Csak saccolni tudom, hogy húsz évig nem horgásztam. Előtte sokat, de nem mondanám, hogy szenvedélyesen, szenvedélynek volt más. Lovak, vadászat. A gyerekek kicsik voltak, a Duna "kéznél volt", így összekapcsoltam a kirándulást a pecálással.

Elég jó felszerelésem volt, már akkor sem volt olcsó dolog pecásnak lenni. Ugyanis a Dunai horgászat, csónak, motorcsónak nélkül olyan, mint a vadászat puska nélkül. Tehát kellett egy motorcsónak is. Elég strapás dolog volt egy elindulás. A motort le kellet hoznom egy közeli házból, ahol őrizték, mint egy kötéltáncos belelibegni vele a csónak hátuljába és a négy méteres víz fölött a helyére tenni, hogy lehetőleg ne ejtsem a vízbe, örökre búcsút intve neki. Amikor minden és mindenki a helyén volt, akkor kellett a motort rábírni, hogy elinduljon. Húzgáltam szorgalmasan a beindítózsinórt, miközben aggasztóan csorogtunk lefelé, előrevetítve a visszaefelé evezés vízióját. Ráadásul,mindezt - motort le, fölvinni stb. -  visszafelé, újra meg kellett tenni.

Ebben az időszakban kaptam egy meghívást a Szarvasi holt-Kőrösre, pecálni. Nagy halakat igért a meghívóm. Remek körülmények, a kis nyaraló terasza, szinte a víz széléig ért, a hideg sörökért nem sokat kellett "hátramennem". Fogtam is szépen a szomszédok nagy bosszúságára, akiknél még kapás sem volt. Hiába, szűz kéz....! Este - ahogy illik - összepakoltam a "cajgot" és szépen odasorjáztattam a terasz falához. Egy nyitott üvegajtó mögött a botoktól kb. három méterre aludhattam. Vekkert felhúztam hajnali négyre, hogy folytatom a pecálást. Még félálomba botorkáltam ki, markolnám a botjaimat, de csak a levegőt találom. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy az éjszaka alatt ellopták a botjaimat.

Ekkor döntöttem el, hogy többet nem horgászok. Mindez tartott addig, amíg az egyik előző bejegyzésemben megírt amúrt ki nem fogtam, egy szedett-vedett szerelékkel. Rájöttem, magam büntetem, ha nem pecálok. Jelentem, tegnap óta hívatalosan is pecás vagyok. Igazolvány, területi jegy, állami jegy stb. Bizony ez sem olcsó, pedig még el sem kezdtem.

Emlékeztetőül. Mi is a vadászok címere? Zöld mezőbe egy kis szakállas ember áll és hazudik. Én most a horgászoknak is készítek címert. Kék mezőben ugyanaz a szakállas ember áll és széttett karral mutatja mekkora halat fogott. Volna !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.