Szűk volt a hely két embernek, az igazából egy vadászra méretezett lesen, ezért a puskámat már csak a les szélén keresztbe fektetve tudtam lerakni. Ennek a helyzetnek még lesz jelentősége, mert innen megyünk vissza- és majd előre is a történetben.

Anti baráttal spekuláltuk ki ezt a helyet - bízva abban, hogy a bőgés végén, inkább inni akarnak a  bikák, mintsem enni - ez a nyomorgós les pedig éppen egy ivóhelyre nézett, szóval nyerő hely  - állapítottuk meg - ahogy közel negyven év alatt, amióta együtt vadászunk - számtalanszor, de valahogy egy kicsit mindig túlkombinálva. Mi mindig jól kifundáltunk minden lehetőséget, csak azok a fránya szarvasok észjárása nem stimmelt a miénkkel.

Alig tíz percet ülhettünk, helyesebben szorongtunk a madárfészeknyi lesen és - ha jól emlékszem először hallottam, a mindig nyugodt Antit szentségelni - amikor a mellettünk lévő les előtti fűz bokrok közül kezdtek előbújni a szarvastehenek, mögöttük pedig egy jó kinézésű bika.  Első gondolatom az volt, hogy oda ülünk - suttogta Anti -  akkor most már zsigerelnénk.

Hoztuk a "tudományos " formánkat - állapítottuk meg, mint évek óta számtalanszor. Lassan visszasüppedtünk a várakozás unalmába, de ekkor történt valami. Egy búzaszemnyi pók kezdett hálót szőni a puskám és Anti közé.

Az egyik szálat a zárdugattyúnál kezdte, azután vissza Antihoz és így tovább. Édes Istenem, ez a pók már tud valamit? Stabil helynek véli a puskámat? Ezt dokumentálni kell - döntött Anti,  itt már más történés úgysem lesz - és fotózni kezdte a pókocskát, valami csodatelefonnal.

Annyira elmerültünk a pók  figyelésébe, hogy éppen csak meghallottuk a fű száraz zizzenését, a les melletti domboldalban. Innentől már felgyorsultak az események, mert egy bika állt ott, aki éppen felénk nézett. Szerencsémre a puskát nem kellett emelnem, csak célra tartanom, pókkal, vagy pók nélkül, azt már nem tudom, mert lőni kellett.  Hogy mi lett a pókocskával?  Ki tudja - de  bizonyára halálra rémült és új helyet keresett a szövéshez. -  A bika sem messzire vitte a lövést.

Egy biztos, számomra a pók szent állat lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.