"Indul a bakterház" !
2012.12.02. 13:06
Még az előző bejegyzésemhez fűznék egy-két praktikus tanácsot. Ha vadászat közben, olyan helyzetbe kerül valaki, mint én, hogy talpfákon kell gyalogolnia, akkor azt ne tegye. MÁV kórházban dolgoztam, szóval vasutas vér is csörgedezik ereimben, de sínen járás közben nem éreztem azt a gőgöt, hogy most éppen én vagyok egy 424-es gőzmozdony.
Szóval talpfákon gyalogolni fárasztóbb, mint szántásban. Kettős okból. Az egyik, hogy hervasztó érzés rozzant "kézihajtányként", nem pedig büszke mozdonyként gyalogolni a sínpárok között. A másik, hogy a talpfák egyáltalán nem biztos, hogy az én lépéstávom szerint vannak lerakva, így cudarul figyelni kell, hogy éppen talpfára ( már ez is beton és csúszik ) jöjjön ki a lépéshossz.
A sínpárok egy elhagyatott és kifosztott állomás mellett vittek el, amit körülnőtt a gaz és a kökénybokrok, de ebben sem voltak fácánok. Lehet, hogy elmentek az utolsó vonattal. Éppen úgy, mint ahogy a politika elvitte a vidéki álmokat. Mozdonyostól, bakterházastól, fácánostól.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Paci-ens 2012.12.03. 05:41:20
Még szerencse,hogy vizuális típus vagyok.
Kialakult bennem egy videó film amiben te vagy a főszereplő.
Kézihajtányként baktatsz a sínek között, de menet közben átalakulsz.
Te vagy az a büszke, ereje teljében lévő, bár kicsit megöregedett 424-es,és időnként az átjárók előtt sípolsz a puskacsövön (természetesen az után hogy meggyőződtél róla, hogy nincs patron a sípodba)kettőt.
A zakatolásról a szíved gondoskodik.
Abban a pillanatban amikor az a veszély vár rád, hogy megszüntetnek a politikusok mint kiöregedett mellékvonalat, azonnal betárazol, hogy röptében egy párat leszedjél, mivel fácánok a fasorban sincsenek.