Ha már vadászíró a titulusom, akkor megbocsájtható - sőt kötelező - az egyszerű történeteket is színessé tevő jelzőket és "költői túlzásokat" használnom. Ennek mértéke lelkiség kérdése, ha túlzó, akkor már pátoszos, szirupos, ha gyengécske, akkor hatástalan. Nagyjából ez érvényes a humorra is - ugyanis mindkettőhöz befogadó készség  kell - ami vagy van, vagy nincs. Humortalan, érzéketlen emberről úgy pereg le a cizellált mondóka, mint új gumicsizmáról a tehénszar. 

Ezt a kanyart azért tettem, hogy bevezessem a tegnapot. Innentől kezdve - ha lenne a gépemen lehetőség arannyal írni - azzal írnám. Aranybetűs napnak, arany szöveg jár. Már ki sem merem mondani hány éve ( évtizede) vadászom, de örömmel konstatálom, hogy éppen olyan izgalommal várom a szezonkezdő gerlézéseket, mint a lakodalmas szűzlány a nászéjszakát. Fokozta a várakozás izgalmát, hogy az öreg Frommeremhez sikerült belevaló lőszert szereznem, így őt is vittem magammal, megígérve neki, hogy a szezon első gerléjét vele lövöm.

Gábor barát vendége voltam  - hogy merre, hol, azt nem kell tudni, illetve akik ismernek bennünket, azok úgyis tudják. Rövid keresgélés után, megtaláltuk a "nyertes" helyet, az öreg puska leemelte az első gerlét, utána már a megszokott puskával élvezkedtem, a szó igaz értelmében, mert ennyire nagyon régen tetszett egy vadászat. 

És most jönnek a jelzők - amik egyáltalán nem túlzóak - ellenben igazak, ami szerint ez a nap számomra aranybetűs ünnepnap lett. 

Van egy mondás, miszerint " minden napot úgy éljél meg, mintha az lenne az utolsó" - amit én teljesen elfogadok, de ha kérhetném még a Teremtőt, akkor legyen ilyenből még jó sok !

Köszi Gabi !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.