Sosem szoktam - mert nagyképű dolog - magamra hívatkozni, de most megteszem. Az előző bejegyzésemre utalnék, ahol elég nagy arccal jelentettem ki a rám zúdúló őszi záporra, hogy nem nagy ügy, a vadász nincs cukorból...stb. mert az eső utáni szél jól megszárított. De meg ám! Annyira jól, hogy egyenesen belesegített a betegágyba. 

Láz, köhögés, totál ko.!

Hatvan évnyi vadászati tapasztalat után nem  kellett volna a szélre bízni a vizesen rám tapadó ruha száradását. Mert volt ugyan ennél brutálisabb elázásban is részem, de még fiatal koromban.

Röviden! Egy hideg, havas, decemberi délután a vadászterületen talált, vaddiszó nyomát követtem.  Egy patak keresztezte az utamat, a nyomok szerint a disznó átugrotta, gondoltam, én is azt teszem, pedig volt a közelben egy kis fahíd.Az ugrás rövidre sikerült, derékig a patak jéghideg vizében találtam magamat. Normális ember, ilyenkor haza menekül, de nem én, engem hajtott a vadászláz követtem a diszó nyomát.  A lényeg, semmi megfázás, semmi gond és a disznó is puskavégre került!

A két elázás közötti negyven valahány év a kulcsszó!    

Gyanúsan fekete gatyát viseltek a habos gomolyfelhők, látszott, hogy bármikor kiszakadhat a fekete vizestönlő.

Ez éppen akkor történt meg, amikor egy napraforgó tarlón keresztül baktattam a helyemre. A puskámat is betöltöttem,már, hiszen a tarló fölött, százával jöttek-mentek a gerlék. a meterológia is esőmentes délutánt igért - hát ez nem jött be nekik, de nekem se, mert utcai cipéőben jöttem, de csizmában kellett volna. 

A vadász nincs cukorból - szól a mondás - de szarrá ázni, azért nem egy vidám fordulat. Szerencse, hogy a zivatar ahogy jött, úgy ment, a napsütés meg szépen szárított. A gerlék meg úgy döntöttek, hogy ázottan nem repülnek, maradnak a közeli faluban. Majd ott találnak maguknak valami csipegetni valót. 

A bátrabbak azért nekivágtak és visszajöttek, így azért valami kis siker is összejött. 

Nyilván a foglalkozásomból ered, hogy mindernkinek a fogát kezdem nézni, még akkor is, ha csak a TV-ben látom. Erre mondta egy ismerős, hogy akkor a nőgyógyász mit néz?

Pedig a látvány elszomoító, akkor meg egyenesen tragikus, ha mondjuk az Ormánságban szólaltatnak meg valakit . Az egyfogúak országa lettünk, amit csak részben lehet az anyagi helyzettel magyarázni, mert az a fránya drága mobil mindenki kezében ott van, de az italra, vagy drogra azért kerül pénz. 

De tovább mennék, mondjuk a TV -ben látottakra.Híresek, gazdagok noch dazu celebek beszélnek teleszájjal és árulkodó fogakkal. A  "kirakat" rendben, ott szépek a fogak, de ahol már nem látszik, ott gyatrák. Ez pedig már nem pénz kérdése, hanem az igényességé! Helyesebben igénytelenségé!

Nálunk főleg, de más országokban is tart a "népi" játék, a beskatulyázás! Valakik vagy belépnek valahová, vagy olyan helyzetet teremtenek, hogy "praktikus" okokból sokan követik. Skatulyákból meg van több is, de kettő markánsan viseli azokat a jegyeket, amiket katonák masírozásánál használnak, bal, jobb, bal, jobb....! De mi van azokkal, akik nem hajlandók skatulyába ülni, mert belelátva a tartalmába, inkább kimaradnak belőle. Ideális körülmények között, a lélek éppen olyan szabad, vagy annak kéne lenni, mint a gondolkodás. A gondolkodás pedig attól szép, hogy nincs rajta béklyó, és nem tűri a ráerőltetett ideológiákat. 

Jó szabadnak lenni - állítom !

Fiatalkorom - több mint fél évszázada -  szlogenje volt, hogy megzaboláztuk a folyókat! Ami magyarul azt jelentette, hogy gátak közé szorították, ártereket eltüntették, illetve beépítették a kanyarokat levágták, horribile dictu, csatornákat csináltak belőlük. Ez lett a mostani baj forrása. Mekkora marhaság volt, amikor azt modták, hogy itt sosem lesz vízből hiány, mert a Kárpát medence "lavórja" vagyunk. 

Hát igen, a lavór stimmel, de lyukas lett, ami befolyik, duplán kifolyik. Így azután száradunk szépen! 

Kérdeném, hány árvíz és hány aszályos év kell az ébredéshez? 

Az esti sötéttel még nem tudott megbírkóni a pirkadat, amikor már az erdő széli lesen ültem. A sötétben a jó távcső is csak kontúrokat mutatott, olykor egy-egy bokor csalókat játszmát űzve a szememmel, szarvashoz kezdett hasonlítani. Éhes disznó ugye makkról álmodik, szarvasvadász meg szarvasról. 

Lassan virradni kezdett, minden fa, bokor önmagává változott, de szarvasnak se híre, se hamva. Ők még korábban visszaváltottak az erdőbe. Egy pipaszívásnyi türelmet adtam még magamnak - szerencsémre. Egy hibás agancsú, öreg őzbak jelent meg,előttem alig 130 méterre, szinte a semmiből. Gyors bírálat után, már szólt is a puska. 

Kézbe fogva, alaposan elbírálva is ugyanaz lett a véleményem, mint a távcső nagyításában. Egy remek  - csúnya szóval selejt - trófea lett az enyém.

A jó példa ragadós - a mondás szerint. De a szolgai majmolás még ragadósabb. Van ugye egy elsőszámú vezetője ennek az országnak, jellegzetes, középen elválasztott frizurával és méretes pocakkal. Erre mit tesz a kisebbik pártocska vezetője - aki nem mellesleg a vadászok vezetője is - szintén középen választ és szintén jókora pocakot növeszt. Szépkorúak (a francot szép) emlékeznek még arra, hogy Kádár "apánk"nagy vadász volt. Ezen felbuzdulva az összes talpnyaló pártemberke vadászni kezdett, és lejmolták a vadásztársaságokat pofátlanul.Ekkor hallottam egy szellemes ( akkor börtön járt volna érte) szöveget, miszerint kár, hogy Kádárnak  nem a búvárkodás a hobbija mert akkor az összes szarjankó menne a víz alá!

A mostani vezetők nagyrésze is vadászik, sorra másra vadászkastélyok nőnek ki a földből, vagy miből is? Viszont a frizura változatos, a pocakok meg átlagosak.

Az én falum és a szemközti oldalán lévő is, egyazon előnevet viseli, a Dunáét. Dunaszekcső és Dunafalva.Valamikor a Szekcsői gazdák földjei a "túloldalon" voltak, átjártak naponta, élénk volt a kompforgalom, de sokan egyszerűen átladikoztak, mondhatni közlekedési út volt a szelíd folyó. De amikor nem volt szelíd, akkor pusztított mindent, Dunafalvát egy jeges ár teljesen elmosta, alig egy-két ház maradt csak meg. 

Most is jön a brutális árhullám, elkezdődött a védekezés, hiszen a falunk partmenti házait elöntéssel fenyegeti a "szelíd" Duna. Az 56-os, Mohács felé vezető utat meg kétoldalt kell zsákolni, mert magasabban lesz a víz, mint az út.

Izgalmas hetek várnak ránk! 

Azt mondta az Atya a misén, hogy jól imádkoztunk az esőért, szépen esik. Szerintem "túlimádkoztuk" a dolgot, mert nem annyit szerettünk volna, amitől kiáradnak a folyók. A Duna rekord árvízzel fenyegeti a falunkat, már a homokzsákokat hordják. 

Most szárazságért kéne imádkozni? Elege lehet belőlünk a Teremtőnek!

Majdnem kihagytam a "jókedvű" napom bolti eseményei közül egy jó kis beszélgetést. Éppen a babos polc előtt nézegtetem a zacskókat, milyen babot rejtenek, amikor egy nő megszólított. Kicsit nehezen értettem amit mond, mert a szájában lévő egyetlen fogtól furcsán jöttek ki a szavak, de amit mondott, azt nagyon kedvesen mondta, mintha régóta ismernénk egymást, hogy mit akarok a babból főzni. Mondtam hogy babgulyást. Nos, akkor ezt a tarka babot vegyem, ő is abból szokta.És akkor még egy kicsit elbeszhélgettünk, a jó babgulyás mibenlétéről. 

Ha nem lenne politika, milyen jót tudna mindenki mindenkivel beszélgetni, harag és indulat nélkül. Akár a babgulyásról is!

Valami belső jó érzés ülhetett ki a képemre mosoly formájában, amitől egy bevásárló kosárba ültetett kisfiú is mosolyogni kezdett. rám. Aztán már szinte nevettünk, a szemünk, a szánk bizonyosan. És ez így ment tovább, amikor összeakadtam a tologatott kosarammal egy másik hasonszőrű, korú asszoynsággak: bocsánat,  ügyetlen voltam, - modtam és más mosolygott is vissza.  A kasszánál is folytatódott a jókedv cunami, jó munkát, kitartást- mondtam neki amire pénztáros hölgynek is volt ereje, kedve viccelődni. Egy percre- talán - a robotoló munkáját is elfelejtette.

Ragályos lett a jókedv! És milyen kevés kellett hozzá! Elég volt egy aranyos kisgyerek rámcsodálkozása, aki a szakállam miatt talán a mikulásnak gondolt. Ha ez kell az "össznépi" derűhöz, akkor vállalom!

Olyan ez falum környéke, mintha a Jóisten a kalapját tartaná fölé folyton. Ha egyáltalán van kalapja a Jóistennek. de kell, hogy legyen, másképp hogyan lehetne, hogy bármerről is jönnek az esőfelhők, mire idérnek, kiesik belőlük az eső-.Északról Furkópusztánál, Nyugatról, a Mecskben, Keletről a Dunánál, Délről meg Mohácsnál áztat az eső, a mi falunk meg porszáraz marad. 

A vasárnapi misén is esőért fohászkodtunk, én azért - persze csak magamban  - a kalapja fogasra akasztását kérten tőle. Mert ma is esett, kőrben mindenhol, itt még a port sem verte el!

Most fogom kihúzni a gyufát a sok százezer "sporthorgásznál", amikor a Balatoni halkutatóhoz (limnológushoz) csatlakozva, én sem értem a "catch and release" sporik mentalitását. Ha nem étkezési célból horgászik valaki - ami a normális lenne - hanem csak azért kínozzák a halat, hogy örömködjenek, akkor az nem más, mint állatkínzás. A neves limnológus szerint is! 

Azt meg dőreség kijelenteni, hogy a halak nem éreznek. Még a növények is, amire jó példa, amikor az afrikai fafajokat a zsiráfok sokat rágják, a fa sok csersavat termel, amitől ehetetlenné válik. Még a fa is "érez", az állatok pedig  - eltérő módon ugyan - de pláne azt teszik.

Tavak kiszáradnak, a folyók szintje aggasztóvá apadnak, a halak a melegtől szenvednek, vagy pusztulnak - ilyenkor nem kifogni és visszadobálni kéne a halakat, hanem kímélni. Ha meg "konyhára" pecál valaki, fogja ki, verje fejbe és főzze meg!

Sok horgásztól hallottam már, hogy nem szereti, nem is eszi a halat. Akkor mi a fenét keres a vízparton? 

Azt mondom én nektek - egykor fiatal -  de mára megöregedett barlanglakó barátaim, hogy tiltsuk be a fiataloknak azokat a mihaszna lándzsákat, meg nyilakat, mert nég képesek lennének használni  vadászidőn kívül is. Ha nekünk jó volt a kőbalta, meg még most is csak ahhoz értünk, akkor nekik is legyen elég. Nemrég másztunk le a fáról és máris urizálnak sokan.

A barlang bejáratánál majd begyűjtjük a cuccokat, ha meg végeztek a sámán vezette barlangi  alap tantervvel,akkor a végén visszakapják.Mert nagyon nem jó irány a dárda meg a nyil, jobb lesz, ha egymással makognak, mivel a beszédet még csak most találtuk fel, azt kell gyakorolni. 

Hőség van!? Az van!  Aszály van? Az van! Volt már ilyen? Volt már! Túléltük? Túléltük!  Akkor miért kell egy suttyó firkásznak olyat írni, hogy Magyarország az Afrikai "halálzónába" került.

Először is, az Afrikai sivatagban van élet, az ottani körülményekhez alkalmazkodó élet. A halálzóna kifejezést a magashegyi hegymászók használják, a 8000 m. körüli oxigénhiányos regióra, ahol már csak oxigénpalackkal lehet feljebb mászni. Ez, ami most nálunk és fél Euróoába van, pedig nem az! 

Akkor minek a riogatás! Szorongásos generációknak más sem kell, mint ez a "jaj, meg fogunk halni" síránkozás! 

Az evolúcióban a változásokhoz való alkalmazkodás  volt  a túlélés záloga. Majd ezt tesszük mi is!   

Nem tudom kinek volt az érdeke, hogy a MÁV-ot lezüllessze! Nekem duplán fájó, első munkahelyem a Szolnoki MÁV kórházban volt és tartott 17 évig. Ahogy akkor mondták, állam volt az államban, dicsőség volt vasutasnak lenni. Én is az voltam, egy azok közül, akit a "mozdony füstje megcsapott"! Aztán lerohasztották, a vasút meg olyasn lett, amit most látunk a TV-ben . 

Az országutak megteltek a környezetszennyező autókkal, rendszeres dugókkal, élhetetlen városi környezettel. És mégsem szállunk át a vasútra, mert valakiknek ez volt az érdeke. Az autó, meg az üzemanyag biznisz óriási bevétele az államnak, az állam pedig olyan, mint az a kecske, akire nem lehet a káposztát bízni. 

Szülővárosom, Szolnok és nagyszüleim faluja  - Nagykörü között, a szőke jelzős Tisza adta gyerekkoromnak a fürdési, horgászati és strandolási élményeket. Nyáridényben is nagyjából a mederben csordogálva, olykor a partvédő gátakat zabolálatlanul ostomolva.

Mi lett ebből a szépségből mára!  Egy félig -meddig kiszáradt patakocska, amin át lehet lábalni. Húsz évvel ezelőtt Afrikában láttam ilyen időszakosan kiszáradt folyókat, akkor el sem tudtam képzelni, hogy ez velünk is megesik!

És még mindíg  csak csorog ki az országból az éltető víz - árterek hiányában - félszáraz csatornává züllesztve a folyóinkat! 

Előre elnézést azoktól, akik rajonganak érte, akár órákat is utaznak, hogy láthassák - hát mimást, mint a tűzijátékot.Valahol az ősi ösztönökben lehet ennek a gyökere, a tűz mágiájában, amikor a villám által felcsapódó tüzet, az ősapu,ősanyu,megbűvölten bámulta.

A tüzijáték sem más, mint a szem, a retina pettingje, bámuljuk és élvezzük.Hogy ez eljut-e a lélekig, az más kérdés. Azután hogy ez a magyarságtudatunkat is turbózná, azt meg erősen kétlem. A nagy durrogás hatásáról meg az ezerfelé szaladó kutyákat, macskákat kéne megkérdezni. 

Azért drukkolok, hogy vihar ne mossa el az esti programot, ha már olyan sokan várják!

A vadászatot egy ősi ösztön  - a létfentartási ösztön - gyerekének tartjuk, A másik ösztönünket - a fajfenntartásit -  nem kell magyarázni, annak meglétét mindenki tudja, gyakorolja, vagy emlékezik rá. 

A létfenntartás arról szólt, hogy szőrös ősünk elment vadászni, mert kellett a hús. A mai vadász mit csinál:? Elmegy vadászni  és ha lő valamit, mondjuk egy disznót, akkor leadja, a vadásztársaság meg tovább adja a fehérje feldolgozóba. Persze, van még némi félelem a sertéspestis miatt, de közel sem olyan nagy a baj, mint amilyen irtásba kezdtek a vadásztársaságok. Perszer "felsőbb" nyomásra.

A most beinduló galambvadászatot is úgy kellene kezelni - a vadkárelhárítás mellett - mint egy értékes húsanyagot termelő tevékenységet. tehát, vinni kell egy hűtődobozt és a nem nagyon szétlőtt galambokat haza kell vinni.

A galambleves, maga a csoda. nagyapám azt adott, ha beteg voltam !    

Egy menő húsbolt hűtőpultjában megláttam, hogy vadhúst is árulnak. Gusztusos, vákum csomagolásban, nagyjából kilós kiszerelésben. Az arcomra fagyott az öröm, amikor az árakat is megláttam! Vadász emberként  - tudván a tőlünk átvett vadak átvételi árát - sűrű szentségelésbe kezdtem. Lesz dolgom a vasárnapi misén!

Kérdezném, hogy lesz a kilónként 200 Ft-ért átvett vaddisznóból 6000 Ft???? És akkor megy a Vadászkamarai álszent duma, hogy vadhúst kéne ennünk, mert egészséges, stb. stb. 

Akkor vegyék ki azokat a sorból, akik több, mint tízszeresére tornázzák a hasznot!   

Csak a száraz tények. 40 fok meleg, ami már inkább hőség, extra UBV sugárzás és délután három óra. Ezek a körülmények vettek körül a napraforgó táblában, ahová a gerlék húztak folyamatosan, hogy dézsmálják az egyébként is gyatra  termést. A saját adottságom, vagy inkább lehetőségem erre a kihívásra két doboz lőszer, egy palack behűtött víz és a 81 évem volt.

MIndegyik kitartott este hatig, aránylag szép eredménnyel és túléléssel!  

Sajnos, vagy nem ,de a vereségnek sem a látványát, sem a keserű ízét  nem szeretem. Talán ezért szoktam elmenekülni olyan sportesemények elől, ahol várható a vereség.  Ennek fiziológiás hatása is van rám, szétizgulom magam, ezért inkább kimegyek vadászni, pedig ebben a kánikulában az sem egy leányálom.

Július közepe óta az őzbakok násza tart - de csak a naptár szerint,-  a valóságban egy nagy csalódás. MInt a vereség a sportban! Többször próbálkoztam eddig, hajnalban, este, cserkelve, síppal hívogatva, de szinte semmi.

De ha összegzem az olimpián elért csodás eredményeinket, mellette a vadászatban átélt csodás hajnalok látványát, akkor  csak a siker öröme tud eltölteni

Húsz éve vettem Afrikában azt a kalapot, amit a napokban újra a fejembe húztam. Eljött Afrika a kalapért, a hőség a szárazság megérkezett, már csak a kuduk, meg az antilopok hiányoznak.

Széles karimájú a kalap, amit le lehet hajtani "csurgóra", sajnos nem az eső miatt, hanem, hogy a Nap ne süsse ki a tarkómat. Vicces lehet a látvány, szerintem egy fejlett, nagyfejű gomba benyomását kelthetem. 

Semmi baj, a cél szentesíti a kalapot! 

Merjünk nagyot álmodni! - szól a kis országok nagyot akarása. Ez az aug. 20-i tüzijáték is ilyen lesz. A legszegényebb ország, legnagyobb és legdrágább shoműsora. És itt, most, vadászként, kutyatartóként én is érintett vagyok,annak ellenére hogy az én vizslámnak a füle sem mozdul, amikor durrogtatnak, de a sok Pesti kiskedvenc bújna el, vagy szaladna világnak, ha tehetné, ha meg teheti, meg is teszi.

Panem et circenses! ! Aki ezt beveszi, lelke rajta!   

És akkor még egy gondolat az előzőekhez! Már aki  olvasta! Ez az "aranyláz" , ami a magyar sportolókat lengi körül. Szilágyi Áron fogalmazta meg csodásan, a fanyalgó riporternek, aki arról faggatta volna, hogy mennyire bántja, hogy elvesztették az aranyat és "csak" ezüst lett a döntőben. A válasz: mi nem elvesztettük az aranyat, hanem megnyertük az ezüstöt!!

Na kérem! Erről van szó! Ilyen egy sportember.!

Örök talány, hogy a sportokban a magyarok miért omlanak össze a végjátékban, nyert meccseket is tudnak elengedni. Csak sejtem, hogy ennek nagy része a túlzott elvárás. Az olimpia előtt mást sem hallottam, mint hogy hány érmet fogunk nyerni és ebből mennyi lesz az arany. Rohadt nagy súly a sportolókon, akik kudacnak élik meg, ha nem nyernének érmet. 

Ma este, a Kapás Boglárka úszó fogalmazta meg csodálatosan, hogy neki már az olimpiára kijutás is csodás öröm volt, élvezte az úszást és egyáltalán nem bánkódik a sokadik helye miatt. 

Nahát így kéne valahogy.  

Suttogó hír a mediában: be akarják tiltani a füstölt áruk árusítását a boltokban, mert egészségtelen! Erre mondaná Besenyő Pista bácsi, hogy nórmális? Amit ott árulnak és a "alkotásukban" élelmiszer mérnöknek nevezett méregkeverők tevékenykednek, az valóban csak élelmiszer és nem ennivaló.

Ipari módon, tápszeren, gyógyszeren, hormonokon nevelkedett állatok, húsnak csúfolt testéből készített terméket én sem enném. De, egy általam elejtett szarvas egészséges, szép húsából készített szalámi, az maga a csoda. A füstöléses tartósítás pedig többb évszazados hagyomány és még mindíg élünk! Szóval nem a füstölés a fő baj, hanem az alapanyag!

Azt kell betiltani!    

Samu vizsla igazi kultúr lény, no nem amikor eszik, mert azt úgy csinálja, hogy rossz nézni. Habzsol, fröcsög, csámcsog, és nincs az a töménytelen mennyiségű kaja, amit meg nem enne. ha kell a hely, akár hány is közben! Már bocsánat!

No de a pisilés, kakilás már elegánsan megy, mindkettő után, bősz kaparásba kezd, földel takarja a produktumát, mint mi emberek tesszük,amikor lehúzzuk a WC-t magunk után.  Már aki!

Igaz ezt olykor nem éppen ott teszi, ahol a dolgát végezte, hanem ott, ahol eszébe jut, de soha el nem mulasztaná.

Ugye, hogy okos kutya?

Évente, illetve tavasztól őszig kétrszer vagy háromszor kell nyírni, mert nagyon életrevaló, és mászik mindenfelé.  Most kellen feltenni a kérdést: na, mi lehet az?

Könnyítésül, a levelei zöldek,  és van vad- és nemesített is belőle. A nemesített nedüjét isszuk, a vadét meg házra futtatjuk. Bingó! Ez a a szőlő! Nekem a vad hozza a hasznot, mert a házam falára felkapaszkodva, cxsodálatosan védi azt a tűző naptól, még az élete árán is, amit a kánikulában leperzselődő levelei bizonyítanak. 

Többet ér, mint a lágkondi, noch dazu szép is, virágzáskor méhlegelő, madarak lakják, költenek is benne, nálam egy egész veréb kolóniai lakhelye, egy örövös galambpárral osztoszkodva. 

Éppen egy hónap múlva indul be a gerleszezon. A nem vadászoknak mondom, hogy ez az a vadászati tevékenység, amikor a napraforgót dézsmáló galambokat riogatni kell. Persze puskával a hatásos és akkor pláne, ha a napraforgó felé repülő madár már el sem éri a célját.

Eddig is embert próbáló vadászat volt, a délutáni hőségben a szotyitáblában lapulni és lövöldözni,amihez az idén odaképzelem a mai hőséget is és akkor már a vadászat inkább a túlélésről fog szólni. És nem a gerléknél.

De még így is nagyon várom!

Irtás, vagy gyérítés! Régebben ez úgy történt, hogy a koraesti órákban jött egy repülőgép - véletlenül tudom, hogy AN 2-s típusú - és beszórta az egész falut fölülrő szúnyogirtóval! Nem gyérített, irtott! 

Volt is látszata, végre ki  lehetett menni esténként a kertekbe, viszakaptuk az életterünket. 

Most jön egy autó, valamit spriccel magából , de miután az utcán közlekedik, a kertek meg "hátul" vannak, nem sok látszatja van. Nos, ez a gyérítés. Pedig szúnyog utánpótlás van szépen, a Duna áradása megágyazott nekik, ez a meleg meg maga a bölcső számukra.

Marad a csapkodás, meg a szentségelés! 

Az a sokat emlegetett aug.20-a, amikor a vihar elverte a tűzijátékot, a meterolóiai intézet kivégzéshez vezetett. Mert nem tudták megjósolni a jövőt. Hallatlan! Ilyen alapon, már egyetlen jósnő sem élhetne!

Ebből tanulva, okulva, illetve a következményektől félve, a mostani jóslások ravaszak, rosszabat ígérnek, akkor nagy baj nem lehet, ha bejön, mondhatják, hogy ők tudták, ha jobb lesz, abból meg nem lehet baj. 

Csak úgy záporoznak a sokkoló jelzők, brutális szél, mindent elmosó özönvíz, halálos hőhullám, stb.

Nos, ez utóbbi már majdnem igaz, a beígért negyven fokot eddig csak a mosógép kímélő programjából ismertük, most a bőrünkön fogjuk érezni, amit a ruha él át a mosódobban.

A teremtés történetben Isten egyre másra - hat napon keresztül - fáradhatatlanul gründolta össze jelen világunkat, naponként megállapítva, hogy amit aznap csinált, az jó. 

Amikor minden készen lett, és működni kezdett, Isten erősen elgondolkodott, miképpen fog az élet fennmaradni ha minden csak szép és jó, semmiért nem kell majd küzdeni, vagy érte megszenvedni.

Nos, ekkor jött Isten ötlete, hogy megteremti a szúnyogot!  És parancsba adá is neki, hogy zümmögésével , csípésévek gyötörje az embereket,, mert amíg vakaróznak, nincs erejük, energiájuk semmi hülyeségre.

 A háborúk tervezőit, csak egy napra kötném ki az ártérre - persze pucéran - hogy elmenjen a kedvük örökre a vérontástól.   

Julius 2 - templomunk védőszentjének ,Sarlós Boldogasszonynak az ünnepe. Ezen a napon találkozott Mária Erzsébettel és hangzott el az a mondat, ami Jézus jöttét jósolta: "áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!"

És Erzsébet méhében  is megmozdult a magzat, a későbbi Keresztelő Szent jános személyében.

Csodás történet, hitünk alapjainak próféciája! 

Nem a megszokott úton mentem a lesemre, hanem kerülővel, egy friss tarlón leereszkedve a domboldalon. Ez lett a disznó veszte. Azt hitte - hihette.mert ötödik hónapja hülyít - hogy ezen a napon is büntetlenül rámehet a szóróra, nem vagyok ott. Jelentem ott voltam. 

A sok kihordott kukoricámat a bőre alatt vastagodó zsírral hozta vissza, ha úgy vesszük jó cserét csináltam. A vadászatban addig minden jó és szép, amíg a lesen ülök, a baj akkor kezdődik, ha le kell szállni és belemerítkezni a szúnyogfelhőbe.A zsigerelés meg szapora izzadással jár, arra meg pláne kéjesen támadnak ezek a ronda kis dögök.

Mi a jó a vadászatban - teszik fel gyakorta a kérdést - amire a legjobb válasz, hogy a szenvedés!