A majom emberré válását Tamási áron  - nem pontosan idézve - ekképpen rakta humorba. A fán csüngő majom egyszer erősen elgondolkodott és ettől elfelejtett kapaszkodni, így hát leesett. A tanulság, kapaszkodni és gondolkodni egyszerre nem lehet. Innentől már én folytatom.

Tehát lejöttünk a fáról és azóta sem akarunk újra felmenni. Az evolúciót nem akarjuk fejtetőre állítani - a majmok örömére.  Elégedettek, hogy végre megszabadultak tőlünk. Lejöttünk, ők pedig fent maradtak. Mi meg állandóan ezeket a szavakat használjuk, néha érthetetlenül.  Aki "lent" van, az a vesztes. A pokol is "lent" van, a mennyország meg "fent". Folyton  "fel" akarunk jutni valahová, de hová is? Lépni, helyezkedni egyre följebb ? A könyvírás és olvasás helyett, már felléptünk a blogokra, de már ez is "őskövület" lett - lent lett belőle. Most már a facebook lett a fent, a trendi és oda is fel kell menni. Fent vagy a facebookon? Bejelöltek? Így mondják.  Ha majd egyszer  elfelejtünk kapaszkodni és újra leesünk - mint Tamási Áron majma - akkor itt "lent", kezdődhet minden elölről. Például megtanulunk beszélni, írni, olvasni !

Alig várom !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.