelőtlen barom, azt javasolja, hogy spájzoljunk be 72 órára, ha háborús helyzet lenne. 

Rendet kéne teremteni az agyakban, főleg azokéban, akiknek jó üzlet a háború. Legyen a béke a legjobb üzlet!

Nem kérdés, hogy valamiről, bármiről, lehessen szabadon vitázni. A baj ott van és akkor van, ha a vita és a meggyőzés között éles a különbség. De a vitázó helyzetig el is kell jutni, de nem muszáj. Isten nagy ajándéka, a szótlanság! Vitát provokáló helyzetben, zsákutca a provokálónak, ha nincs válasz.  A legnagyobb vitazáró cselekedet, a némaság. 

De ha már a vita elindult, akkor a baj ott kezdődik, amikor agrsszív győzködéssé fajul. Amikor nem fogadjuk el a másik véleményét, hanem erővel a sajátunkét akarjuk ráerőltetni.

"Szép" példa erre a magyar parlament. Ahol "állítólag" tanult embereknek kéne észérvekkel előrukkolni, de nem ez történik, a kocsmai stílus semmi ahhoz képest, ami ott folyik. 

Nem tudom, máshol hogyan van, de errefelé az "dívik", hogy a tulajdonosok, vagy kiváltságosak, bekamerázzák a vadaknak kitett szórókat. Ráadásul a szórók már nem úgy működnek, hogy a vadőr két-, vagy háromnaponként kiszór egy-két fandli kukorocát, hanem egy ronda zöld , műanyag hordót akasztanak egy fára, vagy ágasra és abból pergeti az automata a kukoricát.

Azután, a kiváltságos valakiknek a mobiljára jön a képüzenet, disznó, vagy szarvas van a szórón. Nem kell várakozással tölteni az időt,  a jelzett időpont előtt elég pár perccel kiérni - mint a vonathoz - és már lehet is lőni. 

Ez a módszer lehet, hogy eredményes - sőt, biztosan az - de hogy a vadászahoz a világon semmi köze nincs, az biztos.

Nagyot változott a világ, de nem jó irányba! Itt van ez a tavaszi szép ünnep. az ifjú forradalmárok ünnepe, a szabadságharcunk  nyitánya, március 15-e. A hatvanas években - egyetemistaként, ezt úgy éltük meg, hogy vagyunk mi, fiatalok és vannak azok, akik ezt tűzzel, vassal próbálják kiírtani. Jó érzés volt lázadónak lenni, a Szegedi Petőfi szobrot titokban megkoszorúzni.

Azért ilyenkor páran rendőrkézre kerültek, de én megúsztam. Azután történt egy rerndszerváltás, a márciusi ifjak ünneplése pirosbetűs ünnepnap lett, de az ünneplők két táborra szakadtak, ahogyan a plitika kettészelte őket. 

Kokárdával a kitűzőkön folyik az acsarkodás, ami talán a korábbi rendőrbrutalitásnál is szomorúbb, ugyanis egymást marjuk. 

Teljesen önhatalmúlag állítok szembe, látszólag egymástól független dolgokat. Ha meg "véletlenül" mégis találtatik összefüggés, akkor - ahogy én is gondolom - nagy a baj. Nézzük az egyik "oldalt", az élővilágot. Elszabadult vírusok támadásától meghalt emberek millióit, az élelmiszerek  - ha van belőlük - mindenfélével fertőzöttségét, ha meg nincs, akkor az éhinséget, az egyre apadó ivóvízmennyiséget, a levegő szennyezettségét, stb. De az állatvilág is bajban van,  a haszonállatokat sok év óta nem tapasztalt fertőzések sújtják, a madárinfluenza,a kergemarhakór, a száj és körömfájás stb. De a fertőzések nem állnak meg  a haszonállatok istállóiban, a vadon élőkben is pusztítanak, mint például a sertéspestis. 

Szóval nagy baj, de ennél van nagyobb is! A háborúk és az azt kiszolgáló fegyverkezés. Idéznék egy politikusi mondatot, amitől kirázott a hideg:  "a német hadiipar felpörgött, ami nagyon jó nekünk, mert beszállítóik leszünk!"

Ha a jólét ára a háború, akkor nem kérek belőle.Inkább szegényen, de békében!  

Még valamit a kocsma "projekthez"! Nem kell hozzá hosszútávú memória, hogy felidézzem az itteni halászcsárda cigányzenés, teltházas napjait. A Sobri féle halászlé messziről vomzotta az embereket, de az igazi hangulatot mégis csak az öttagú cigányzenekar adta. MInt ahogy sok sok más kisfalusi, vagy városi éttermekben is - nem kocsmában - ahol jó ételek mellett, jó zenével, mégis csak nívósabban lehetett kikapcsolódni, mint a tablettás boros krimókban.

Hová lettek a zenészek? Nem őket kellett volna inkább támogatni?

Na végre, csak erre vártam, hogy megoldódjon a falu minden gondja, baja, hiszen már csak ez kellett hozzá. Három millió támogatást egy kocsmára! Az nem baj, hogy bezárt a Takarék, hogy bezárt a posta, hogy nincs orvos, hogy a kisbolt is bezárni készül, stb. stb. - a lényeg, hogy legyen kocsma! Ennyire felértékelt bennünket a miniszter, hogy a falusi ember egyetlen kultúrális igénye, a kocsma. 

Mert bizony óriási kultúrális siker, a pultot támasztó pár csóró alkesz. 

Nem nagyon értem hogy onnan a csili-vili politikusi bársonyszékekből csak ennyire telik? Nem kéne már egyszer valainek elmagyrázni, hogy vidékinek lenni nem jelent  automatikusan igénytelenséget? Bársonyszékben is lehet valaki tök hülye! Automatikusan!!

Nem akarom bántani a pecásokat - olykor én is botot ragadok - de ez az egymillió horgász már enyhe túlzás. No nem a létszámmal van gondom, hanem az általuk okozott kárral. Most jött ki a Balatoni halkutató intézet  - szépen mondva a limnológiai intézert jelentése, hogy a Balaton vízminőségének romlásában, a rengeteg etetőanyag beszórása is ludas. Ehhez vegyük még a nyári szezon pisiterhelését! De akkor mi lehet azokban a focipályányi kis tavakban, ahol ugyan ez folyik? 

Az innen kifogott halakra szokták mondani, hogy ne firtassuk, jobb ha nem tudjuk mit eszünk.

Röviden az előzmények!

A TV híradó mutatta, hogy egy terepjáró hátsó pótkerekén, két rókatetemet utaztatott valaki. Ekkora barmot régen láttam!  Azért azt ki lehet mondani, hogy a róka kilövése nem tilos, sőt, sok vadásztársaságnál, a dúvadirtás programban majdnem  hogy kötelező. Eddig ez rendben! de az nincs rendben, hogy a mai vadászatellenes világban, egy ilyen látvánnyal sokkolják az embereket, ugyanis az felér egy provokációval. 

Alig egy évtizede még a lőtt vad szállítása, a terepjárók hátuljára szerelet vadszállító rácsokon történt, akár kilométereken keresztül is, a vadátvelő helyig. De azóta a világ nagyot fordult, a közvélemény nem tolerálja a lőtt vad látványát - az igaz, hogy az asztalra került vadételek után szájukat törölgető álszentek is ezek  a finnyáskodók közül  kerülnek ki.

Azt nem nagyon értem, hogy két rókatettemmel mi a fenét akart kezdeni az autós, talán a bőrét lenyúzni és kikésszíttetni, bár a rókabundák ideje is elmúlt. Sajnos!

A nagyobb baj az, hogy állandóan szolgáltatjuk a botrányokat a media által ellenünk hergelt embereknek.     

Vitában, a vitapartner testi, alakbeli paramétereit cikizni - kocsmába való, de ott is bicskanyitogató. Ahol az ész megáll, a vitában az érvek - vagy ha nem is voltak, vagy ha elfogytak - előkerül a "törpe, a zsebcikrkáló" stb jelző. 

A szép halált halt "Heti hetes" műsorában a "Tanár úr" megszólítást kierőszakoló Havas Henrik aggatta szegény Bajor Imrére a "Kicsihuszár" címet, amit mindkettem szeretetből adták és fogadták egymástól. De a poltikában ez a stílus, egyszerűen  bunkóság! 

A testet a Jóisten adja - olyan amilyen - de a jellem "önerőből " alakul ki, így az számonkérhető. Csak csendben jegyzem meg, hogy a volt sport kommentátórból előlépett szitkozódónak, ha a kormány kosárlabda csapatát kéne összeállítania, akkor bajban lenne, mert  a csapat húzóembere sem nagyobb mint a Kicsihuszár volt.

Jót tenne a politikai stílusnak, ha az érvek vitáznának és nem a méretek!     

Nem gondolom, hogy éppen nekem kéne megvédeni a vadász-mundér becsületét, mert ez azok dolga lenne, akik besározták. A lejárató kampányok - ha túlzóak, is, meg sértőek is - de valljuk be, nagyon kiérdemeltük. Ugyanis ami sok helyen vadászat címen folyik, nem más, mint egy hatalmi gőgtől megittasult bagázs vadirtása. Sajnos, a mundér viszont közös, egy kalap alá kerülünk mindahányan. 

Védekezni kényszerülünk, magyarázni kell, hogy miért ölünk - vadászat jogán. Sokféle indok van forgalomban, ősi ösztöntől kezdve, a fenntathatósági okokig bezárólag, de én most egy jeles írónktól idéznék, aki hatvan évvel ezelőtt is már ezen moralizált. 

Így szól az ő vadászati ars poetikája " azért ölünk egyes egyedeket, hogy az egész faj fennmaradhasson"!

Hogy ne legyünk egyforma robotok, a Jóisten pakolt mindenkibe a jóból is meg a rosszból is, hogy aztán ossza be magának. Ettől lettünk - ahogy mondani szokták - színes egyéniségek.Ez így jó is lenne, ha többekben, sokakban ez a kétféleség nem torzulna, szélsőségbe átcsapva. Állítólag Hitler szerette a kisgyerekeket, egy gyilkos drogbáró remek apa és férj volt, de ennél gyakoribb, amikor egy apa a munkahelyén remek ember, otthon meg veri a feleségét.

A Janus arcúság nem csak a szinházak ismert logója, emberi jellemvonás is lett. Ennek ismeretében próbálom megérteni ( kevés sikerrel) egy ismert publicista( sajnos vadász is) kettős énjét. Egy kisfilm erdei utazásának csodás lírai szövegének íróját,egy nem régen vetített Erdélről szóló film narrátorát, stb. és a mocskos szájú, gyűlölködő, káromkodó politikust. 

Most akkor melyik az igazi - ez itt a kérdés! 

Mindíg nagy nosztalgiával gondolok vissza a nyolcvanas, kilencvenes évek csodás vadkacsa vadászataira. A Dunáról tarlóra kihúzó, majd jóllakottan visszahúzó kacsák százaira, talán ezreire is. Lehetett a Dunaparton is várni őket, de a tarlókon meglapulva is. Aztán egyszer csak vége lett, a Dunát elvették a vadászoktól - mondjuk jogosan -  a tarlókat meg a mezőgazdaság "vette el", ugyanis a brutál nagy és erős gépek miatt, az aratás után azonnal csak a csupasz föld maradt. 

Óriási szerencsémre, a napokban átélhettem egy olyan kacsahúzást, amit említettem mégpedig azért, mert egy nagydarab tarlónak megkegyelmezett a földtulajdonos, nem szántotta be. 

A esti szürkületben, egy magaslesen ülve élveztem a fejem fölött zajló kacsaparádét, az eget is elborító kacsa tömeget. Tehát nem tünt el a kacsa - hála Istennek - ha hagyunk neki életteret, akkor azt meghálálja. 

Széthasadtunk! Mégpedig zömében a pénztárcáink mentén - szegényekre és gazdagokra - és a kettő között kínlódókra. És ez "csak" az anyagiak, de a hasadás mindenhová elért, amiben fő bűnös a politika! A divide et impera! Amíg a megosztott társadalom egymás ellen feszül, addig a kitalálói dörzsölik a markukat, a hatalmuk stabil.

A vadászathoz is elért a szakadás, elég csak a havonta megjelenő két vadászlapot nézni. A NImród egy politikai lap lett, elég csak a szerkesztő bizottság tagjait elolvasni akik így vagy úgy, de kötődnek a politikához. A Vadászlap a kegyvesztett folyóírat, ahol még őrzik a szókimondó publicisták emlékét, elég ha csak a pipázós zsenire, a Homonnai Zsomborra gondolunk. 

Amíg a vadászok egyik ( sajna kisebbik) fele úgy tesz a dolgát, ahogy az elvárható és senkinek nem csípi a szemét, addig a másik felébe olyanok "szorultak" akik egy védett orrszarvú kilövésével hergelik az emberket. Ebből látszik, hogy az etikát tanulni kell, pénzért nem lehet megveni!   

Pénztől lehet valaki sikeres, de a siker nem egy jellemvonás, csak egy pillanatnyi állapot, ugyanis amíg a jellem szilárd,addig a pénz ahogy jönni tud, úgy menni is!

Már eddig is sok örömet  és újdonságot hozott az életünkbe Soma kiskutyánk, amit "megfejelt" egy legújabbal. Előzetesen csak annyit, hogy eddig is tudtam, hogy a kutyák valahogy másképpen - talán negyobb szeretettel - viselkednek a gyerekekkel, mint a felnőttekkel.

Gyorsan ide teszek egy kivételt a sok közül, Márti nővérem Frakk nev ű vizsláját, aki utálta a gyerekeket. Ennek "hangot" is adott, harapott. Na jó, Frakk kutya egy beltenyészetett, idegbajos vizsla volt, felnőttekkel barátságos, de távolságtartó. Tehát ilyen kutyák is vannak, de most vissza a Somához.

A tíz éves unokám és Soma kutya között valami olyan bensőséges kapcsolat szövődött, amit csak csodálni tudok. Ha már csak a közeledő unokám hangját hallja, visít myüszít, aztán a találkozásuk pedig fergeteges, összegabalyodva hemperegnek, ugrálnak, kergetőznek.  

Öröm nézni őket! 

Jelentem hogy Soma kutyus fél éves lett, teljesen beilleszkedett, mindent tud, minden jövevényt szépen megugat, és ami a legfontosabb, szobatiszta! 

Nem volt egyszerű eddig eljutni, olykor azt éreztem - amikor a tócsákat törölgettem - hogy feladom. Egy pisiüzem működött benne, került-fordult és már meg is volt a baj.

Nos, ennek vége - hála Istennek - és az meg külön bájos, hogy próbálkozik nagyfiúsan pisilni, oldalra emelt lábbal.Ilyenkor kisebb gondok vannak az egyensúlyozással, de nagyon igyekszik a három lábáról nem eldőlni.

Szóval egy tündéri kis családtagunk lett! 

Hideg, nyirkos, ködös,fagyos reggel volt, de Samu vizslának kijár a mindennapi reggeli séta, tehát mentünk. A kutya már hamarabb jelezte, hogy valaki közeleg, mert szoborrá merevedett, de még nem tudta, hogy kell-e ugatnia vagy sem.

Azután a ködből kibontakozott két emberalak, egy aprócska asszony és egy agársovány cigány ember. A hideg ellenére vékonyka ruha volt rajtuk, a férfin, viseltes  munkásruha, kezében egy ócska fűrész és mindkettőjük vállán,egy-egy kivágott száraz fatörzs. Görnyedten cipekedtek, ahogy Krisztus vitte a keresztfát a Golgotára.

Vitték haza, hogy talán egy napra befűthessenek, vagy valami tfőzhessenek. Mellbevágott a szegénység ilyen foka.

És ilyenekből van bőségesen! Látja őket valaki, onnan"felülről"? 

Ezek a sorok ,az előző napi bejegyzésem elé íródtak, kéretik megcserélni! 

Azt nyilatkozta a Karmelita kolostor lakója, hogy jól látszik a magyar jómód,mert sokan szállnak repülőre...! Nyilván van rá pénzük ! 

Nem tudom mekkora panoráma nyílik onnan "felülről" kishazánk kies vidékére, de innen nézve - ahogy monmdani szokás - a szegénység ba...a a nyomorúságot -  már elnézést. A vidék Magyarországa nem azonos a jómódú Budai vállakozók csili-vili életformájával. Jó lenne arról is hallani, hogy a vidékre milyen sors vár, mert ha ilyen ütemben sorvadunk, akkor ez csodás vidéki életforma elhal, megszűnik. 

Nekem kezd gyanús lenni, hogy a vidék jajszava nem hallatszik fel a Karmelitába.

Az egyik leg félelmetedseb és leg alattomosabb időjárási jelenség az ónos eső. Nem nagyon látszik az utakon, mint ahogy a hóesés szokott, amit akár centimérekben mérhetünk, hozzá szabhatjuk a bátorságunkat. Ónos esőben nincs jó autóvezető, nincs ügyes gyalogos, törik, potyog mindkettő. 

Ilyenkor a vadak is szenvednek, a szárnyukra fagyott jeges esőben nincs esélyük menekülésre, teljesen védtelenek. Volt egy tragikus madárpusztulás az 1860-as években, karácsony környékén, amikor az ónos eső a szerencsétlen túzokokat jégpáncéllal vonta be, az "élelmes" emberek meg jól agyonverték őket. Még a piacon is árulták a túzokhúst!

A vadászoknak egy dolguk van ilyenkor, békén hagyni a madarakat! 

A borász szakmát úgy szokták cikzni, hogy bármiből tudnak bort készíteni. Tán még szőlőböl is! Igazi példa számukra a Kánai menyegzőn a Krisztusi csoda, amikor vízből bor lett, méghozzá nagyon jóféle, ahogy a János evangéliumában szereplő násznagy (a mai borzsűrik elődje)ezt megállapította.

Ha átvitt értelemben is, de ma is igaz a víz kulcsszerepe a borászatban, ugyanis a víz, a tiszatságot jelenti, a hordók, a tárolók és egyáltalán az összes eszköz tisztára mosását. Így azután, ha nem is vízből lesz a bor, de a víz  nélkülözhetetlen. Csak tiszta környezetben lehet jó bort készíteni!

Végre kaptunk egy kis havat, ha egy kis késéssel is, mert karácsonyra dukált volna. Ez a hó igazából csak hólepel lett - ahogy a meterológusok mondják szakszerűen. De ahhoz már elég volt, hogy a közlekedés lebénuljon.

Arról beszhélgettünk, hogy a mai autóknak meg a jóféle téli gumiknak meg se kottyan ez a kevéske hó, a baj a vezetési tudással van. A autózás hőskorában, a Zsigulik, meg Trabantok idejében, jó, ha egyáltalán valamilyen rissz-rossz gumi volt az autón, azzal kellett autózni, hóban is sárban is nyári forróságban is.

A Zsigulik téli tartozéka volt a két cementes zsák a csomagtartóban, mert akkor nem csúszkált annyira a hátulja. 

A jelenlegi üzemanyag árak fogják megoldani az autózás kérdését, ugyanis egyre többen leteszik a járgányt, és nem a hó miatt. 

Gyerekkorom alföldi disznóvágásai pálinkával kezdődtek. Azután egész nap folytatódtak, amit onnan tudok, hogy emlékszem, másrészt meg én voltam a megbízhott töltögető. Furcsa feladatkőr volt, mert anyám csitította a töltögető kedvem, jóapám meg a többiek erősen biztattak. Azután jött a budiajtó levétele, a szegény disznó szalma máglyán égetése, stb .

A mai napon disznóvágásra voltam hívatalos - mit tesz Isten - újból töltögetőnek. Miután a nehéz dolgokhoz voltak izmos emberek, de ennél prózaibb,hogy kocsival voltam, nem ihattam, de tölteni azért tudtam. 

És itt nem volt szerepe a budiajtónak, annál inkább a forróvizes koppasztásnak, gázlángos égetésnek, rénfáról darabolásnak.  Mert hogy ez nem Alföldi, hanem Dunántúli disznóölés volt.

Élveztem a szakik munkáját nézni, de ennél is jobban a déli sült májat, nyakából pecsenyét, kakastaréj formára sült szalonnákat , és a túrós rétest zárásul! 

A kiskutya kedvence az unokám! Persze nekem is, de én azért nem vinnyogok, meg ugrálok az ajtóra, ha meghallom a hangját. Azután elkezdik egymást fárasztani, rohangálás, labda dobálás, a lakás perceken belül csatatérré változtatva, de amíg nem törik, vagy szakad valami, addig nincs baj.

Csodálatos az összhang a két "gyerek" között, de a Samu kuya fajta jellemzői között szerepel a gyermekbarát jelző is.Azután a nagy szaladgálásban és rohangáslásban mindketten jól elfáradtak - és nem akartam hinni a szememnek -  de  egymást átölelve, szépen elaludtak

Ennél szebb, meghatóbb jelentet nem nagyon láttam még, amikor a kötődés és a bizalom ilyen nagy, mondhatni idilli.  

Hazudós lett a kiskutya! Azt füllenti, hogy neki most nagyon sürgősen "ki kell mennie", ha nem akarom, hogy a szobában tegye a dolgát. Kiengedem, de azzal a lendülettel fordul is vissza, mert a sikeres kis- és nagydolog után, jár neki a jutalomfalat. Úgy gondolta,ha jól eljátssza az egészet, kijár neki a jutifalat. 

Mert a gyomráért él - hal, mondhatni mindenevő. Amit kap, meg ami lepottyan, az az övé.

Hogy mennyi ész és ravaszság szorult abba szép kis buksijába, szinte hihetetlen. Etológusok szerint a kutyák, kb. 100 év múlva megszólalnak. Szerintem ez a kis szaros már most beszél hozzánk, de még csak a testbeszédét értjük. Pedig szorgalmasan tanít bennünket "kutyául". 

Épül egy út, meg egy híd, amiről senki nem tudja megmondani, hogy minek. "Egy híd a semmibe" - mondják! De a kezdet éppen olyan brutális, mint a NER-es vállalkozónak adott iszonyatos mennyiségű pénz!  Ugyanis a Mohácstól az autópályáig tartó útmenti gyönyörű fákat, egytől egyig kivágták!

Nem lett volna más megoldás ? Csak ezen a barbár módon lehet utat építeni? Azt mondják, majd telepítenek! Jaj Istenem, ennél nagyogbb "parasztvakítás" nincs is. Azok a fák már soha nem fognak felnőni, mert a körülmények rossz irányba változtak. A kivágott fák gyökerei már olyan mélyen voltak, hogy tudtak vizet felszívni, szépek voltak és egészségesek. Az új ültetésekre lassú halál vár! 

Nem rossz évkezdés! Jan. 2-án, szarvasok jöttek ki a szóróra, de az ide-oda lengedező szél miatt, leléptek. A helyszin? Anélkül, hogy konkrétan elárulnám, csak annyit, hogy az ország egyik legjobb dámos területén voltam.

Másnap, 3-án, már enyhült az előző napi cudar hideg, a szél is megemberelte magát és konkrét irányba fújt. Ezen az estén a dámok is megjöttek, konkrétan hárman, de csak kettő ment tovább! A bikácska helyben maradt, Illetve majdnem helyben, vitte az életösztön egy darabig, ahol szépen elfeküdt. Ebben a történetben sok izgalmas egyéb szerencsés szál is közrejátszott abban, hogy a siker teljes legyen!

Boldog Új évet!  

Tradíció - lánykori nevén  - hagyomány, hogy újév reggelén kimegyek a vadászterületre, tisztán jószándékból, puska nélkül. Csodás látvány volt a fehérbe dermedt táj, a zuzmarás fák, bokrok, a ide-oda keringőző ködlepel. 

Valmi huncutságon kapott róka rohant át előttem, egy vetésen őzsuták néztek rám minden ijedtség nélkül, de ami feltette a koronát az élményekre, az egy eőttem felrebbenő szalonka volt. Mondjuk ez egyre gyakoribb, hogy nem vonulnak el a szalonkák, itt is át tudnak teleni.

Soha jobb évkezdetet!

A hó elolvadt, az aszfalt fölszáradt, a Nap kisütött, a viharos szél elállt - szóval minden jó lett egy sétához. Samu kutya harmadik ismerkedésével a külvilággal. Egyik teraszról kutya acsarkodott ránk, de rá sem rántottunk, hadd ugasson, de ha kell, majd visszaugatok - mármint Samu.Azután sorban megszaglásztuk az útszéli fűcsomókat, és az egyiket - amúgy fiúsan - hátsó láb felemelve - jól oldalba pisiltük - ezt is csak Samu.De a siker már közös lett, dicsértem nagyon!

A karácsony esti hidegtál összetétele soha nem változik, tradícionálisan a töltött dagadóból, és sokféle sült finomságokból áll. Kérdeztem a gyermekeimet, hogy nem unják-e, hogy mindíg szinte ugyan az kerül az asztalra - na jó, olykor némi minőségi különbségekkel. 

Remélem nem az udvariasság mondatja velük, de ragaszkodnak a hagyományokhoz, a megszokotthoz. Remény ad, hogy majd egyszer ők fogják tovább vinni és tovább adni az apai "örökséget", amit én is már úgy örököltem a szüleimtől.

A hagyományok folytatásának igazi értéke ebben van!