A tavasz - a kerti munkák, a mindenféle magok ültetése, a fű nyírása és még sorolhatnám az ilyenkor halmozódó feladatokat -  kivette a kezemből a festő ecsetet, a naplóírás modern változatát a billentyűk kopogtatását és ásót, kapát adott helyette. A szobában marasztaló téli idő való arra, hogy elmélázzunk, hogy a gondolatainkat papírra vessük, stb.  Még jó, hogy írni, vagy festeni, olvasgatni nem kötelező, amikor idő van rá, akkor kell csinálni. Ahogy Nagyapám mondta: mindent idejében !

A vadászat is "munkaigényes" ilyenkor, mert a vetéseket kéne őrizni, hessegetni róluk a vaddisznókat. Elég reménytelen próbálkozás ugyanis  a disznók kiokosodtak, kifigyelik, mikor pilled el a vadász és megunva a poros kopasz föld bámulását - hazamegy. Ekkor nekiindulnak.

Már sokat és sokan írtak erről a tavaszi vadkárelhárításról. Érthetetlen - mint sok más dolog hazánkban - hogy miért nem a tulajdonos őrzi a földjét és miért a szerencsétlen vadász, "akinek" egy fillér haszna sincs az egészből, sőt....! Egyetlen "bűne", hogy vadászati bérlője a területnek, természetesen fizetős módon. A vad az állam tulajdona, a föld - már majdnem azt mondtam, hogy a paraszté - szóval a tulajdonosé - a vadászé meg az apja f....a!

Eredeti ötletemtől jól elkanyarodtam, pedig egy öreg, rendellenes agancsú őzbak elejtését gondoltam "papírra vetni", de majd legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.