Mi a szél?

2021.02.24. 21:47

Ahogy a tavasz első langyos fuvallata beköszön a kertekbe, azonnal ébredezni kezdenek a téli álmot alvó rügyek, a hóvirág már meg sem lepődött a változáson, ő már akkor tudta, mi következik, amikor hópaplan fedte. Szép nevéhez méltóan bújt elő a hó alól !

A símogató szellő, mintha nem is ugyan annak a szülötte lenne, aki két héttel ezelőtt azt a cudar vihart küldte ránk fácánozás közben.  A szél, a levegő azon része, amelyik siet  - viccesen mondva - de az a vadászatunkat megnehezítő vihar már egyáltalán nem volt vicces. Engem részeg ember módján billegtetett, Ha levegőt akartam venni, tanácsos volt  a szélnek hátat fordítani. Termetesebb vadásztársaim is csak a szélre ráhasalva tudtak közlekedni ! 

Ami érdekes, hogy a fácánok mit sem törődve a széliránnyal, szembe széllel menekültek, jócskán megvallatva a lőtudományunkat. 

Mennyi arca, így jelzője is van a szélnek. Lágy szellő, melengető, símogató fuvallat,  goromba szél, vihar, orkán, tornádó, stb. Pár napon belül ezek közül kettőt is megtapasztaltunk. Egyet a rosszból és egyet a jóból. 

Ettől lesz színes és sosem egyforma két vadászat !  

 

Toronykakas !

2021.02.08. 10:18

Nem azért mondom, hogy az írígykedők számát szaporiítsam, de az emeleti ablakból a Duna fölött felkelő Napot látom ! Hogy ebben részem lehessen, "semmi mást" nem kellett tennem, mint ide költöznöm. Csendben megjegyezném, a füstös, zsúfolt, élhetetlen városban lakóknak, hogy a forgatókönyv adott, a falvak nyitottak, olcsóak és várják a jószándékú városi menekülteket !

Ezen a reggelen is a Napkelte pazar igérete indította a vadász- napot. Végre nem köd, vagy eső társult mellénk, inább tavasz illata volt a levegőnek, még az erős, olykor viharos szél is ezt az érzést fokozta. A korábbi napok esőzéseit, csak az autóm, meg a csizmáink érezték meg, a fagyból felengedett vetéseken gyaloglás, a vályogvető cigányok nehéz sorsát idézték napjainkba.

Az erős szelet a fácánok is meglovagolták, "ráültek" és rakéta módjára repültek, amit  - nem éppen vadászias nyelven -  sportosnak hívunk. Egy ilyen széllel hajtott kakas emelkedett fel az erdőből, a puskám csövével próbáltam felvenni a ritmust, amikor egy ravaszul megtekeredő szél álló helyzetbe torpantotta, a lövésemtől szinte az ölembe hullott. 

Miért is írtam le ezt az egy lövést? Először is mert nem volt többre lehetőségem, másodsorban pedig, hogy a szokványos, mondhatni rutinból leadott lövések elfelejtődnek. Csak a különlegesek maradnak meg az emlékezetben, pláne, ha látják is a vadásztársak, hiszen a szép lövés attól lesz még szebb, ha van hozzá "nézőközönség".

Máté evangéliuma!

2021.01.31. 10:47

Egy lélekbúvár talán megfejtené, hogyan tud együtt dolgozni, vadászni, akármit csinálni, több, teljesen kölönböző karakterű ember. Talán úgy - első megközelítésben - hogy a lényeg a "közös" szón van, a különbözőségről lemondva, a többielhez alkalmazkodva lehet harmóniát teremteni. Ha ennek nevet kéne adni, akkor önzetlenségnek hívnám !Ettől még az egyén ( a vadásztárs) ragaszkodhat a saját normáihoz, nem kell megalkudni senkivel, semmivel., legföljebb önmagával. Jó, ha feltesszük a kérdést - persze csak ha nem érdekből áll össze egy "csapat" - hogy adtam-e, kaptam-e valamit ettől a kapcsolattól. Máté evangéliumában szépen ír erről: "...amikor éhes voltam enni adtatok, amikor szomjas voltam inni adtatok, amikor idgen voltam befogadtatok...." 

Mire is ez a moralizálás?

A legutóbbi vadászatomból fakad!  Nem részletezve, főleg senkit nem megbántva - de igencsak sok időm volt a gondolkodásra ezen a délelőttön  - amikor a szerepem  fuvarossá silányult, a "leálló" státuszom pedig ottfelejtettre .A fene megette, ha valamit "kivívni" kell és nem kiérdemelni. Ha már eddig nem brusztoltam a dolgaimért, ezután sem fogok. 

Egyet viszont megtehetek - a "hogyan továbbon " elgondolkodok ! 

Agyrázkódás !

2021.01.25. 15:33

A terasz üvegajtaján valami puhán koppant - kicsit ellentmondásos jelzős szerkezetben, ugyanis ami puha, az nem koppan. De mégis ilyen volt, pont a szokatlansága miatt lett érdekes. Meg kellett nézni, ami a szimpla kíváncsiságon túl, talán a megfejtéshez adhat segítséget. Talán ! 

Az üvegre egy kis parányi folt tapadt, mint amikor az autó szélvédőjén bogár kenődik szét, de ebben a foltocskában apró tollpihék lengedeztek, szemmel alig látható méretben. Ekkor vettem észre a kicsiny madárkát, ahogy a kövön lapult, egész testében remegett, csodás szép zöld szárnyai ernyedten lógtak, szemeit csukva tartotta és ellenkezés nélkül tűrte, hogy kézbe vegyem, mielőtt a macska találna rá.

Egy kis dobozkából, némi vattából " betegágyat " fabrikáltam , ebbe tettem a kis sérültet. Ahogy kezdett átmelegedni,  remegése megszünt, kinyitotta két pici ébenfekte szemecskéjét és érdeklőve nézett körül, mint aki most eszmél ! Ez így is volt,  bizonyossá vált, hogy ez kis madárka fejelte le az ablaküveget, nyilván a tükröződő háttér tévesztette meg. Aztán próbálgatni kezdte a szárnyait, tett egy kőrt a szobában, azután a kiyitott ajtón vidáman kisuhant. 

Amikor az üresen maradt dobozára néztem akkor villant belém, hogy fényképet sem csináltam róla, nem mintha az  etetőhöz járó sok hasonló madár közül  - a fénykép alapján - felismerném a kis betegemet !

Ő sem ismerne meg engem, így egálban vagyunk, de egy láthatatlan boldogság szál azért  összeköt bennünket !  

 

   

Fehér, fekete, piros !

2021.01.18. 16:39

Reggelre pár centis hó borult a tájra -  kopasz ember fejebúbjához hasonlóan - itt-ott foltosan. A dermesztő, viharos szél lehordta onnan, ahonnan tudta, de még így is szép volt ! A Hold  - kicsit erőtlenül - sarlós alkatából eredően, a hó fehérségével együtt, kitolta a lővilágot majdnem egy órával. Ennek a lehetőségnek nem lehet ellenállni, csak a hideg az ellenfél, de az nagyon ! 

Sorban húzom magamra -  köztük a sokat dicsért thermo -  holmikat is, de tudom, hogy a legfontosabb a rétegesség, így jön össze a kilences szám.  Igaz ez már csak a lesen ülve, amikor a leszsákomba is belebújok. Ez a kilencedik !

A pipámat is nehezen tudom beizzítani, az északi szél dermeszti a kezemet, így felváltva tartom kézben, miközben a másikat a zsebemben melegítem. Korán van még, csak megszokásból nézegetem az erdő szegélyt, ahonnan két nyúl baktat elő, őket már két nappal ezelőtt is itt láttam., törzsvendégek !

A lesemről jobbra - az erdőből - izgatott madárcsivitelés hallatszik, ami legtöbbször "csak" rókát jelent, pláne ilyen korai időpontban, amikor a disznók ,még a vackukban alszanak. Csak azért nézek abba az irányba, mert más dolgom nincsen, így veszem észre a disznót, ahogy a szemközti erdő felé szaporázza. Mire a puskát felkapom, el is tűnik a fák között, de itt egy dombnak tartó havas út vezet, ha szerencsém lesz, talán meglátom. Ezen a napomn ketten ültünk a lesen Fortuna és én - a disznó szépen kiállt az útra, ahol nem volt nagy mutatvány meglőni.

Eszembe jutott a klasszikus vadász mondás, miszerint a legszebb látvány, hófehér havon a fekete disznó. Kis hatásszünettel: piros vére ! MIndháromban részem lett !

A négy muskétás !

2021.01.16. 09:53

Szoktuk mondani az időjárásra, hogy szeszélyes ! Erre a napra ez teljesen igaz lett, a reggeli induláskor hózivatar ( kedves Barta Szilvia, van ilyen?)  utána napsütés, közben metsző északi szél - mindez váltakozva ! Bolond aki ilyenkor vadászik - de ezt már sokszor kitárgyaltam ! 

Az első hajtás egy pár száz méteres. keskeny nádasban indult, sietnem kellett, mert a fürge léptű barátok, már javában tiporták a nádat, amikor a helyemre értem.  Egy pár fürge tyúk után, egy kakas emelkedett ki a nádasból, "ráfeküdt" a szélre és éppen az irányomba menekült. Jól kezdődött a nap, ahogy szoktulk mondani a "becsület kakas" már megvan, ha több már nem sikerülne !

Nekem - legtöbbször -  az első lövés szokta meghatározni a többit.Ha ez sikeres - mint ezen a napon - akkor a többit már a megszerzett önbizalom hozza  Ha olyanok a körülmények, hogy órákig csak állok és várok a lehetőségre, belőlem kiűrül az induláskor dolgozó adrenalin, utána már csak kínlódok, hibázok !

A vadászatnak  - a lövés része - nem csak a megszerzett lőtudományból áll, hanem mentális kondícióból is. Nagyobb létszámú vadászatoknál fordulhat elő, hogy valaki nem üti meg azt a szintet, amit a vadászat etikája elvárna, amitől nekem "odakozmál" az egész napom, csak a végét várom !

Ezért vadászok már töb évtizede negyed magammal !. 

Szívás!!

2021.01.13. 11:00

Nem valami intimitást osztok meg, amikor a pipázós szokásaimról írok.Egyébként sem bonyolult a koreográfia, a helyszín és az időpont pedig csak  vadászathoz kötött, "civilként" sosem. Persze ravasz dolog ez, mert hosszú évekig, szinte minden nap vadásztam, ergó, pipáztam. A kezdeti lángolás ( nem a pipáé) parázzsá szelídült - hogy a pipa lángjával példázódjak - ritkábban vadászok, így az éppen kedvenc pipámmal is ritkábban kerülök intim közelségbe. Mert valjuk be, azért nem sok mindent vesz az ember a szájába, ami nem étel !

A pipa állandó vadásztársam, a szokásom lassan jelzővé vált a nevem előtt, mert sokszor emlegetnek úgy, hogy a "pipás doki " Ennyit előljáróban ahhoz, hogy értehető legyen, mekkora sokk ért, amikor nem találtam a pipás "felszerelésemet" a hátizsákom alsó bugyrában, pedig ez a "törzshelye". Viilámként hasított belém hogy jó pár napja  - a nagy esők és  havazások előtt - maradhatott az erdőben,valahogy a hátizsákom mellé tehettem. 

Nem volt mese, a pipámért el kellett indulnom, sár ide, sár oda, ha az autó elakad, majd megyek gyalog ! "Senkit nem hagyunk az út szélén" - pláne a pipámat ! Nem tagadom, nagy kihívás volt a meredek domboldal, sárral vegyes hókolonccal a csizmáimon, de nem volt mese, mentőakció ilyen kicsinség miatt nem hiúsulhat meg. 

Mire felértem, egy lélegeztető gép is elkelt volna, még ott is szívtam a levegőt, ahol nem volt lyuk rajtam! Azután elkezdtem lábbal kotorni a havat - mint a karibuk, amikor a hó alatt zuzmót keresnek -   és egyszer csak előbukkant a  pipás tarisznyám. Ekkora boldogágot, csak régen nem találkozó barátok érezhetnek, még meg is hatódtam !. 

A sár és a hó kicsit megviselte, biztos hálás volt, amikor újra a kezembe vettem és a jó meleg kabátzsebembe tettem.

Most már semmi akadálya, hogy vadszni menjünk !

Kutyahős !

2021.01.08. 11:22

A rettenetes sár miatt küszködő autómat csak addig sajnáltam amíg ki nem szálltam belőle. Utána már a csizmámra tapadó ragacsos, több kilós sár miatt magamat is, de ha ez az ára, hogy vadásszak, akkor ezt kell vállalni.  Sosem mondtam, hogy a vadászat a normálisok "sportja" !

Amit a Földanya a marasztaló sarával a lábaimra terhelt,,Éganya ( ha van ilyen) a csodálatos napsütésével kárpótolta  - januári tavaszt varázsolva kis csapatunkra. 

A csatornát szegélyező nádasból már akkor rebbentek a fácánok, amikor megálltam az autómmal, azt meg végképp nem várták meg, hogy előszedjem a puskámat. Semmi gond, abba az irányba repültek, amerről a hajtás közeledett, majd ha a kutyák átjárják a sűrű nádast, előkerülnek. Erre még jócskán kellett várni, mert hallótávolságon kívül lehettek a többiek, a kutyákat irányító füttyök sem hallatszottak. Én is inkább a Nap felé fordítva fürdettem az arcom  - magyarán szólva napoztam -  mintsem a nádast figyeljem, úgy gondoltam van időm bőven, jó fél óróra múlva fog a hajtás ide érni.

A szemem csukva volt, de  - enyhe képzavarral - a fülem nem, így a nádasból jövő óvatos, de folyamatos szöszmötölés visszahozott a valóságba, végül is nem nyaralni jöttem hanem vadászni. Azonnal "szolgálatba helyeztem magam" - ahogy a zsaruk mondják - és milyen jól tettem, mert egy fácánkakas rebbent ki a nádasból, remekül lövésre kínálva magát ! 

A kérdés az volt, hogy a vízbe esett, majdnem járhatatlan nádassal szegályezett helyen megtalálja-e a kutya és ha igen, hajlandó magfürödni érte. 

Megtalálta, kihozta ! 

Szerintem, ő a nap hőse !

Újévi köszöntő!

2021.01.04. 08:38

Az elmúlt évnek egyetlen pozitív hozadéka, hogy valóban elmúlt ! Lehet, sőt, kell is optimistán szemlélni a mögöttünk hagyott évet, az elolvasott könyveket, a rendbetett kerteket ( ha van), a főzőtudományunk ehető, vagy ehetetlen hozadékait, kutyáink örömét, a szokatlan mennyiségű séták miatt, stb ... de !

Egy- egy rövid ideig tartó önfeledt pillanat elmúltával, a szorongás azonnal társunkká szegődött, a vírus a lelkeket is próbára tette, vártuk, várjuk, hogy megkapjuk a vakcinát és a  gyermekek, szülők, nagyszülők, unokák megölelhessék egymást, leülhessenek a terített asztalhoz, ahol az asztali áldás mellett elmondhassuk, köszönjük Istenem, hogy újra együtt lehetünk, nem árválkodik üresen sem a nagymama, sem a nagypapa széke !

Böjte Csaba ferences szerzetes, a Pesti Bazilikában   tartott misét, az ő sajátos, ízes, humoros, de -  életútja ismeretében - rendkívül hiteles prédikációjában olyan példát hozott fel, amit nagyon meg kellene szívlelnünk.Nem tudom pontosan visszaidézni, de a lényege az volt, hogy a Jóisten a karácsonyfánk alá olyan ajándékot tett, amit ha kibontunk, akkor abban a 2001 évre szóló szeretet  lakozik, de nekünk kell élni vele, ő "csak" a lehetőséget adta ahhoz,  hogy jobbak legyünk, elfogadóbbak és derűsebbek.

A derűs lélek - egyéni tulajdonság ugyan - de Isten ajándéka, a vírus elleni harcban - a vakcina mellett -  a legnagyonn segítség ! Ezért a Boldog Új Év kívánása mellett hadd kivánjak mindenkinek Isten adta derűt, optimizmust  - és miután vadászok is vagyunk - vadászati élményekben ( ami nem azonos a lőtt vadak mennyiségével)   gazdag Új Esztendőt.

 

Káros !

2020.12.27. 22:00

Ügyesen lobbiztak a vadászok, a vírus miatti korlátozások, csak a külföldi vadászok bejövetelét nehezítette, egyébként minden úgy megy, mint korábban. Be lehetett állítani a vadászatot úgy, hogy az a mezőgazdasági tevékenység része ( vadkár miatt), a kijárási tilalmat meg egyedi papírral lehet kitolni bármeddig.

Zajlanak is a társas vadászatok, szólnak a puskák, potyognak a fácánok, bukfenceznek a nyulak. A lövésnek - ha talál, ha nem - van káros hozadéka- mégpedig maga a lőszer. Mégpedig a sörét, ami ólom. ( van más is, de az még ritkább). és ebben a minőségben nem éppen barátja a természetnek. El lehet képzelni, hogy egy falatnyi vízfelületen nevelt kacsára ezerszhámra tesznek lövést, aminek ólom mennyisége visszapotyogva a tóba - pár év alatt - kis túlzással - ólombányát eredményez.

A másik az eldobált üres hüvely. El kell, hogy mondjam, hogy a F&H horgász-vadász Tv műsorban láttam, hogy egy Békés megyei "repi" vadászaton, a csícsás öltözékű vadász puskájából a lövések után, nagy ívben dobódtak ki az ellőtt hüvelyek. Ez a műanyag hüvely, soha nem fog elbomlani, ott fog virítani évekig, hirdetve a vadászok felelőtlenségét.

A vadászatok előtti eligazításoknál jó lenne azt is elmondani, hogy ne hagyjunk magunk után szemetet, anélkül is elég nagy társadalmi ellenszélben vadászunk, nem kéne ezt megfejelni környezetkárosítással ! 

Jó vadászatokat !

 

Karácsony!

2020.12.24. 22:06

Boldog, békés, Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek ! 

Inci-Finci !

2020.12.19. 14:13

Amikor előttünk kap szárnyra a fácán, a kutyától megijedve, a pánik hagján kakatolva, ahogy a látvány beindítja az  évesk alatt megtanult mozdulatokat, ahogy az agyban parancsok születnek, a puskát tartó karoknak, ahogy a fácán repülésének ritmusára az egész test teszi a dolgát, ahogy a lövés után a jól eltalált madár zsákmánnyá válik, akkor a külvilág nem létezik,  megszűnik, a gondok, bajok kívül rekednek. És ez nagyon jó !

Az önfeledt percek, órák után jön a valóság, amikor a vadászati kellékek mellé a szájmaszk is ránk kerül. Lassan az egész életünket a vírus, vírusok uralják, az állatvilágot is éppen annyira sanyargatva, mint bennünket. Sertés vírus, madárinfluenza, legújabban a nyulak vérzéses elhullásáért felelős vírus - miközben a coviddal vív élet-halál harcot az emberiség.

Amikor a Jóisten a a viágot teremtette, ezt igazán kihagyhatta volna. Jó lenne már túl lenni ezen a covidon, amikor gyanakvás nélkül ülhetünk össze, és a zöld vadászruhának nem lesz tartozéka a virító kék szájmaszk. 

Zárásul !

Két kisegér beszélget. Te beadatod magadnak a vakcinát? Igen, de majd csak akkor, ha az emberkisérletek sikeresek lesznek !

Remélem, egérkék, ez nemsokára így lesz !

    

Két fél....!

2020.12.08. 15:12

Nem tudnám megmondani, hogy a viharos szél, kinek, vagy mire jó. Talán a szörfösöknek, hogy hasítsák a vizet, vagy az esőn ázóknak, hogy szétkergesse a felhőket. Azt viszont bízvást tudom, hogy a vadászoknak nem jó. Az erdőben dimboló szél a vad közeledését észlelő két érzékszervünk közül elveszi az egyiket, pedig a fülünk messzebbre "lát" az erdőben, mint a szemünk! 

Kacsát, libát, de még a lassabb fácánt is úgy a hátára tudja kapni a szél, hogy vadász legyen a talpán, aki ezt le tudja követni. Aztán amikor az ember kezd ráérezni, hogy kocsirúdnyit kell elébe tartani a szélvészgyors vadnak, akkor egyik-másik nekifordul a szélnek és szinte megáll a levegőben.  Nos akkor ez a kocsirúdnyi, éppen a vad mőgé kerül, lehet bőszen káromkodni. 

Ekkora bevezetés után jön a lényeg. Ezen a napon a cudar szelet, még csepergős eső is tarkította, ahogy mondani szokták, a kutyát sem verik ki ilynekor. És ezzel már rá is kanyarodtam a témára, a kutyára !

Már előre eldöntöttem a "koreográfiát", ha szembe jön a fácán, nem fogok rálőni, mert szarrá megy szegény, hanem hátat fordítok neki és amikor elzúg a fejem fölött, "elmenőben " lövöm meg. MInden stimmelt, jött, fordultam, lőttem, leesett ! Büszkén néztem a "művemre" amikor két kutya egyszerre ért a madaramhoz, és mindegyik magának akarta, egyik elölről, a másik hátulról húzta, a szegény madaram meg kettészakadt.

Így vált érekessé a terítékem bediktálása, mert volt három egész és két fél kakasom !

A kutyákat meg nem minősítem!

Elágazás !

2020.11.27. 11:11

Csak egy kis szösszenet a vadászbaráttól. akibe egy székely góbé nyugodtsága, és meghökkentő logikája szorult .Előljáróban egy kínos önvallomás, ami a tájékozódó képességemet illeti, ha túlzóan is de úgy szoktam jellmezni, hogy a saját falumban is képes vagyok eltévedni, hiszen "alig" negyven éve lakok itt !

Egy általam már sokszor járt erdei út egyik elágazásához érve, a bal oldali folytatást választottam de valahogy gyanús lett a dolog, még a leszálló köd elléne is idegennek tünt. 

-Te Anti, jó úton megyek ? - kérdeztem.  Lassan jött a válasz, -Az út jó, de nem tudom hová vezet, a másik a helyes út, azt tudom !

Hogy ezt miért nem hamarabb mondta, nem tudom ! De így lett jó a történet !

Hajrá magyarok !

2020.11.22. 11:08

Alja népség, gyáva janicsárok, nagy Szulejmán kutyafajzat utódai. Méltatlanok vagytok a nagy elődök dicső emlékére, ha már a Magurokat sem tudjátok legyőzni, pedig 150 évig ott mi diktáltuk a tempót. Akkor még mosakodni sem tudtak, mi építettük a fürdőket - amik még ma is működnek, építettünk nekik sok szép mecsetet, hadd ne soroljam, miket kaptak még ! Ők bezzeg éltek a lehetőséggel !  Építettek ők is szentélyeket, olyan furcsa nevűeket, Puskás, Bozsik, stb. de nem Allah dicsőségére, hanem arra, hogy rengeteg dénárért kikupálódjanak és bennünket jól eltángáljanak !

Ők a gyaúr kutyák, bezzeg tudták, hogy miért küzdenek. Ebben a vírusos helyzetben, a jó foci eredmény mindent visz, a híradások élén büszkén feszítenek, aminek érdekes példája volt, amikor az egyik TV csatorna vezető híre ez a 2:0 eredmény lett és csak utána a halottak száma....!

Ti már biztosan nem kerültök Erdogán paradicsomába, a gyehenna tüze fog benneteket elemészteni, amit meg is érdemeltek, ha ezt a kis maroknyi országot nem tudtátok legyőzni, ahogy az elődeitek tették ! Szegény Szulejmán forog a sírjában( ha tudnánk hol van) , vagy a TV sorozat szereplőjeként átkozna meg benneteket !

 Azért a foci siker nem előzhetné meg a jó ízlést !

Hajrá magyarok ! 

 

 

 

A vírus árnyékában !

2020.11.08. 09:29

Előző héten köd, most meg eső ! Ez nem meterológiai riogatás, hanem a két legutóbbi vadászatunk körítése. A hajnali radarkép Nyugatról Kelet felé sodródó esőfelhőket mutatott, éppen abba az irányba, amerre autóztunk. MIntha a nyakunkon vittük volna magunkkal a feketeséget,amiből hol csak csepergett, de leginkább zuhogott !  

Ebben nem volt semennyi különlegesség, nem először - és remélem nem utóljára - vállaltuk a nehezített körülményeket. Ami rendhagyó volt, az a vadász öltözék bizarr tartozéka, a szájmaszk, és a baráti ölelés helyett az öklök koccantása. 

Az aggódás annak is szólt - ha már ennyit autóztunk - hogy a fácánoknak lesz-e kedvük vizesen repülni, vagy inkább megbújnak a bokrok alján, a nádasok sűrűjében. Három kutyát hozott a "házigazda", akik agárversenyre is benevezhettek volna, akkora lendülettel rohamozták az általunk körülfogott részeket, így a fácánok jobbnak látták, ha szárnyra kapnak.

Szépen potyogtak a madarak, de a ruháink is egyre jobban szívták magukba az égi "áldást", amitől érvénybe lépett a befejezés idejének a meghatározása, miszerint, ha a nyakamba csorgó eső, a hátamon végiggyalogolva eléri a  - hát hogyan is mondjam - a két farpofát elválasztó hasítékot - akkor vége !

Ez az időpont éppen dél felé jött el ! 

Ködös emlékek !

2020.11.04. 10:43

A két fasor közti murvás úton, a gumik ropogását azonnal elnyelte a köd, az utat fürkésző tekintet a puha fehérség rabja lett, ami nem sok jót jósolt az aznapi fácánozára. Ilyenre mondjuk, hogy libázós idő ! 

 A köd is csepergősre fogta, ami a szemüvegeseknek - mint én is - nem barátja, mert még nem találták ki az ablaktörlős szemüveget. A fasor, az országhatártól a falu felé, alig pár kilométeres, de ez az egyetlen búvóhely a fácánoknak, mert jobbra -balra a mezőgazdaság az úr. 

Kis szakaszokban sétáltuk végig a fasort és most is - mint minden korábbi évben - egy -két kakas szépen rebbent a puskacső elé. Amilyen szomorkásan indult, annál eredményesbb napot zártunk. 

A ködös reggel, bennem "ködös" emlékeket hozott fel, ami a sok Dunaparti libázás hozadéka volt, mint amikor a rám boruló este a sűrű köddel együtt azt hozta, hogy nem tudtam hol vagyok, Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor bármerre fordulva a fél méter után fehérbe vész a tekintet. Azt hogy nem vesztem el örökre, ez a mostani írás igazolja, de ez csak a kutyám érdeme, akit pórázra fogtam és hagytam hogy kivezessen a zátony labirintusából az autómig ! 

A mai telefonos világban, a GPS-ek birtokában ez vicces, de akkor nagyon nem az volt ! 

Vannak még "ködös" történeteim, de mára ennyi elég lesz ! Nem festem az ördögöt a falra, holnap vadásznap és esős ködös időt jósolnak! Ez az idő csak alkalmas, nem pedig rendkívül alkalmas a vadászatra !  

Újrakezdés !

2020.10.24. 18:47

Nem szokásom a múlt történésein rágódni, a "mi lett volna ha...." kezdetű mondatokat sem szeretem. A nosztalgiázás már egy más kategória, a jóra, szépre emlékezés szép formája. De az agyunk is "gyárilag" így van programozva, a rosszat gyorsan törli, a jót megszépítii és megtartja. 

Az idei fácán szezon nyitó vadászata hozta ki ezeket a  gondolatokat, mert az egy évvel korábbi szerncsétlenkedésem  már csak rémálomként jut eszembe. A csípőműtétem előtt  - amikor szinte lépni sem tudtam - próbáltam helytállni, de nem ment. Az agyam tudta, hogy mit kell tenni a sikeres lövéshez, de a testem nem működött. A kudarc kódolva volt, csak az akarat vitt előre.

Nos, ez az, amit gyorsan el akarok felejteni, jelentem, sikerrel !  Az egy évvel ezelőtti kínkeserves vadászat emléke a múlté, nézzük a "jelent" !

Okt.22 -re tavaszias idő köszöntött ránk, illetve délre már szinte nyárias.Hároman jörttünk össze, kiegészülve Csanád vadőr Rabbi nevű kutyájával. A kis létszám, csak könnyen lejárható árokpartokat, tarlókat tett lehetővé, ahol a forgatókönyv az volt, hogy Rabbi kutya  kajtatott, mi meg sétálgatva, egyikünk leállva, csipegettük a rebbenő madarakat. Ebben a sétálgatásban már én is aktívan vettem részt, a lábam szépen tette a dolgát, a puskám pedig örömmel engedelmeskedett gazdájának

Szép és eredményes nap volt. Aminek a végén egy pazar halászlé tette fel a koroonát erre a napra.

Kettősség !

2020.10.21. 11:26

A les - amin ülök - a hátát támasztja az erdőnek, előre meg egy völgybe szaladó lankára néz, majd a kétes hírű Csele patakon átérve újra felkapaszkodik a szemközti horizontig. Szegény Csele patakra hamar ráragasztották a "királygyilkos" jelzőt, pedig lehet, hogy ártatlan, de a Mohácsi csata egyébb dolgai is a régészek vitájának tárgya. 

A  patakon kívül, még egy országút is kacskaringózik a völgyben, amin  - innen nézve - csak játékszerek az autók, a hangjuk ugyan felér hozzám, de már kopottan, fásultan. Micsoda kettősség ! Az erdő hangjai, a halk zörrenések, motoszkálások, a tölgyek makacs leveleinek szélmozgatta zizzenései, télre készülő pelék izgatott szaladgálásai, az esti lefekvéshez készülő fácánkakasok gallyakat verdeső helyezkedései - jótékonyan elnyomják az országút zaját, bűzét ! 

A két életforma határán ülve érzem, hogy a hátam mögötti erdei csodához tartozom, mint vadász tartozéka és résztvevője vagyok a természetnek, az országút pedig csak kényszerű része az életemnek. 

A lassan rámboruló este  három őzet varázsol elém, ahogy alakjukat lassan elnyeli a sötétség, én is készülődni kezdek, számomra ennyi volt a vadászat. 

Miután semmiféle "csodakütyüm" nincs, amivel lehetne sötétben is vadászni, nekem a látvány és az érzés kettőse marad emlékül. 

Egy üresen maradt alátét !

2020.10.05. 09:46

Most került a kezembe, - helyesbítek - Anti barát barkács műhelyéből került elő - egy faragott alátét. Egy őzbak trófeához való alátét, rajta égetett tecnikával készült rajz, vagy véset, ami egy különleges bak agancsának formáját adta vissza, élethű kivitelben ! A pajzs szélét, 31 tölgyfalevél rajzolata keretezi, nem véletlenül !  A trófea nem került rá, "csupaszon" maradt az alátét, de nekem, ennek a baknak a története, mégis maradandó emlék lett. 

Íme a történet !

Egy különleges, osztott szárú bak élte óvatos életét a falu közeli erdőben - ennek lesz jelentősége - kiszámíthatatlanul, hol az erdő fölső, falu felőli részére- hol az erdő alatti rétre kiváltva. Ahogy mondani szoktuk, ha cikkben jött, mi cakkban vártuk és fordítva, de soha nem a megfelelő helyen. Messziről tudtam csak olykor  távcsövezni, vagy a riasztását hallgatni, ahogy lebuktatott. Csak távolból tudtam gyönyörködni az agancsában, de lövéshez sosem jutottam. Már kezdett fantom bakká válni, minél többször láttam annál jobban "kívántam", aminek híre is ment a vadászok körében, akik közül nem mindenki értette a makacsságom. Western filmek körözési plakátjának mintájára én is csináltam egy Wanted felíratút, fölötte a bak agancsának rajzával ! 

31  kimenetel után, a bak szörén szálán eltünt. Éltem a gyanúval, hogy nem jószántából. A falu széli házban - igen közel a bak élőhelyéhez egy rókalelkű vadász lakott, aki tudott a bakról, és sosem ment a szomszédba egy kis orvvadászatért. Miután jól ismertem, felkerestem

.- Nagyon szépen kérlek, ha elmondani nem is akarod, csak bólints, vagy pislants a szemeddel, ha meglőtted a bakot,  - igérem, orvosi titoktartással fogom kezelni, de ne hagyd, hogy potyára járjak a bak után. 

Persze, hogy nem "pislantott" de az arca mindent elárult. Hát így került a 31 tölgyfalevél az alátétre.

Epiógus: egy vadász elmondta, hogy később látta a bakot a jóember falán ! Hát így lett nekem egy emlékkel díszített üres alátétem ! 

 

Pardon !

2020.09.25. 17:17

A legutóbbi gerlézés színhelye az obeliszk mellett volt, ezért írtam le -  "szóbeszéd" alapjám - a történetét. A Bartal család tragédiáját !  Ebben az elbeszélésben nagyjából minden helyes volt, de mégsem pontosan. A Wikipédia - a nemzet agya - teljes hitelességgel írja le a Bartal család tragédiáját, egyetlen fiuk halálát.

Korrigálnom kell az előző irományomat, immár a teljes történeti hűség birtokában! 

Erről jut eszembe egy történet, még a háború előtti időszakból, amikor a tehetősebb emberek lovakat tartottak, futtattak, fogadások voltak, szóval pezsgő élet volt a Lovin. Egy irodalmilag nem éppen pallérozott lótulajdonos a lovát Petőfi Sándor néven nevezte a versenyre. Lett ám ebből óriási felzúdulás, tiltakozás Volt humora a fazonnak, mert a legközelebbi versenyen Pardon néven indította a lovát !

Nos, én is élek ezzel az ötlettel, pardon az előző bejegyzésemért.

Ime a Bartal emlékmű története. Az obeliszk ifj. Bartal György emlékére lett állítva, aki 1936. aug.16-án halt értelmetlen halált, a "szóbeszéd" is jól mondva, lovaskocsinak rohanva. 

Az obeliszk egyik oldalán a felírat: "György a napsugár, jött 1913.IX.13 elment 1936.VIII.16. Áldott emlékének hűséggel, hálával, szeretettel "

A másik oldalán. "Ember ne bántsd"

Ez most nem egy vadász történet, de annak a hozadéka, gazdagítva az ismereteinket !

Szarvaskaland !

2020.09.21. 10:55

Az erdősáv alatti kukoricás, szárazon, satnyán, szarvasrágottan ereszkedett a völgy felé, nem sok jóval kecsegtetve a gazdáját. A vadásszszéken ülve jól beleláttam a táblába, nem hiányzott a magasles kényelme, de a terület ezen a részén nincs is, hála Istennek. Ahol magasles van, ott a forgalom is nagyobb, mármint a vadászok részéről, pláne, hogy van a ki a les létrájáig autózik, nehogy menni kelljen pár métert. Fő a kényelem! Ezért szeretem jobban, a kevésbé látogatott részeket. A vad is így van ezzel !

Még csak fél úton járt a Nap az esti búcsúja felé, meleg volt, de már kicsit fáradtabb meleg, szinte jóleső ! A pipám füstje  éppen jó irányba bodorodott, nem arra, amerről a szarvasok kiváltását vártam. A völgybe futó erdőben dagonya is van, szóval minden adott a szarvasok kényelméhez, persze, ha ők is így gondolják.Így gondolták, mert hét óra körül, először egy tehén jelent meg az erdő szélén, majd egy másik, azután szép lassan a hárem ura is kilépett, a teheneket követve. 

A távcsővem vallatni kezdte a bikát, az agancsa koronás, bár kissé lombár formájú, szabályos tizenkettes, testre, alakra maximum középkorű, szóval ez a bika talán négy -öt év múlva lesz lőhető !

A csapat közelsége miatt, az elvonulásom próbáltam zajmentesen kivitelezni, nehogy elzavarjam a szarvasokat. A kukoricás gazdája ezt biztos másképpen gondolta volna !

De ez már legyen az ő gondja !    

Mementó!

2020.09.18. 17:02

A már hagyományos csütörtöki vadásznapot, szerdára hoztuk előre, már nem is tudom miért. Jó hírek jöttek gerle "ügyben", a kiszemelt helyen és a szokásos koradélutáni időben, gerlék lepik a faluból kivezető villanyvezetékeket.- szólt Gábor üzenete! A hír, maga volt a remény, miután az eddigi gerlézések igen csak lőszerkímélőek voltak. 

Dlután háromkor álltam be egy kukoricás takarásába, ami mellett már csak tarlóként árválkodott szegény néhai napraforgó, de éppen ez volt a jó a gerléknak, hiszen a földön heverő sérült tányérok és kihullott magok vonzóbbak voltak, mint amikor még lábon szomorkodó tányérokon kellett egyensúlyozniuk.

A falu - bocsánat, úgy tudom az ország legnagyobb községe - irányában, mondhatni a semmi közepén, egy hatalmas  szürke betontömb mered az ég felé, vádlón, zordságával  mementóként egy család gyászát kérve számon Istenen.  Egy tizen-egynéhány éves  gyermek értelmetlen halálát.

Akarva akaratlanul is sokszor az obeliszk felé tévedt a tekintetem, miközben felidéztem Gábor szavait, az emlékmű történetét.

1939-ben történ az eset, a tragédia, amikor az ezen a részen ténykedő roppant jómódú ember a fiát egy motorral lepte meg. Szerencsétlen gyermeket, egy lovas kocsiból kimeredező petrencerúd nyársalta fel.  Itt "csak" a játékai, személyes dolgai vannak eltemetve  - ha igaz a hír - mivel itt élte rövidke életének legjavát.,  a sírja valahol Kölesd mellett van, hasonló monumentális formában.  Csak csendben jegyezném meg, hogy évekig vadásztam a Kölesd-Dalmand területén is !

A gerlézés  - az előzetes híreknek megfelelően - jó volt, igaza volt Gábornak, amikor nyerő helynek gondolta ezt a részt.

Az obeliszk története meg azért került ide, mert vadászat közben sokszor "összeakadt" a tekintetünk !  

 

 

Gasztro-vadász !

2020.09.13. 15:59

Ha a gyomrom irányából mesélném a történetet, akkor az úgy szólna, hogy egy halászlé és egy töltöttkáposzta közé szorult be a gerlézés. De elgánsabb ha a Hercegszántói halászlét - pazar íze jogán - a vadászati élmények közé sorolom,  azzal egyenrangúvá téve. 

De akkor hová kerüljön a töltöttkáposzta, sokac módon köcsögben főve, füstölt húsokkal, csontot magukról lerázó oldalas darabkákkal,kacéran gömbölyödő bőrke darabokkal, stb. ha a halászlét vadászati rangra emeltem? Legyen igazság, kerüljön oda a káposzta is !

Sok bába közt elvész a gyerek - a mondás szerint, ami esetetünkben nem volt igaz,mert azért ennek  a napnak a fényét, savát, borsát, mégis csak a gerlézés adta meg. 

Vérmes reményekkel indultunk, hiszen a kombájnok szorgalmasan falták feneketlen bendőjükbe a szárazon kornyadozó napraforgó tányérokat, egyre jobban szűkítve a gerlék  lehetőségeit. A hetek óta tartó szárazság arasznyi porát magasra verték fel,  a fordulókban a porfelhő szinte elnyelte őket, amiből aztán kibújva, új csíkot kedtek hasítani a halálra itélt táblákba.

Rövid keresgélés után, egy aránylag jó helyet találtunk, jöttek-jövögettek a madarak, de csak ímmel-ámmal !  Az idei év gerlemennyisége meg sem közelíti a tavalyit.! A vadászat nem lehet az oka, mert a több ezres gerletömeg csak pár százaléka kerül terítékre - a napraforgót féltő gazdák legnagyobb bánatára - holott a kedvező időjárás több fészekalj felnevelésére biztatta a gerléket.Akkor meg hová lettek?

Miután nem tudományos értekezést írok ezért, a további találgatást abbahagyom !    

Vírus roham !

2020.09.09. 16:28

Fehérje testvéreim, katonák !

Ejött a mi időnk ! Eddig készülődtünk - ellenségeink szerint lapítottunk- rejtekhelyeinken, denevérek valagában, tobzoskák csöppnyi testében, olvadó tundrák jegében és még sok más, titkos helyen, hogy eljöjjön ez a nap, a roham napja. Roham, Vuhan, egyre megy, így fogunk bekerülni a történelembe, amit már mi írunk, nem a bennünket hordozó igen kényelmes lakásunk, az emberek.

Ravasz az ember - ezt az előörsnek küldött influenza bajtársainknál is láttuk -  oltogatják egymást valami számunkra kellemetlen löttyel, amitől egy évre kussolnunk kell, de mi nem adjuk fel, évente támadunk. Most viszont totálisan támadunk, földön két- és négy lábúakban,  levegőben madarakban, bárgyú  kacsákban, libákban, tyúkokban. 

Eleinte nem volt nevünk, de az ember adott! Katonáim, - eddig névtelen hőseim, -  mostantól a nevetek egyöntetűen covid !  

A madarak viszik a maárinfluenzát, a disznók a sertéspestist, a covidos emberek meg miattunk pusztitják öket, pedig ez a táplálkozásuk fő része. Ki van ez találva rendesen, ha nem mi győzünk, akkor az éhség győz !

A propagandánk  is jól működik, úgy ráijesztettünk  az emberekre, köztük a vadászokra, hogy azokat a disznókat is szappannak főzik, amikben ott sem vagyunk. Pánik ez a javából ! 

Azért legyetek óvatosak, az ember nem gyenge, csak annak látszik.ha felszívják magukat, mi is úgy járunk, mint az influenzás kollégáink, kitalálnak valamit, amitől lelohad a harci kedvünk. 

Ott próbálkozzatok, ahol az emberek száján, orrán nincs egy kendőféle, meg aki nem mos kezet!  

Egyszer volt, hol nem volt...!

2020.09.03. 09:15

Egyszer volt, hol nem volt, ott, ahol a vadászbarátság lakik, vagy a kismalac túr, volt ( van) egy csapat, vagy ahhoz hasonló, illetve sokkal több annál. Királykisasszony nincs a mesében, pedig szokott, de ennek a csapatnak az erkölcse a hajának mennyiségével fordítottan arányos. Mesémből kristály tisztán látszani fog - ahogy a mondás tartja -" öreg ember nem vén ember" - meg a jóízű humor, nem vész el a ráncok alatt.

Stilisztikai "bravúrként" a történetet ( mesét) harmadik személyben mesélem, rábízom a nyájas olvasóra, hogy találgasson ! Szóval, ez a kis csapat autója, némi porfelhőt kavarva fékezett a napraforgó tábla szélén, történetünk színhelyén.,a  gerlevadászat helyén .Sorban kerültek elő a tokban lapuló fegyverek, ahogy ezt - enyhe izgalommal mesénk hőse is tette -  mivel előző napokban a fegyvere javításon volt, így a találkozás egy szerelmi légyottal ért fel ! 

A zippzár kéjes elhúzása után, a tokból egy ótvaras légpuska bukkant elő, ami egy villámcsapásnál is hatásosabban dermesztette meg szegény hősünk szívét ! 

- " Biztos elcsrélődött a javításnál" - szólt a csapat leghuncutabb tagjának szájából a magyarázat ! Majd kölcsön adjuk a mi puskánkat - szavakkal lett tetézve a tragédia. Szegény vadász, szegény szerencsétlen emberke, úgy érezte, hogy ennél nagyobb csalódás hosszú élete alatt sem érte, beleszámítva a huncutabb ügyeket is !

Aztán egy másik tokból előkerült az "igazi" fegyver, amit a díszes társaság harsány röheje kisért ! 

A mesében, minden jó, ha a vége jó !Ebben a történetben is.de kérdem én, hogy a fenébe nem tud benőni nyugdíj felé ballagó vén pöcsök feje lágya ?

De azt üzeni az a "bizonyos" ember, hogy háromszor adja ezt vissza kendeknek  -  a szerző !   

Síppal hívott menyecske !

2020.08.23. 16:22

Nem akarok a bulvár szemétírás trükkjével olvasókat toborozni, amikor a cím köszönő viszonyban sincs a témával, viszont meghökkentő! 

Ime egy példa, de csak az én fantáziámban:  - Óriási szenzáció, két golyót kapott a vadőr felesége !!!  -  Erre csak úgy záporoznának a  kattintások, pedig a továbbiakban az írásból az derülne ki, hogy a két golyót, a férjétől kapta kókuszdió formájában. Na ugye? Szemétség? Persze, hogy az ! Az én vadász-horgász írásaim formája, témája, politika mentessége, lassan kőkorszaki, kevés embert érdekelnek, lohad az olvasótábor, pláne, ha már a cím is érdektelen.

Próbát teszek, hátha az "erotika" nyerő dolog !

Az egyik őzbak hívást elmosta egy felhőszakadás, csak rövid percekre sikerült elázás nélkül hívással próbálkozni.  A faluból kiérve, egy jó kiállású menyecskét láttunk az országút szélén bandukolni hogy vadász zsargonnal éljek - szarrá ázva - de csk találgatni lehetett, hogy a jó öt kilométerre lévő kis zsákfalu felé tarthat. Pillantásra sem méltatta az autónkat, ami ahhoz kellett volna, hogy felajánljuk a segítséget. Hát ha ilyen büszke vagy arany anyám, akkor csak gyalogolj !

Már el is felejtettem, hogy merre hagytuk el, mert nemsokára egy kukoricatábla melletti tarlón álltunk meg és egy bálának támaszkodva, hívni kezdtünk. Epekedve szólt a vadőr őzhívó sípja, amikor a kukorica sarkán - ahol az országút összeért vele - megjelent a korábban  megelőzött mennyecske. Röhögésbe fúlladt az őzhívás, mert totál úgy nézett ki, mintha a sípra jelent volna meg !

Figyelj Csanád, te már hívtál magadnak egy csajt, most már nekem is hívhatnál egyet !- tetéztem a jókedvet, amire nagy szükség volt, mert újból rázendített az eső, végét vetve a vadászatnak.

 

Uborkaszezon?

2020.08.10. 19:39

A nyári hőség a vadásztörténetek írására , de az olvasására sincs jó hatással, nevezhetném uborka ( kovászos) szezonnak, vagy egyszerűen csak ráunásnak, hiszen a media okádja magából a borzongásra alkalmas híreket. 

Krimit is többen olvasnak, mint Fekete Istvánt.Természetesen nem mérve magam hozzá.

A mai nap még ide kívánkozik, a többit majd meglátjuk. !

Az országútról az elhagyott homokbánya felé lekanyarodva az ég alja is derengeni kezdett, a tarlókon sarjadó gyom bokrok is kezdtek kőrvonalazódni és a képzelet játékából őzet formáló alakjuk valóságossá válni. Azután az egyik bokor mintha megmozdult volna, nyaka lett és két füle, a távcsőben egy suta alakja bontakozott ki, ahogy feszülten figyel az egyik irányba és ezek nem mi voltunk. Már könnyezett a szemem a távcsőre tapadva, amikor a szerelmes vőlegény is megmutatta magát. Amikor megláttam hogy mi van a fején, csak egy cikornyás káromlkodás szaladt ki a számon, mert ilyen különleges bakot még nem láttam. Olyan kuszaság volt a két füle között, amiről még a távcsőben sem lehetett megmondani, hogy hány ága boga van

A távmérő 143 métert mutatott, a hajszálkereszt stabilan állt az oldalán, már csak azt kellett megvárnom,hogy tisztán mutassa az oldalát.  Ekkor váratlan fordulat történt, a bak egy hirtelen rohammal birtokba vette a sutát, ahogy szaknyelven mondjuk, borított.  A szerelmi légyott után mindketten csipegetni kezdték a sarjadó füvet. Ekkor érintettem meg az elsütőbillenytűt. 

A fekvő bak mellé érve jött az igazi meglepetés, még a távcsőben látottnál is különlegesebbet mutatott az agancs, bevallom, életem legszebb bakja mellett álltunk- nem kis megrendüléssel -  Csanáddal, a kisérő vadásszal.. 

Felhőszakadás !

2020.08.05. 09:28

Kőrben,a látóhatár alján,már majdnem a földig lógott le a szennyes szürke felhő, egyre gyakrabban villámokat szórva magából, mintha a dühét így vezetné le. Csak a szerencsében lehetett bízni, hogy a készülődő égi áldás, nem özönvízszerűen fog leérkezni.Ez már csak azért is jó lett volna, mert a falutól távoli dűlőutakat jártunk, a tarlókon úzekedő őzeket keresve. 

A fohász nem talált az égieknél meghallgatásra, először egy -két koppanó esőcsepp jelezte a szélvédőn, hogy csak eddig tudta a felhő magában tartani a súlyos vízterhét, kiszakadt a "tömlő" és azután valóban úgy jött, mintha dézsából öntötték volna

Innentől kezdve nem az volt a cél, hogy bakot találjunk, hanem hogy egyáltalán kiérjünk a beton útig. Felülről az égiháború, alulról a járhatatlanná ázó út, a kettő között meg én és a majré.

A közel fél órás felhőszakadás után az égbolt szinte kettészakadt, az egyik felén a kormfekete háttérben tündöklő szivárvány íve vetett csodás ívet, a másik felén pedig a tarlók izzottak sárga fényben.Jutalom volt ez a javából az előtte ránk mért félelemért cserébe.

A lővilágnak nem az este, hanem az újból nekiinduló eső vetett véget, pedig éppen ekkor láttunk meg egy jó bakot, de botorság lett volna kiszállni az auóból és két perc alatt ronggyá ázni. Ugyanis nekem még éppen ötven kilométert kellett utaznom hazáig.

Izgalmas és szép kaland volt, sosem rosszabbat..

 

Majd legközelebb...!

2020.08.02. 08:38

Még csak egy derengő vörös fény jelezte az ég alján, hogy pirkad, az éjszakai sötétből lassan lővilág lesz. Legutóbbi ittjártam óta sokat változott a táj, a repce és a kalászosok megadták magukat a mohó kombájnoknak, a tarlókon szállításra várva sorjáztak a kövér bálák. 

Jámbor, még félelmet nem ismerő gidák bámulták meg autónkat, nem értve, hogy az eddig őket féltve óvó anyjuk, most miért azt a goromba agancsost választotta, és mit művelhetnek a sűrű kukoricásban, amit ők jobb, ha nem látnak.  

Jó takarást biztosító kukoricás szélében elhelyezkedve, hívni kezdtünk. A buttolón először gida hanggal, majd sutasirámmal próbáltunk bakot hívni, jöttek is, de csak fiatal legénykék, sutához nem jutó ,szerelemre éhes ifjoncok.

Elkopott a reggel, nekitüzesedett a délelőtt, erre a napra beigért kánikula kezdett valóság lenni. A tarlókon megszorult a hőség, a vadászat túlélő jelleget öltött, de az őzhívás erről szól.

Mielőt a Nap delelőre ért volna, feladtuk a "küzdelmet", igaz az őzek is behúzódtak az árnyékosabb kukoricásokba, ahonnan semmiféle csábító hangokkal nem lehetett kicsalogatni őket. 

A hajnal háromkor kelés, a sok sikertelen próbálkozás, az agyforraló meleg, lassan felélte az erre a napra jutó energiámat , "majd legközelebb" - mondattal búcsúztam vendéglátómtól.

Bújócska !

2020.07.29. 11:20

Kicsit elbújtam az írás elől, de ennek prózai oka van - a meleg ! Azért "civilben" megtalálható vagyok, úgy ahogy az unokámmal a bújócskát játszuk: " papa, számolj tízig utána keress meg az asztal altt !" Miután a friss beírások elmaradtak, az érdeklődés is jócskán megcsappant, mint a fogatlan szájra adott csók ingere !  ( saját termés, olyan fogorvosos ) Most pótolok valamennyit !

Pangó vadászatok nem adnak témát, de a jelenlegi helyzet sem stimuláló - miuán a lőtt vaddisznóból szappan lesz, ha beteg, ha nem ! Erről már írtam, ugorjunk !

Nem igazából tudom vadászatnak nevezni, amikor egy szaros szarvasmarha telepen a parlagi galambokat ritkítjuk, de lőgyakorlatnak igen és ráadásul hasznos is,mert semmi keresnivalója a sok galambnak a marhák között, mind a falánkságukkal, mid a székletükkel kárt okozva. Cizelláltan mondva a galambszart !

Nekem ez a vadászat- lövészet egyben a szemem tesztelése is volt, mivel éppen a jobb szemem rakoncátlankodik. A lövészetet pedig úgy határozzák meg, hogy jó szem és biztos kéz! A kilőtt patronok száma és a  lepottyanó galamboké - ha közelít egymáshoz, az sikernek mondható ! Csak saccolni tudom, hogy ez az arány idény eleji formának nagyjából megfelelt, a szemem pedig "állta a sarat". - hogy ezzel a képzavarral éljek  !  

Jöhet az igazi apróvadas szezon !

Harcsa fogta bot !

2020.07.17. 11:45

Még hogy a horgászat egy nyugis tevékenység ? Eddig én is azt hittem. Csendes pipázgatás, a fodrozódó víztükör bamba bámulása, a színes kapásjelzők szélmozgatta, andalító játéka, mondhatni az agyhalál közeli állapot idillje.

A tegnapi nap is így kezdődött. Talán a korábbiakhoz képest annyi változással, hogy harcsát szerettem volna fogni - ha már a fiamnak rántott harcsa formájában azt igértem - ami ugye egy eléggé, vagy inkább már túlzott magabiztosságot jelent. A "szokásos" csali felhozatalom szalonnával és pacal szeletekkel bővült, amit nem a pontyok gasztronómiai  ismereteinek a bővítésére csaliztam, hanem a harcsák ízlését akartam eltalálni.

A reggeli szélcsendből szép lassan Északi fuvallat, majd egyre erősebb szél kerekedett, ami nem tett jót a halak étvágyának, a botok is csüggedten vártak valami kis izgalomra. Egyre jobban belesüllyedtem a székembe, egyre laposabbakat pislogtam - ami már a bóbiskolás előszobája volt, amikor az egyik botomon kis rángás futott végig, a damil megfeszült, amitől az álom kipattant szememből és a bevágás után elkezdődött az izgalmas fárasztás. Nagyon szépen küzdött a hal, élveztem is, de az igazi boldogság akkor jött, amikor a szákba került a megigért harcsa. 

Aztán újra kezdődött a majdnem unalmas várakozás, már inkább a halastó fölött repkedő kacsákat nézegettem, saccolva, mennyit kéne elébe tartani, ha kacsasültett szeretnék enni. Mondhatni virtuálisan vadásztam és figyelmetlenül pecáltam, aminek az eredmény az lett, hogy a botomat húzta be a tóba valami jókora harcsa, mire észbekaptam ,már a közepe felé tartottak.  Egy kis szigetecske gubbaszt középtályon, fahídddal a "szárazfölddel " összekötve, erre nyargaltam fel, kezemben a másik botommal, hogy egyikkel kifogjam a másikat ! 

Szerncsémra a botomat vontató harcsa leakadt,  pár dobás után sikerült kihúznom a  - hozzátenném nem filléres  -szerelékemet. 

Ennyi zgalom - meg egy kifogott harcsa - nekem elég is volt egy napra !

Emlékmorzsák !

2020.07.02. 10:18

Az íráshoz - ha csak blog is az - kevés a rutin, nekem legalább is  -  csak a zsurnaliszták képesek semmiből cikket varázsolni. Az ihlet, vagy jön, vagy nem, melegben kevésbé, mert Múzsa sem csókol szívesen izzadt homlokot.

Most pedig melegből van bőven, ilyenkor az ember agyában a túlélés ösztöne dolgozik - jókora képzavarral - de remélem értehetően. De nem csak az írás esik nehezemre, a vadászatot és a pecát is hanyagolom, ugyanis semmi olyat nem csinálok szívesen, amiben nincs komfort érzésem. Remélem, ez nem tűnik nagyzolásnak, éppen a mai napon betöltött 77. évem, elég indok erre.  

Nem voltam ám mindíg ilyen "kényes" , rettentő jól bírtam a gyűrődést, nyilván az évek száma volt a meghatározó. Eszembe jutott - jé, talán mégis a Múzsa cuppantott egyet? - egyik Namíbiai kalandom, amiben a hőség és a vízhiány tett próbára

Még a kora reggeli mínusz egy-két fokban indultam Ópa nevű busman kisérőmmel Elandok ( jávor antilop) után, akik a Kalahári sivatag egyik itatóját látogatták meg éjszaka, hogy utána a száraz bozótos - se vége se hossza -  homokos sivatagban élelem után kutatva, eltünjenek valamerre. Az én szememnek alig, vagy egyáltalán nem látható nyomokat követtük, órákon át, Ópa szerint olykor már egészen közel kerülve hozzájuk, de ezek a jelek csak az ő számára voltak értékesek, én  - mint csökött fehér ember - csak botorkáltam utána. Hogy mennyi idő telt el nem tudom - Afrikában sosem viseltem órát - minek, itt az a mérvadó, amit a Nap mutat . Ha felkel, reggel van, ha lemegy, este.Közte meg vadászat !

Hogy ne szaporítsam, az egész napos cserkelés, homokban gázolás eredmény az lett, hogy az Elandok kiszúrtak bennünket és leléptek. A vadászláz múltával elemi erővel tört rám a szomjúság és mutogatom Ópának  - üveg nélkül ivási mozgást imitálva - hogy vegye elő a vizet és igyunk.  Erre ő értetlenül tárta szét karjait és rám mutogaottt, hogy az víz nyilván nálam van, mert nála nincs!

Sivatagi utazók leírásából tudtam, hogy az nem sok jót jelent, ha egy napi járásra vagyunk bármitől és nincs vizünk !  Hozzátenném, hogy a reggeli mínuszok után ekkorra már negyven fok körül lehetett. 

A mostani meleg, mellette a vízbőség, csak viccnek tűnik az akkori helyzethez. A történet vége az - hogy a farm tulajdonos elindult a keresésünkre, és  - miután ezt a blogot nem postumusz írom - meg is találtak.

Minden jó, ha víz a vége !

 

 

Alaszka !

2020.06.25. 21:58

Megrázó TV  felvételek borzolták a kutyások és a jóérzésű "kutyátlanok" idegeit, amikor egy kínai piacon, étkezésre szánt szerncsétlen kutyákat mutattak. Lehet mondani, hogy más kultúra, más hagyomány, stb. de a világ mára összeszűkült, majdnem minden kultúra egyetemes lett, azaz mindeki által látható, érzékelhető és elitélhető.

De most mással hozakodnék elő. Egy másik  - önmagára nagyon büszke náció - viszonyára azokkal a kutyákkal, akiket igazából szeret, barátjának, munkatársának tartja. Fut egy TV műsor - ráadásul kedvelem is - amiben  Alaszkában élő magányos,, vagy családos nomádokat mutatnak be, akik keményen megharcolnak az életükért, nap, mint nap kitéve magukat a természet sokszor kegyetlen megpróbáltatásának. Télen a kemény, zord hideg, a z alig két hónapos nyárban az esők, a moszkitók, stb. Ember legyen a talpán, aki ezt kibírja, sőt életformájának választja. 

Ebben a rideg környezetben a szánhúzó kutyák végzik a munka dandárját, mivel a motoros szánok mellet, sőt azok helyett, a kutyás szánok azok, amik elbírják ezt a munkát. Ezeknek a kutyáknak a lételemük a szánhúzás, igazából csak ahhoz értenek. 

 Az egyik filmben éppen egy fiatal, fél éves kutya sorsát mutaták be, miszerint a felnőtté válás, a falkába illeszkedés első fázisaként, rövid, alig két méteres láncra kötötték, egy kutyaházhoz. Ahogy a gazdája mondta - mostantól ez lesz az élete, ezen a láncon fog élni, míg ki nem öregszik a szánhúzásból.  Erről a láncról csak akkor kerül le, ha befogják a szán elé.  

Jó sors ez? Csak csendben jegyzem meg, nem  lehetne ezeket a csodálatos kutyákat egy bekerített részen szabadon tartani? Kell az a lánc? Ráadásul a láncon tartott kutya a meve, vagy farkas áldozata is lehet, mert nem tud védekezni, sem elszaladni. 

Nekem ez nagyon nem tetszik !

.  

Kutyafáját neki !

2020.06.15. 12:02

A kutya domesztikálása több mint 10 000 éves történet, mondhatni siker történet, mert a háziasítás egyben barátságot is jelentett. A kutya az ember legjobb barátja, - szól a mondás - de jó esetben ez fordítva is igaz. Azért eléggé kiszolgáltatott helyzet ez, mert a kutya sorsa az embertől függ, ami eléggé rizikós, mert sok kutyatartó., még nem nőlt fel ehhez a bizalomhoz. 

Faluhelyen a legtöbb udvarban kutyák szaladgálnak - ami nem lenne baj - de az már igen, hogy kereszben kasul párosodnak, sok esetben csak a szabadon kóborló - kb. másfél milliósra saccolt - gazdátlan kutyák számát gyarapítva. Városokban, falkákba verődve próbálnak megélni, sokszor igen jól, mert a megélhetésüket a kidobált ételmaradékok búsásan fedezik. 

Kisebb helyeken, például falun,  ez inkább magányos kóborlás formájába jelentkezik, amikor egy éjszaka csatangoló kutya, felveri az összes kutyát  - mintha élvezné - hogy döhös, harsány kutyaugatás kiséri az éjszakai portyázását.

Ilynkor pesze szegény pára kap hideget meleget, holott azt gazdának nem nevezhető valakit kéne jól eltángálni, aki őt utcára juttatta. 

Ezen bejegyzésem aktualítását mi sem bizonyítja jobban, mint az a kis szerencsétlen  kutya, aki napok óta az utcánkban csinálja a ribilliót, de befogni sem lehet, pedig lenne aki befogadná. Rühes is, harapós is, csúnyácska is - mégis ő az utca császára, örjöngésig tudja hergelni a jómódban  élő családbarát kutyákat.

Sok helyen, még az oltásra sincs pénzük az embereknek, tőlük bizony nehéz lenne számon kérni az ivartalanítást, ami gátat szabhatna a szaporodásiknak. 

A baj az, hogy nem látszik a megoldás ! 

  

süti beállítások módosítása