Még Daniról
2009.01.15. 10:24
Szegény Dani kutyám elvesztése, hír lett.
Sorban kapom az ajánlatokat, mindenféle kutyust ajánlanak búfelejtőnek. De azért ez nem így működik. Nem számszerűleg akarom a kutyámat pótolni, hanem érzelmileg. Nem az a lényeg, hogy két kutyám legyen újból, hanem, hogy milyen kutyám legyen.
Dani kiválasztása vadász-szemmel történt, ráadásul szerencsésen, valóban nagyon jó vérű kutyus volt, már megint könyvemre hívatkozva, leírtam benne egy-két hőstettét.
Evilágban eltöltött 11 éve alatt, társak lettünk, vadászatban elválaszthatatlanok.
Egy ilyen kutyát nem tudok pótolni. Ismerem a kutyás "aranyszabályt", egy kutya elvesztésének a fájdalmát, csak egy kiskutya érkezése tudja enyhíteni.
De én még ezt nem akarom. Még nagyon az emlékével élek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.