Ha finom fogalmazok, akkor azt mondanám magamról, hogy erősen motivált vagyok vadászatilag.

-Atyám, van egy bűnöm, szeretném meggyónni, mielőtt elmennék az örökös mezőkre .-Mi az fiam, bármi is az, könnyíts a lelkeden! Megszegted a tíz parancsolat valamelyikét? Vagy mindet? - Atyám, ennél sokkal nagyobb a baj. Én egész életemben egy erősen motivált ember voltam. De csak puskával ! Puska nélkül Atyám, én egy lépést sem tettem, ha nem volt muszáj, mondhatni lusta voltam. De amikor az a vasdarab a kezembe került, mentem mint a megszállott, esőben, hóban, sárban, fagyban - szóval nem tudtam parancsolni a nagy fene véremnek. - Van erre penitencia Atyám?

Miután én már meggyóntam a bűnöm, lássuk másét is.

Üzent a vadőr barát, hogy nem tud velünk tartani, de Kata, a felesége eljön hajtani, hozza a kutyákat is. Kata nem vadászik, "csak" hajtónak jött.

Egy magasan szálló kakas röpte tört meg a pazar lövéstől és a kökényes bokrok közé zuhant. Kata rohanni kezdett a vergődő fácán felé, de megbotlott és annak rendje módja szerint ráesett a kakasra, egyenesen bele a bokrokba.  De, mintha semmi nem történt volna, büszkén emelte magasba a még vergődő kakast, miközben tele szájjal kacagott és közben mondta, mondta, hogy mi is történt. 

Megemelem a kalapom Kata megszállottsága előtt is !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.