Ahogy mondani szokták, hogy vannak normális emberek és vannak a vadászok. Erről már sokat élcelődtem - magamat sem kímélve -  ugyanis ennek az egyik változata az, hogy a vadász akkor indul el, amikor a normálisak otthon maradnak. Ez utóbbi ugyan az időjárásra vonatkozik, de az én esetemben most a náthára. Köhögök, prüszkölök, lázas vagyok, de azért kiültem lesre. Jelige: otthon sem jobb !

Próbáltam a kabátom ujjába fojtani a tüsszentéseket, meg a köhögéseket, csak az orrfújást nem sikerült halkra vennem. Abban bíztam, hogy az orrbagócsos szarvas is prüszköl és köhög, nem szokatlan hang ez az erdőben.

Egy fiatal szarvastehén tette tiszteletét a lesnél, "akit" akár meglőhettem volna, de nem tettem. Ugyanis nem értek egyet a vadászati ütemtervek tehenekre vonatkozó utasításaival. Mert mi mástól, mint a szép tehenektől várhatjuk, hogy jövő évben is szülessenek szarvasborjak.

Szarvas ügyben erősen nőpárti vagyok !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.