Most nem vadásztörténet következik, mert a tegnap délutánom vadászat helyett olvasással telt, mégpedig Esterházy Péter Hasnyálmirígynaplóját olvastam, talán éppen akkor, azokban az órákban, amikor meghalt.

Rémes egybeesés!

Halálával egy közeli barátot vesztettem, mondom ezt anélkül, hogy bármikor is találkoztunk volna személyesen. A könyvein keresztül lettünk barátok, mert aki ír, az azért teszi, hogy a gondolatait megossza másokkal - ahogy egy barát teszi - amikor a Harmonia Celestiszben a családtagjává fogadott, ahogy ennek javított kiadásában elnézést kért a tévedéseiért, stb. szóval ő úgy szólt hozzám, ahogy egy barát szól a másik baráthoz.

A könyvein nőttem föl, stílusa egyéni volt, ahogy egyik jeles kortársa mondta róla, hogy a pornográfiát a költészet szintjére emelte. Tőle tanultam meg, hogy a magyar nyelvben nincsenek csúnya szavak, csak akkor, ha azokat valaki öncélúan használja. Őrá hivatkoztam, amikor a Kuduláz c. könyvem kéziratára a B.Sanyi író barátom azt mondta, hogy jó, jó, de túl "szókimondó".

Óriási lelkiereje előtt mélyen megemelem a vadászkalapom, ahogy a számára kimért szűk egy évet is egy könyvre áldozta.

Isten nyugosztalja !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.