Az idén kevesebb a balkáni gerle, az örvösből több van, de azok nagyrésze elköltözik télire. A vadkárelhárításnak keresztelt lőgyakorlat korábban nagy terítékeket hozott, illetve teríték sem volt, a lőtt mardarak maradtak a helyszínen. Nem volt szép látvány! 

Volt szerencsém mostanában megkóstolni a baconba tekert, körtével töltött sült gerléket -  mondhatni csodásak voltak. Ha lesz még alkalmam gerlére vadászni, a módszert átveszem, a lőtt madarakat hazahozom és a tanult módszerrel elkészítve feltálalom. Ha egy lőtt vad az asztalon végzi, a lelkiismeret is nyugodtabb!! 

Ugyanis a vadászat "eredetileg" erről szólt!

Hogy hol van Nagykörü? A Tisza mellett, Szolnok és a Tiszató között ! Nagyszüleim laktak itt, nem jószántukból, a háború sodorta ide őket. Ha rákérdezek Nagykörüre, kevés embernek "ugrik" be, hogy egyáltalán ilyen falu létezik, de ha azt kérdezem, hogy ettek-e már germezdorfi cseresznyét, akkor igen a válasz. Ennek a cseresznyének a " hazája" Nagykörü. 

Gyermekkoromat itt töltöttem, a nagyszüleimnél, az emlékeket nem az évek szépítették meg, azok tényleg szépek voltak. Vadászattal egybekötött baráti látogatáson voltam itt két napig,  sok tanulsággal gyarapodva. Itt is épült lombkorona sétány, de nem ám tarra vágott erdőben, hanem a Tisza árterében, a hatalmas nyarak égeresek között, ahol még egy kis presszót is felvarázsoltak a lombok közé! 

Hát ilyen falu az én majdnem szülőfalum! Lehet tanulni beelóle ! 

A falusi dűlőutak, a keskeny szurdokok, de még a púposra kazlazott szénás szekereket is átengedő kapubejárók elegek voltak az akkori igényeknek. Azután változott a kép, a szekerek helyett a traktoroknak, meg az orsz kombájnoknak  - ahol a vezető, egy napernyő alatt nyelte a port - kellett a kicsit szélesebb út, de ezt még elbírták a régi utak.

Az iparszerű mezőgazdaság "kitermelte" az egyre nagyobb, gigantikus méretű erőgépeket, amiknek kellett a nagyobb hely, a szélesebb utak és - ami nagyon nagy baj - zavarta őket a útjukba eső fasorok, bokorsorok, tehát kivágták. 

Erre a hóhér feladatra megalkották a "fanyűvő" rémséget, amivel péppé lehet zúzni a fasorok széleit, és teszi ezt úgy, mintha robbantották volna szegény fákat, csak ronycsolt csonkokat hagyva maga után. 

Klímaváltozás van, ültetni kéne a fákat, nem pusztítani. 

Vadkár ürügyén lassan az összes vad elejtésének az ideje megváltozott, sokaknak nincs türelme kivárni a megszokott időpontokat, rohanó világban kapzsi emberek, hajszolják a gyors sikert.

Több társaság kérte a vadászati idény előbbre hozását - és persze a hatóság ezt meg is adta. Már egy hete lőhetőek a bikák, pedig az a szeptember elsejei kezdés nem mcsak hagyomány volt, hanem esély arra, hogy a bikák átadhassék génjeiket az utódoknak. 

 A vadászati kultúra, a hagyomány sok vadásznak csak valami ósdi hülyeség! 

A hárorú utáni szegénységeben a karácsonyfánkat nem díszitették csili-vili gömbök, arany, ezüst figurák, csak sztaniolba csomagolt keménycukor, meg nagymama süteménye. Volt a fa alatt viszont meleg családi szeretet, az egybetartozás csodás érzése és őszinte aggódás a távollévők miatt! 

Most mi is van? Volt egy aug 20 ai pazar és méreg drága tüzijáték, amit egy érzelmileg szétszakított ország állt "körül".

Kevesebb petárda, több szeretet jobb lenne!

Országos hír volt, hogy Mórágyon - ebben a kis csili-vili zsákfalubann - a könyvtárral, bútorokkal, virággal díszített buszmegállót összetörték, felgyújtották! Ki lehetett az a vandál állat, aki erre vetemedett - tette föl a kérdést mindenki. 

Tudom, egy közösség nem tehet arról, ha valaki közülük valami galádságra vetemedik, de  azért engem szíven ütött, mikor kiderült, hogy egy falumbéli a tettes. Ez is olyan, mint amikor az Ausztriábam kiírták a boltokra, hogy "magyar ne lopj"! Pár enyveskezű miatt,  általánosítás következett, valljuk be, nagyon szar érzés volt. 

Ennek a drogos alkoholistának köszönhetően is a falum hírneve nem került a dicsőségtáblára. Mondhatnám cinikusan, hogy más faluba kell menni valakinek, hogy buszmegállót törhessen, ugyanis a falumban egyetlen egy sincs! 

De rendőr sem, polgárőrség sem,  kamerák sem, ami hozadéka, hogy ilyen alakok egyáltalán szabadon szaladgálhassanak.

A Pörbőly, Bajai út nagyon izgalmas tud lenni - vadász szemmel is. Igazság szerint, Dunai árvizek esetén a Gemeci vadaknak szolgál szárítkozásra és a kihordott kukorica elfogyasztására. A közlekedés ilyenkor másodrendű - és ez nagyon jól van így.

De "békeidőben" is járnak ide vadak, mint a mai reggelen is, amikor négy órakor éppen Baja felé autóztam . Először két kis süldő mellett mentem el, majd négy vagy öt mellett még. Előttem egy kamion ment, de a malacoknak  a füle sem rezzent, csak ettek tovább, alig pár centire az autóktól.

Honnan ez a bátorság, honnan ez nyugalom - ki tanította meg őket erre az életveszélyes manőverre? 

Egy biztos, vadászat nélkül is szapora lett a pulzusom!  

Pár évvel ezelőtt az örvösgalambot úgy ismertük, hogy félénk, lakott területtől távol élő és fészkelő  madár. Ebből mára az lett, hogy szabályosan beköltözött a lakott terültekbe, kiszorítva a balkáni gerléket.

De ebben semmi meglepő nincs, hiszen a vaddisznó is ezt csinálta. Az emberi pazarlás hozadéka a mindenfelé szétszór és eldobált élelmiszer, amit a vad köszöni szépen de sokkal kényelmesebbe elfogyaszt, mintha melózni kéne érte az erdőben. 

Egy kukát egyszerűbb felborítani, mint a fél erdőt feltúrni egy kis finom pondróért. A meztőgazdaság által okozott kuktúrsivatagokban a vad nem tud megélni, a galamb, a disznó, a róka és sorolhatrnám - beköltözött mellénk, ha tönkretettük az élőhelyüket, akkor mostantól tartsuk mi el őket! 

Bűn és bűnhődés - Dosztojevszkíj után szabadon!

A tarló melletti kukoricásban osontunk előre, hogy a tarlón kergetőző bak ne vegyen észre bennünket.Igazából nem is a bak szemétől kell bújkálni, annak látását a szerelem teljesen elvakítja, hanem a mindíg éber sutáétól. 

Jó hosszú gyaloglással sikerült belopni a szerelmespárt, de éppen akkor, amikor a bak lefeküdt pihenni.  Fekvő vadra nem lövünk - így szól a vadászregula - várni kellett, míg feláll! Vártam! 

De nem felállt, hanem felugrott, mint a villám és mielőtt észbe kaptam volna elrohant. Ennek a történetnek itt lett vége! Állatvédők örülhetnek!  

Nem úgy indult, hogy sikeres vadászat lesz! Sőt ! Ami balszerencse a vadászatban létezik, az mind előzmény volt.

Először is, a vadászbarát kicsit naív, de jószándékú barátnője sok sikert kívánt induláskor! Talán szart a tarisznyába  - mondtam neki, de ezt meg ő nem értette. Azután, a beírókönyv kulcsa otthon maradt, húsz kilométer vissza, miközben fogyott az esti idő. Harmadszorra pedig, amikor már a lesen ültünk, egy agyatlan vadász éppen a les előtt futtatta a kutyáját, aki még szépen le is pisilte a les lábait.

Ezek után ugye nem sok jóra lehetett számítani. De mégis! Éppen a sötétedés előtti pár percben egy igazi selejt, öreg bak jelent meg a szemközti erdő szegélyén. Ott is tért örök nyugovóra! 

Ezek után nem biztos, hogy hinni kell a babonának!

Nagy a ricsaj földügyben, ugyanis az ördöggel egybemosott Brüsszel, a földalapú támogatást ahhoz kötné, hogy "életvitel szerűen" gazdálkodjon rajta a földtulajdonos. 

Valahogy ez lenne a jogos, és méltányos, hiszen már az "átkosban" is ez volt  jelszó: "azé a föld aki megműveli"! 

Jelenleg a műkörmöstől "Andikáig" bezárólag, száz hektárok után fizet az EU. a nem éppen arra rászorulóknak.

Ahogy a címben írtam, döbbenet, hogy Moldova György 2003- ban, 22 évvel ezelőtt könyvet írt az akkori egészségügyről. " A tékozló koldus " címmel. Alcím: "Járókerettel Európába"!

Az akkori kormányról úgy írt, hogy mi eltatjuk őket, önök( mármint mi) pedig legfeljebb egy kicsit korábban halunk meg, mint kéne!!!! 

Mi változott 22 év alatt? Szinte minden, de még rosszabb irányba.Része vagyok az egészségügynek, belelátok, a helyzetbe, és csak sajnálni és tisztelni tudom azokat, akik még most is húzzák az igát. A nemrégiben felszerelt arcfelismerő kamerákat leszerelik - lehet, hogy nem volt ínyére a belügyérnek a sok fáradt arc látványa?  

Egy vadászathoz kell puska, lőszer, esetleg távcső és kész, a többi cucc, csak a kényelmet szolgálja. Ezzel szemben a horgászathoz, millió kis szir-szar doboz, csalik, etetőanyagok, szóval egy hatalmas szatyor holmi, plusz a botok. Ha ezek közül bármi otthon marad, elmarad a peca.

Éppen ma határoztam el, hogy leltár szerint fogok pakolni horgászathoz, mert a memória kevés a sok holmihoz.

Azért volt ma élmény, ugyanis egy jókora hal akadt a horogra, a botot karikára hajlitotta, a fárasztás élmény számba ment, de éppen a szákolás előtt a hal eltépte a zsinórt és meglépett.

Jól tette, mert tegyébként sem lehet ebből a tóból négy kilósnál nagyobb halat elhozni.Ez a hal meg kétszer akkora lehetett!   

Nagyon vártuk, meg is jött ! Csak nem úgy, ahogy elképzeltük. Úgy képzeltük, hogy csendesen, bőségesen ontva áldását, le fogja váltani az agyat szorító hőséget. Szélvihar, óriási károk, helyenként árvizek, kidőlf fák, áram nélkül mardt városok, szóval a várva várt eső jól berúgta az ajtót.

Persze ami a városokban dimbolás lett, az a szomjazó földeken áldás.A kukorica megúszta a pusztulást. Ez meg a bolti árakban lesz jótékony hatású.  

Lassan a Tiszán át lehet lábalni, szegény Zagyva pedig arasznyi csatornává töpörödött Szolnoknál, szülővárosomnál. A Holt -Tisza pedig agonizál, az éltető víz hiányában. Évek óta beszédtéma a vízhiány, az aszály, de eddig minden fontosabb volt a politika részére, mint a megoldás. Demagógiát mellőzve ki lehet jelenteni, hogy egy kihasználatlan stadion árából fel lehetett volna építeni a Tiszai vízlépcsőt Szegednél.

Most kapkodás van, az ivóvíz ellátás is akadozik, de arról nagy a hallgatás, hogy az akkumulátor gyártó szörnyszülötteknek mekkora a vízigénye!  

Ma i napon Semmelweis Ignácot ünnepeljük, holnap meg magamat kéne, de egyikben sincs sok örömöm. Ugyanis szegény Ignác, ha látná a magyar kórházakat, forogna a sírjában. Több mint tragikus, hogy félnek a betegek kórházba kerülni, nehogy ott szedjenek föl a bajuk mellé, valami brutális kórházi fertőzést!

Itt tartunk 2025-ben kedves Ignác!

A saját 82-m nek meg csak azért kéne - persze csak módjával -örülni, hogy egyáltalán megéltem, de ennek az volt az ára, hogy nincs egy porcikám sem, ami ne szorult volna már reparálásra, vagy - csere alkatrész hiányában -  ne dobták volna ki belőlem.

Persze azért Isten iránti hálám töretlen.   

Több napig negyven fok körüli brutális hőség, azután jégeső, felhőszakadás, de a hőmérséklet alig csökken.Na, ezt bírja ki valaki!  Pedig ebben kell léteznünk, horribile dictu, dolgoznunk is.

A baj az, hogy az evolúció, meg az alkalmazkodás lassabb, mint a természeti kíhívások.Védtelenek vagyunk, illetve óriási energia pazarlással védekezünk. Nem kétséges, hogy ennek a meccsnek ki lesz a vesztese. Időt lehet nyerni, de kegyelmet nem! 

Még valamit a "cigányozásról"!  Ez a szó lassan szitokszó lett, pedig nem az volt. Cigány zenészek, cigány költők, cgány festők, és sorolhatnám, ahol a cigány szó nem volt se nem sértő, se nem bántó az érintettek részére, pejoratív rosszhindulat sem volt bennük. Amikor a cigány bűnözésről kezdtek beszélni, akkor vették elő a roma elnevezést, amit sokszor nagyon furcsán használunk, pedig a cigány bűnöző attól nem lesz népszerűbb, hogy ha romának nevezik. 

Neves művészek, tanult közéleti személyiségek - ugye milyen érdekes - büszkén használják magukra  a cigány jelzőt- Szóval nem az elnevezéssel van baj, hanem a tartalommal. A bűnöző meg bűnöző marad, akár hogyan is nevezzük. Azt szépíteni nem lehet!    

Hű de nagy a felháborodás az Aranyosi féle cigányozáson. Humoristaként, viccesen és mellette önirónikusan tette, amin  - szerintem -  az érintettek is nevethettek. Nem is a cigányviccekel volt a baj, hanem az Aranyosi  oldalválasztásával. Mert hasonló, sőt ennél keményebb cigányozást engedett meg magának anno Fábry, de Bajor Imike is profin adta elő a paródiáit. Ha Aranyosi gyűrűjét visszaveszik, akkor Kusturica film paródiáját miért ismétlik számtalanszor a TV-ben? 

Ezek szerint lehet cigányozni, de nem mindegy kinek!

Na ugye megmodtam, ha a reggeli pecánál Fortuna mellém ül, akkor az esti vadászatnál is mellettem lesz. És most senki ne várjon valami durranós, zsigerelős, nyúzós történetet, a vadászat ennél több is tud lenni!  

Az történt ugyanis, hogy naplemente előtt, amikor a fények tompulnak már egy kicsit, de a sötét várat még magára - a szóróra kiszaladt egy csomó kis csíkos malac, majd utánuk két anyakoca. Ennél nagyobb öröm nem is érhetett volna.  Ugyanis ez a két koca átvészelte a vadkárelhárító zöldruhás hiénák lődühét és valahol megellették csodás kis malacaikat. 

Jobb helyre nem is hozhatták volna,tudták biztosan, hogy a lesen ülő szakállas öreg vadász előtt, biztonságban vannak. Kivártam amíg jól nem laknak és tovább állnak, csak utána osontam el.  

Úgy terveztem a horgászatot, hogy  egy etetőanyagal felpakolt cuccot bedobok, ne teljen az időm haszontalanul. amíg a sok homit kirakosgatom. Szóval nem nagy meggyőződéssel kezdtem a napot, még élt bennem a nemrégi horgászatom eeméytelensége. 

Nem telhetett el öt percnél több, kapás, fárasztás és egy ötkilós ponty máris a szákban. Azután még egy és még egy! 

Ilyen az, amikor Fortuna is mellé ül az embernek! 

Óriási érték pusztult el Parajdon! Volt szerencsém ott járni, csodálni félelmetse méreteit, lenyűgöző termeit, szinte templomi áhítatot igénylő belső tereit. És ez most nincs, elpusztult. 

Azért megkérdezném az "illetékeseket", hogy a bánya fölött folyó Korond patak, nem ejtette-e gondolkodóba őket. Sok példa mutatta már, hogy egy kis szelíd vízfolyás, hogyan tud pusztító árrá változni, pár óra alatt. MIután a Parajdi bányára egész túrisztikai iparág épült, sok ember egzisztenciája, munkahelye függött a bányától, ezt a patakot még idejében szeliddé kellett volna tenni, esetleg máshová vezetni.

Isten nyugosztalja a bányát!

Kusturicától kölcsönözve a film címet, a hazai macskákról pár szót. Konkrétan a felelős állattartásról. Ami nem azt jelenti, hogy etetjük a környék összes macskáját, szegény cicák hagy egyenek, azután ha az ingyen koszt elmarad, boldoguljanak úgy, ahogy tudnak. Ők pedig tudnak! 

Most tanulnak a házak közelében fészkelő kis madarak fiókái repülni, ami első nekifutásra rendszerint csak a földre sikeredik. Innen, az aggódó szülők hívására kapnak újra erőre és folytatják a nehéz tanulást. Ha a macskák ezt engedik. A legtöbb kis fióka a macskák szájában végzi a rövidke pályafutását! 

Óriási a pusztítás. Túl sok a macska!

Ez az esős május, a "majdnem" megcsinált dolgok ideje. Majdnem nyírtam füvet - de ugye jött az eső, elmaradt, majdnem kimentem vadászni, vagy horgászni, de jött az eső.....stb. 

Viszont amire nagyon jó az esős idő- a palántáimon kívül - az az olvasás, és a rajzolgatás. 

Az időjárást befolyásolni nem tudjuk - még imával sem - hála Istennek, de alkalmazkodni lehet és kell is hozzá. Ahogy a mondás tartja, mindent a maga idejében! 

Elegáns sötét öltöny, hozzávaló ( az elhívatottságot szimbolizáló színű) nyakkendő, nyilván jóféle cipő - szóval minden adott az "úriember" kinézethez. 

Amíg meg nem szólal! Mert attól kezdve, a svájci sapkás, , koszos, rongyos, piától bűzlő kocsmatöltelék szavai jönnek ki a szájából - amik ráadásul nem a sajátjai, úgy adták a szájába. 

Mindez történik - a templomok után - az ország legszentebb házában. 

A stílus, maga az ember - szól a mondás! Addig kéne stílust váltani, amíg  nem késő.  

Májusi eső, aranyat ér - szól a mondás - és ebben a tavaszban ez működött. Legalább is ezen a tájon! Szegény homokhátság továbbra is szomjazik, a kutakból eltünt a víz, a folyók holtágai kiszáradóban és még most is csak ott tartunk, hogy impotens operatív törzseket állítanak össze a baj kivizsgálására. Gondolom, jó fizetésért. 

Már rég meg kellett volna építeni a vízlépcsőket mind a Tiszán, mind a Dunán  és nem engedni elfolyni az éltető "fehér aranyat". 

Úgy látszik, ebben az országban jut pénz stadionokra, teljesítmény nélküli horror fizetésekre, stb.   

Beszéljünk akkor még egy kicsit a vadászatról - pedig ez a szép hívatás kezd leamortizálódni sokak szemében - hozzáteszem, joggal! 

Egy új jelenség, vadászati mód, kezd elterjedni az őzbakozásban. Ez pedig nem más, mint az "egy tételben", két, három nap alatt kilőtt teljes kvóta mennyisége. Van olyan, hogy egy, vagy két ember megveszi az összes bakot és a távlövéseket gyakorolva rajtuk, akár tíz, vagy húsz bakot is kilőnek. 

Jó érzésű vadőr cimbora okfejtése akár helyt álló is lehetne, ha a gyomrom ezt bevenné.Ez úgy hangzik, hogy az őzállomány legkiseb zavarásával jár ez a módszer, nem kell a bakokat egyesével, más-más vadászokkal tertékre hozni.

Ezzel a "távlövős"mószerrel meg az a bajom, hogy ennek semmi köze a vadászathoz.  Erre találták ki a lőtéri távlövészetet . Hallotam egy ilyen beszélgetést a hős vadászoktól, ahol csak a leadott lövés távolsága volt a beszéd témája!   

Forog a sírjában az összes derék vadászírónk!

MIt is takar, milyen feladatot ad a vadászoknak az a szó, hogy vetésőrzés. A tavaszi kukorica vetésre a vaddisznók nagy örömmel járnak rá, inmádják a vetett sorokat kitúrni, olykor több hektárban is kárt tenni. Ez addig igaz is volt, amíg sok volt a disznó. 

A sertéspestis miatt kilőtt mindenféle korú, ivarú disznók miatt, a maradék kevéske disznó által okozott "kár" már alig több, mint amit a vakondtúrások jelentenek. Tehát bőven beleférne abba a 10%-ba, amit a törvény szerint, a gazdáknak el kéne viselniük. De nem viselik el, megy a hiszti, ha csak egyetlen kis túrásocska jelenik meg a földjükön. 

Miközben a földtulajdonos békésen alszik  a  puha ágyikójában, a bolond vadász az éjszakáját áldozza, hogy az ő földjén csőszködjön.     

Sok ünnepnap van az egyházi naptárban, de magasan a Húsvét a legnagyobb. Nagypéntek Jézus halálát testesíti meg, Nagyszombat pedig a feltámadásét. A katolikus hívőknek ezen a két napon a csendet, a befelé fordulást, Jézus áldozatvállalását, értünk való halálát kéne átgondolni,és a feltámadási misén részt venni.

Jó messzire távolodtunk el az ünnepi áhítattól, amit jól mutat a szomszédban süvöltő láncfűrész hangja, távolabb füvet nyírnak, szóval nem az áhítat csendje üli meg a falut. A kerszténység hagyományainak elvárásai egyre kevesebbeket érint meg, ami mellé akaratlanul is mellé tenném az iszlám szigorú szabályait, amit a hívők szigorúan be is tartanak. 

Jó példa volt erre az a focimeccs, ahol az arab focicsapatot éppen meccs közben érte a ramadán vége, amire a meccs félbeszkadt és a játékosok ettek ittak egy falatot kortyot. Ez ám a vallási fegyelem! 

A ma emberének - főleg a fiataloknak - a televízió már nem opció, ha netán mégis nézik, akkor jó lenne, ha szerepét betöltve, a szórakoztatás mellett tanítana is! De nem úgy, ahogy egy most lecsengő sorozatban történik, ahol a tanyasi körülményekbe - a pornósztártól kezdve, a börtönből szabadulton át, a link influenszerekig bezárólag  - csuknak ösze embereket.

Aki meg komolyan veszi a munka feladatot, azt kicikizik. Még nem tudom, ki fogja megnyerni a vetélkedőt, de hála Istennek  a döntőbe két olyan ember került, akik tudnak is és akarnak is dolgozni!

Bármelyik is nyeri, helyére kerül a világ rendje. De nem a TV 2 jóvoltából!!

A történet egy lötyögő tejfog kipöccentésével kezdődött. Ahogy eddig is, most is egy konyhai széken ülve történt a "műtét", Soma kutya is élénken érdeklődött a történtek iránt, már csak azért is, mert a legnagyobb kedvence kicsit sirdogált, de csak megszokásból. "Ugye Papa nem fog fájni" - mondat párszori ismételgetése után a kis tejfog nagy ívben landolt a kövön és Soma rástartolt, és mire egyet is kiálthattam volna, bekapta!!! 

No ekkor lett igazi sírás,  a kis tejfog hiányozni fog a gyűjteményből, hacsak.... hacsak a másnapi produktumból elő nem kerül! Kínos, nem kínos - unokáért mindent - jelszóval próbáltam megkeresni! 

Nem lett meg, de a történet mára, nagy vidámsággá szelídült! 

MIelőtt belevágtam volna egy kiskutya vásárlásába, alaposan tájékozódtam. Az uszkárokról sokmindent tudtam hiszen voltak uszkárjaink.A vizslákról is, mert vizslám szinte mindíg volt és van is! Amikor a Bichon Havaneseről azt a sok jót olvastam, szinte el sem hittem.

Aztán lett Soma, a kis Bichonka és a sok jóhoz csak hozzátenni tudok, elvenni nem.  Először is, határtalan intelligens, tanulékony, de ami ennél is sokkal fontosabb, iszonyatosan sok szeretetet és ragaszkodást ad és nyújt. 

Korábban írtam már a fejlődési stádiumairól, de mostanra - nyolc hónapos korára - igazi jellem lett, örökké vidám, sokszor bohókás családtag.

A legutóbbi foghúzós történetben is főszereplő volt - de erről majd leggközelebb! 

Lassan nem lesz egyszerű derűsnek és optimistának lenni, ha a híreket hallgatjuk. Lehet, hogy nem kéne?  Nem elég az a szörnyűség, ami pusztítja a madarakat, most már a hasított körműeket is - ideértve a marhákat, sertéseket, juhokat - ami áttrerjedhet a vadon élő állatokra is, a háborús riogatás is napirenden van. Még a covidot sem hevertük ki, a szorongás beköltözött a mindennapokba, erre egy felelőtlen barom, azt javasolja, hogy spájzoljunk be 72 órára, ha háborús helyzet lenne. 

Rendet kéne teremteni az agyakban, főleg azokéban, akiknek jó üzlet a háború. Legyen a béke a legjobb üzlet!

Nem kérdés, hogy valamiről, bármiről, lehessen szabadon vitázni. A baj ott van és akkor van, ha a vita és a meggyőzés között éles a különbség. De a vitázó helyzetig el is kell jutni, de nem muszáj. Isten nagy ajándéka, a szótlanság! Vitát provokáló helyzetben, zsákutca a provokálónak, ha nincs válasz.  A legnagyobb vitazáró cselekedet, a némaság. 

De ha már a vita elindult, akkor a baj ott kezdődik, amikor agrsszív győzködéssé fajul. Amikor nem fogadjuk el a másik véleményét, hanem erővel a sajátunkét akarjuk ráerőltetni.

"Szép" példa erre a magyar parlament. Ahol "állítólag" tanult embereknek kéne észérvekkel előrukkolni, de nem ez történik, a kocsmai stílus semmi ahhoz képest, ami ott folyik.