Vitában, a vitapartner testi, alakbeli paramétereit cikizni - kocsmába való, de ott is bicskanyitogató. Ahol az ész megáll, a vitában az érvek - vagy ha nem is voltak, vagy ha elfogytak - előkerül a "törpe, a zsebcikrkáló" stb jelző. 

A szép halált halt "Heti hetes" műsorában a "Tanár úr" megszólítást kierőszakoló Havas Henrik aggatta szegény Bajor Imrére a "Kicsihuszár" címet, amit mindkettem szeretetből adták és fogadták egymástól. De a poltikában ez a stílus, egyszerűen  bunkóság! 

A testet a Jóisten adja - olyan amilyen - de a jellem "önerőből " alakul ki, így az számonkérhető. Csak csendben jegyzem meg, hogy a volt sport kommentátórból előlépett szitkozódónak, ha a kormány kosárlabda csapatát kéne összeállítania, akkor bajban lenne, mert  a csapat húzóembere sem nagyobb mint a Kicsihuszár volt.

Jót tenne a politikai stílusnak, ha az érvek vitáznának és nem a méretek!     

Nem gondolom, hogy éppen nekem kéne megvédeni a vadász-mundér becsületét, mert ez azok dolga lenne, akik besározták. A lejárató kampányok - ha túlzóak, is, meg sértőek is - de valljuk be, nagyon kiérdemeltük. Ugyanis ami sok helyen vadászat címen folyik, nem más, mint egy hatalmi gőgtől megittasult bagázs vadirtása. Sajnos, a mundér viszont közös, egy kalap alá kerülünk mindahányan. 

Védekezni kényszerülünk, magyarázni kell, hogy miért ölünk - vadászat jogán. Sokféle indok van forgalomban, ősi ösztöntől kezdve, a fenntathatósági okokig bezárólag, de én most egy jeles írónktól idéznék, aki hatvan évvel ezelőtt is már ezen moralizált. 

Így szól az ő vadászati ars poetikája " azért ölünk egyes egyedeket, hogy az egész faj fennmaradhasson"!

Hogy ne legyünk egyforma robotok, a Jóisten pakolt mindenkibe a jóból is meg a rosszból is, hogy aztán ossza be magának. Ettől lettünk - ahogy mondani szokták - színes egyéniségek.Ez így jó is lenne, ha többekben, sokakban ez a kétféleség nem torzulna, szélsőségbe átcsapva. Állítólag Hitler szerette a kisgyerekeket, egy gyilkos drogbáró remek apa és férj volt, de ennél gyakoribb, amikor egy apa a munkahelyén remek ember, otthon meg veri a feleségét.

A Janus arcúság nem csak a szinházak ismert logója, emberi jellemvonás is lett. Ennek ismeretében próbálom megérteni ( kevés sikerrel) egy ismert publicista( sajnos vadász is) kettős énjét. Egy kisfilm erdei utazásának csodás lírai szövegének íróját,egy nem régen vetített Erdélről szóló film narrátorát, stb. és a mocskos szájú, gyűlölködő, káromkodó politikust. 

Most akkor melyik az igazi - ez itt a kérdés! 

Mindíg nagy nosztalgiával gondolok vissza a nyolcvanas, kilencvenes évek csodás vadkacsa vadászataira. A Dunáról tarlóra kihúzó, majd jóllakottan visszahúzó kacsák százaira, talán ezreire is. Lehetett a Dunaparton is várni őket, de a tarlókon meglapulva is. Aztán egyszer csak vége lett, a Dunát elvették a vadászoktól - mondjuk jogosan -  a tarlókat meg a mezőgazdaság "vette el", ugyanis a brutál nagy és erős gépek miatt, az aratás után azonnal csak a csupasz föld maradt. 

Óriási szerencsémre, a napokban átélhettem egy olyan kacsahúzást, amit említettem mégpedig azért, mert egy nagydarab tarlónak megkegyelmezett a földtulajdonos, nem szántotta be. 

A esti szürkületben, egy magaslesen ülve élveztem a fejem fölött zajló kacsaparádét, az eget is elborító kacsa tömeget. Tehát nem tünt el a kacsa - hála Istennek - ha hagyunk neki életteret, akkor azt meghálálja. 

Széthasadtunk! Mégpedig zömében a pénztárcáink mentén - szegényekre és gazdagokra - és a kettő között kínlódókra. És ez "csak" az anyagiak, de a hasadás mindenhová elért, amiben fő bűnös a politika! A divide et impera! Amíg a megosztott társadalom egymás ellen feszül, addig a kitalálói dörzsölik a markukat, a hatalmuk stabil.

A vadászathoz is elért a szakadás, elég csak a havonta megjelenő két vadászlapot nézni. A NImród egy politikai lap lett, elég csak a szerkesztő bizottság tagjait elolvasni akik így vagy úgy, de kötődnek a politikához. A Vadászlap a kegyvesztett folyóírat, ahol még őrzik a szókimondó publicisták emlékét, elég ha csak a pipázós zsenire, a Homonnai Zsomborra gondolunk. 

Amíg a vadászok egyik ( sajna kisebbik) fele úgy tesz a dolgát, ahogy az elvárható és senkinek nem csípi a szemét, addig a másik felébe olyanok "szorultak" akik egy védett orrszarvú kilövésével hergelik az emberket. Ebből látszik, hogy az etikát tanulni kell, pénzért nem lehet megveni!   

Pénztől lehet valaki sikeres, de a siker nem egy jellemvonás, csak egy pillanatnyi állapot, ugyanis amíg a jellem szilárd,addig a pénz ahogy jönni tud, úgy menni is!

Már eddig is sok örömet  és újdonságot hozott az életünkbe Soma kiskutyánk, amit "megfejelt" egy legújabbal. Előzetesen csak annyit, hogy eddig is tudtam, hogy a kutyák valahogy másképpen - talán negyobb szeretettel - viselkednek a gyerekekkel, mint a felnőttekkel.

Gyorsan ide teszek egy kivételt a sok közül, Márti nővérem Frakk nev ű vizsláját, aki utálta a gyerekeket. Ennek "hangot" is adott, harapott. Na jó, Frakk kutya egy beltenyészetett, idegbajos vizsla volt, felnőttekkel barátságos, de távolságtartó. Tehát ilyen kutyák is vannak, de most vissza a Somához.

A tíz éves unokám és Soma kutya között valami olyan bensőséges kapcsolat szövődött, amit csak csodálni tudok. Ha már csak a közeledő unokám hangját hallja, visít myüszít, aztán a találkozásuk pedig fergeteges, összegabalyodva hemperegnek, ugrálnak, kergetőznek.  

Öröm nézni őket! 

Jelentem hogy Soma kutyus fél éves lett, teljesen beilleszkedett, mindent tud, minden jövevényt szépen megugat, és ami a legfontosabb, szobatiszta! 

Nem volt egyszerű eddig eljutni, olykor azt éreztem - amikor a tócsákat törölgettem - hogy feladom. Egy pisiüzem működött benne, került-fordult és már meg is volt a baj.

Nos, ennek vége - hála Istennek - és az meg külön bájos, hogy próbálkozik nagyfiúsan pisilni, oldalra emelt lábbal.Ilyenkor kisebb gondok vannak az egyensúlyozással, de nagyon igyekszik a három lábáról nem eldőlni.

Szóval egy tündéri kis családtagunk lett! 

Hideg, nyirkos, ködös,fagyos reggel volt, de Samu vizslának kijár a mindennapi reggeli séta, tehát mentünk. A kutya már hamarabb jelezte, hogy valaki közeleg, mert szoborrá merevedett, de még nem tudta, hogy kell-e ugatnia vagy sem.

Azután a ködből kibontakozott két emberalak, egy aprócska asszony és egy agársovány cigány ember. A hideg ellenére vékonyka ruha volt rajtuk, a férfin, viseltes  munkásruha, kezében egy ócska fűrész és mindkettőjük vállán,egy-egy kivágott száraz fatörzs. Görnyedten cipekedtek, ahogy Krisztus vitte a keresztfát a Golgotára.

Vitték haza, hogy talán egy napra befűthessenek, vagy valami tfőzhessenek. Mellbevágott a szegénység ilyen foka.

És ilyenekből van bőségesen! Látja őket valaki, onnan"felülről"? 

Ezek a sorok ,az előző napi bejegyzésem elé íródtak, kéretik megcserélni! 

Azt nyilatkozta a Karmelita kolostor lakója, hogy jól látszik a magyar jómód,mert sokan szállnak repülőre...! Nyilván van rá pénzük ! 

Nem tudom mekkora panoráma nyílik onnan "felülről" kishazánk kies vidékére, de innen nézve - ahogy monmdani szokás - a szegénység ba...a a nyomorúságot -  már elnézést. A vidék Magyarországa nem azonos a jómódú Budai vállakozók csili-vili életformájával. Jó lenne arról is hallani, hogy a vidékre milyen sors vár, mert ha ilyen ütemben sorvadunk, akkor ez csodás vidéki életforma elhal, megszűnik. 

Nekem kezd gyanús lenni, hogy a vidék jajszava nem hallatszik fel a Karmelitába.

Az egyik leg félelmetedseb és leg alattomosabb időjárási jelenség az ónos eső. Nem nagyon látszik az utakon, mint ahogy a hóesés szokott, amit akár centimérekben mérhetünk, hozzá szabhatjuk a bátorságunkat. Ónos esőben nincs jó autóvezető, nincs ügyes gyalogos, törik, potyog mindkettő. 

Ilyenkor a vadak is szenvednek, a szárnyukra fagyott jeges esőben nincs esélyük menekülésre, teljesen védtelenek. Volt egy tragikus madárpusztulás az 1860-as években, karácsony környékén, amikor az ónos eső a szerencsétlen túzokokat jégpáncéllal vonta be, az "élelmes" emberek meg jól agyonverték őket. Még a piacon is árulták a túzokhúst!

A vadászoknak egy dolguk van ilyenkor, békén hagyni a madarakat! 

A borász szakmát úgy szokták cikzni, hogy bármiből tudnak bort készíteni. Tán még szőlőböl is! Igazi példa számukra a Kánai menyegzőn a Krisztusi csoda, amikor vízből bor lett, méghozzá nagyon jóféle, ahogy a János evangéliumában szereplő násznagy (a mai borzsűrik elődje)ezt megállapította.

Ha átvitt értelemben is, de ma is igaz a víz kulcsszerepe a borászatban, ugyanis a víz, a tiszatságot jelenti, a hordók, a tárolók és egyáltalán az összes eszköz tisztára mosását. Így azután, ha nem is vízből lesz a bor, de a víz  nélkülözhetetlen. Csak tiszta környezetben lehet jó bort készíteni!

Végre kaptunk egy kis havat, ha egy kis késéssel is, mert karácsonyra dukált volna. Ez a hó igazából csak hólepel lett - ahogy a meterológusok mondják szakszerűen. De ahhoz már elég volt, hogy a közlekedés lebénuljon.

Arról beszhélgettünk, hogy a mai autóknak meg a jóféle téli gumiknak meg se kottyan ez a kevéske hó, a baj a vezetési tudással van. A autózás hőskorában, a Zsigulik, meg Trabantok idejében, jó, ha egyáltalán valamilyen rissz-rossz gumi volt az autón, azzal kellett autózni, hóban is sárban is nyári forróságban is.

A Zsigulik téli tartozéka volt a két cementes zsák a csomagtartóban, mert akkor nem csúszkált annyira a hátulja. 

A jelenlegi üzemanyag árak fogják megoldani az autózás kérdését, ugyanis egyre többen leteszik a járgányt, és nem a hó miatt. 

Gyerekkorom alföldi disznóvágásai pálinkával kezdődtek. Azután egész nap folytatódtak, amit onnan tudok, hogy emlékszem, másrészt meg én voltam a megbízhott töltögető. Furcsa feladatkőr volt, mert anyám csitította a töltögető kedvem, jóapám meg a többiek erősen biztattak. Azután jött a budiajtó levétele, a szegény disznó szalma máglyán égetése, stb .

A mai napon disznóvágásra voltam hívatalos - mit tesz Isten - újból töltögetőnek. Miután a nehéz dolgokhoz voltak izmos emberek, de ennél prózaibb,hogy kocsival voltam, nem ihattam, de tölteni azért tudtam. 

És itt nem volt szerepe a budiajtónak, annál inkább a forróvizes koppasztásnak, gázlángos égetésnek, rénfáról darabolásnak.  Mert hogy ez nem Alföldi, hanem Dunántúli disznóölés volt.

Élveztem a szakik munkáját nézni, de ennél is jobban a déli sült májat, nyakából pecsenyét, kakastaréj formára sült szalonnákat , és a túrós rétest zárásul! 

A kiskutya kedvence az unokám! Persze nekem is, de én azért nem vinnyogok, meg ugrálok az ajtóra, ha meghallom a hangját. Azután elkezdik egymást fárasztani, rohangálás, labda dobálás, a lakás perceken belül csatatérré változtatva, de amíg nem törik, vagy szakad valami, addig nincs baj.

Csodálatos az összhang a két "gyerek" között, de a Samu kuya fajta jellemzői között szerepel a gyermekbarát jelző is.Azután a nagy szaladgálásban és rohangáslásban mindketten jól elfáradtak - és nem akartam hinni a szememnek -  de  egymást átölelve, szépen elaludtak

Ennél szebb, meghatóbb jelentet nem nagyon láttam még, amikor a kötődés és a bizalom ilyen nagy, mondhatni idilli.  

Hazudós lett a kiskutya! Azt füllenti, hogy neki most nagyon sürgősen "ki kell mennie", ha nem akarom, hogy a szobában tegye a dolgát. Kiengedem, de azzal a lendülettel fordul is vissza, mert a sikeres kis- és nagydolog után, jár neki a jutalomfalat. Úgy gondolta,ha jól eljátssza az egészet, kijár neki a jutifalat. 

Mert a gyomráért él - hal, mondhatni mindenevő. Amit kap, meg ami lepottyan, az az övé.

Hogy mennyi ész és ravaszság szorult abba szép kis buksijába, szinte hihetetlen. Etológusok szerint a kutyák, kb. 100 év múlva megszólalnak. Szerintem ez a kis szaros már most beszél hozzánk, de még csak a testbeszédét értjük. Pedig szorgalmasan tanít bennünket "kutyául". 

Épül egy út, meg egy híd, amiről senki nem tudja megmondani, hogy minek. "Egy híd a semmibe" - mondják! De a kezdet éppen olyan brutális, mint a NER-es vállalkozónak adott iszonyatos mennyiségű pénz!  Ugyanis a Mohácstól az autópályáig tartó útmenti gyönyörű fákat, egytől egyig kivágták!

Nem lett volna más megoldás ? Csak ezen a barbár módon lehet utat építeni? Azt mondják, majd telepítenek! Jaj Istenem, ennél nagyogbb "parasztvakítás" nincs is. Azok a fák már soha nem fognak felnőni, mert a körülmények rossz irányba változtak. A kivágott fák gyökerei már olyan mélyen voltak, hogy tudtak vizet felszívni, szépek voltak és egészségesek. Az új ültetésekre lassú halál vár! 

Nem rossz évkezdés! Jan. 2-án, szarvasok jöttek ki a szóróra, de az ide-oda lengedező szél miatt, leléptek. A helyszin? Anélkül, hogy konkrétan elárulnám, csak annyit, hogy az ország egyik legjobb dámos területén voltam.

Másnap, 3-án, már enyhült az előző napi cudar hideg, a szél is megemberelte magát és konkrét irányba fújt. Ezen az estén a dámok is megjöttek, konkrétan hárman, de csak kettő ment tovább! A bikácska helyben maradt, Illetve majdnem helyben, vitte az életösztön egy darabig, ahol szépen elfeküdt. Ebben a történetben sok izgalmas egyéb szerencsés szál is közrejátszott abban, hogy a siker teljes legyen!

Boldog Új évet!  

Tradíció - lánykori nevén  - hagyomány, hogy újév reggelén kimegyek a vadászterületre, tisztán jószándékból, puska nélkül. Csodás látvány volt a fehérbe dermedt táj, a zuzmarás fák, bokrok, a ide-oda keringőző ködlepel. 

Valmi huncutságon kapott róka rohant át előttem, egy vetésen őzsuták néztek rám minden ijedtség nélkül, de ami feltette a koronát az élményekre, az egy eőttem felrebbenő szalonka volt. Mondjuk ez egyre gyakoribb, hogy nem vonulnak el a szalonkák, itt is át tudnak teleni.

Soha jobb évkezdetet!

A hó elolvadt, az aszfalt fölszáradt, a Nap kisütött, a viharos szél elállt - szóval minden jó lett egy sétához. Samu kutya harmadik ismerkedésével a külvilággal. Egyik teraszról kutya acsarkodott ránk, de rá sem rántottunk, hadd ugasson, de ha kell, majd visszaugatok - mármint Samu.Azután sorban megszaglásztuk az útszéli fűcsomókat, és az egyiket - amúgy fiúsan - hátsó láb felemelve - jól oldalba pisiltük - ezt is csak Samu.De a siker már közös lett, dicsértem nagyon!

A karácsony esti hidegtál összetétele soha nem változik, tradícionálisan a töltött dagadóból, és sokféle sült finomságokból áll. Kérdeztem a gyermekeimet, hogy nem unják-e, hogy mindíg szinte ugyan az kerül az asztalra - na jó, olykor némi minőségi különbségekkel. 

Remélem nem az udvariasság mondatja velük, de ragaszkodnak a hagyományokhoz, a megszokotthoz. Remény ad, hogy majd egyszer ők fogják tovább vinni és tovább adni az apai "örökséget", amit én is már úgy örököltem a szüleimtől.

A hagyományok folytatásának igazi értéke ebben van! 

Na végre egy olyan karácsony, amikor a hó is esik, nem csak az életszínvonal! A szeretet ünnepén talán nem kellene a közélettel foglalkozni, mert akkor csak a keserűség és a düh kerülne a fenyőfára. 

Tehát maradjunk a frissen sült sütemények illatánál, a feldíszített karácsonyfa csillogásánál és a szépen fehéredő táj látványánál - már ahol van mit enni, van mit ajándékozni. Reméljük, hogy a Kisjézus majd jólétet hoz erre a legatyásodott országra, nem kell majd hosszú soroknak kígyózni az ételadományozók sátra előtt, jut majd étel minden asztalra!

Boldog Karácsonyt!    

Amikor minden összejön, a szép idő, a jól repülő kakasok, a lőtávon belül iramló nyulak - és a jó lövések - akkor ez egy aranybetűs fejezete lesz a vadásznaplómnak. Rengeteg lövést ledtam már életemben, de csak azok maradnak meg emléknek, amik nem a szokványos - mondhatni sablonos - módon esnek. Tegnap volt ilyenben részem, pesze könnyű úgy, ha Fortuna mellettem állt, és terelte felém a lehetőségeket. Persze a szerencsével élni is kell - de ha ez a kettő összejön, akkor lesz a vadásznap olyan, amilyennél kívánni sem lehetne jobbat, szebbet, sikeresebbet! 

Hogy is szól a mondás? Am i nem izzik, vagy nincs lebetonzva, azt ellopják! Viccesen tragikus! A "megélhetési" lopáson még csak-csak túltettem magam, ha mondjuk egy éhes ember ételt lop. De ami most folyik, az nem más,mint egy primitív ösztön - a majom banánlopása - ahol egyszerűbb mindenféle munka helyett, ellopni a másikét. 

Szaporodnak a lopások, egész bűnbandák szerveződnek a "szakmára", amit szegény kis országunk egyre nagyobb lecsúszása indikált. Mondhatni, a kultúra és a morál teljes hiámya! Mi más ez, amikor templomokat, síremlékek bronz szobrait, vagy mozgássérült rokkantkocsiját is ellopják!

Ezt a színvonalat már a majmok is kikérnék maguknak!

Saját csapdámba estem. Pedig megfogadtam, hogy hangzatos internetes címekre nem fogok rákattintani, mert legtöbbször átverés. Az előző bejegyzésemnek adtam - igaz macskakörömbe téve - egy népszerű Tv műsor címét. Nahát, erre az történt, hogy több százan rácuppantak. Sajnálom akit csalódás ért, de számomra ez nagy tanulság lett, nagyon meg kell gondolni a bejegyzéseimnek a címadását.

Ilyen "átverős" címmel, nem akarok több olvasót a blogomra! 

Bocsánat!

Igaz, ez a cím egy Tv műsor névadója, de most kölcsön venném egy írás erejéig. A "hazahúzást" akkor érzem, amikor a Dunán átlépve, a sokak által unalmasnak tartott síkságra érek és ott vadászhatok. Nagyon jó érzés! Annyiszor elképzeltem az életem - persze amikor még "toppon" voltam -  egy szép alföldi tanyán, akácerdő karéjában, tiszta vízű kútjával,  az istállóban két lovacskával, békésen kapirgáló tarka tyúkokkal, stb. 

Nosztalgia a javából, de álomak nagyon szép, volt, elvetélt álomnak már nem annyira.

Volt egyszer (hol nem volt) volt egyszer egy halastó - mint a mesében - szép nádassal körítve, lágy vízzel, madaraknak, kiseb állatoknak jó búvóhellyel. Új szelek, új tulajdonos, a tóból kikövezett medence lett, ahol több ezer kacsa várta az őszi kivégzést. Puska által! A módszert reptetett kacsvadászatnak nevezik- de én ebből, a "vadászat" szót elvenném, mert ez nem más, mint lelketlen célbalövés. 

És mi lett a sok-sok lőtt madár sorsa? Bizony nem táplálék, pedig a fél falu jóllakott volna belőle. Ment a fehérjefeldolgozóba! 

Panaszkodunk, hogy vadászellenes a közhangulat? Én nem csodálkozok!   

Jó hír, hogy a mai fiatalok már nem néznek TV-t, inkább a kütyüjüket nyomogatják. Így azt a híradót sem nézték - remélem - ahol a két magyar vezető politikus, kocsmai szinten vitázott. Illetv ez nem vita volt, hanem ocsmányság!

Jóérzésű embernek ilyentől hányingere lesz! Részemről csatlakozok a TV-t nem nézők közé, illetve a politikai műsorokra érvényes embargót hirdetek. Ha iskolázott embrek így viselkednek, akkor egy percig sem csodálkozzunk a közéleti trágárságokon! 

Laci barát a macskákat szereti, sőt, ez már egyenesen imádat. Nem részletezem, ne értek hozzá, de azt látom, hogy a macskái is szeretik. Nyilván, ebben a macskák részéről van egy jókora praktikusság, enni kapnak - nem is akármilyen kajákat - van hol lakniuk, stb. De történt a minap valami, ami bennem is átírta a korábbi véleményem - a macskák érdekből kialakított kötődését az emberekhez.

Négy kismacska nőtt föl nála, akik szinte elválaszthatatlanok voltak egymástól, még akkor is, amikor már a gyerekkorból is kinőttek.  Egy kupacban aludtak, együtt ettek, egymással játszhottak, stb. Egy reggelen, az egyik kismacska - a legkisebb - meghalt. A többi három, étlen, szomjan állta körül az élettelen kis testet. Laci felemelte az egyik szomorú kicsit, hogy vígasztalja, amikor észrevette, hogy a kismacska szeméből patakzik a könny....!

Persze, erre már Laci is...!  

Jól haladok a gazda tanításával.Ha evés közben nem hajlandó valami kis nasit "véletlenül" leejteni, egyszerűen elkezdem rágni a lábát, akkor észbekap. A kinti pisilést csak a kedvükért csinálom - nem mindíg persze -mert bent azért mégis komfortosabb. Ilyenkor szépen törölni kezdi a pisimet, közben valamit mormol a szakálla mögül - amit nem értek persze de a hangsúlyból gondolom, hogy csúnyákat.

Azt hiszem, előbb-utóbb rászokok a kinti vécézésre, nem akarom ezt az állandó feszkót!

Majd még jelentkezem!

Hányféleképpen tud egy kutya nézni, szól a kérdésem. Persze az elfogultak - mint én is - a nézést, tekintetnek hívjuk. A kutya tekintete. Egyet, ma tapasztaltam meg, az ártatlant. Miután a szobatisztaságával küzdök - több, kevesebb sikerrel - az ártatlan tekintetét éppen ma adta elő, amikor a szoba közepén hagyott kakijába léptem bele, persze zokniban!

Mit lehet ilyenkor mondani? Ilyenkor már semmit. Csinálni annál többet, zoknicsere, felmosás, halk káromkodás - hogy meg ne sértődjön!  Ahogy Besenyő Pitabácsi mondotta: " hát nóóórmális?"

Már több mint egy hónapja lakok a gazdáméknál, szerintem jó helyre kerültem. A tejfogaim igénylik a folytonos rágást, ami elém kerül, azt harapdálom. Rendesek, mert csak csendesen sopánkodnak, amikor a bútoron látják a fognyomaimat, de akkor a szakállas gazdi nagyon dühös, amikor a szeme előtt nekilátok kakilni. Ilyenkor kizavar az udvarra, hogy ott tegyem, pedig sokkal jobb a meleg szobában, mint a hideg kertben. De ha nekik ez a heppjük, majd rászokok az udvari toalettra.  

Enyhén szólva sem barátom a köd, rémes benne autózni, és a nyirkos köd - ahogy nagyapám mondta - becsúszik a gallér mögé. Nincs nagy hideg, mégis fázok!

Egy dologra jó a köd, a libázásokra. Volt ilyenben sokszor részem, amikor még a Dunapartot nem vették el  tőlünk.

Olyan is volt, amikor olyan köd ereszekedett le a Dunára, hogy nem tudtam - mert egy méterre sem láttam -  merre kell kimenni a zátonyról. A kutyám segitett, a pórázánál fogva kivezetett. Ő sem látta, de "érezte", a haza vezető utat

Egy földindulás, vagy egy rablóbanda nem tud akkora felfordulást csinálni a lakásban, mint egy kiskutya. Egy új jövevény! Egy Bischon Havaneze - ismertebb nevén a Havannai pincs. Egy hófehér kis szőrpamacs, akinek a kicsike testében egy órikási szív lakozik, csurdultig szeretettel. Ő lakik nálunk, bő egy hónapja!

Ahogy mondani szokák, nem lehet nem szeretni. Persze vannak kutyaellenesek is - azok még nem jutottak el az evolúcióban  odáig, hogy szeretetet adjanak önzetlenül, Ahogy azt a kutya tesz!

Így most megvan a kötelező testmozgás, reggel este Samu vizslával, közte Soma kiskutyával. 

A műveltségi vetélkedőben, a legokosabb lesz a nyertes, a genius címet elnyerő. A sportban vetélkedőknél a sok jó közül a legjobb lesz a nyertes. Ha a kettő együtt működne, akkor egy okos és tehetséges ember lenne egy igazi talentum, akire mondjuk a politikai döntéseket is rá lehetne bízni, hiszen abban emberek  - konkrétan a mi - sorsunkról döntenek. 

De zömében ez nem így történik, nem baj, ha buta, nem baj, ha tehetségtelen, egy a lényeg, azt a nótát fújja, aminek a kottáját elébe tették.Hol marad a szabad gondolkodás, a szabad vélemény nyilvánítás? Az emberiség legnagyobb bűne, hogy folyton háborúzott. Hol vallási, hol bőrszín, hol erőfölény, hol jogos vagy jogtalan területigény, stb által gerjesztett háborúk mintájára, a politikai pártok is háborúznak egymással, nem a meggyőzés, hanem a legyőzés a cél.A "másik" nem ellenfél, hanem ellenség! 

Jó lenne békébe élni. És jólétben persze! Álmodik a nyomor?

Ez az a ködös idő, ami csak a vadaknak jó. Hiába a csúcstechnika a fegyvereken, hiába hőkamerás t6ávcső, a a ködben minden lebutul. Mondjhatgjuk, hogy a köd a vadak barátja. A libavadászatoknak kelléke a köd, mer akkor a libák alacsonyabban repülnek, de a vadász sem nagyon lát magasabbra, mint amennyire a puskája hord.

Ami jó a vadaknak, nem jó a közlekedőknek, rémálom ködben autózni ha nem muszáj ,ne is tegyük.