Nem értem ezt a globális felmelegedést. Jó, rendben, annyit mégis, hogy nagy szélsőségek jellemzik. De amikor már megint piros riasztást mond a meterológia, sarkvidéki hideget, havat, hófúvást, jeget, szóval minden olyat igér, amiben nem lehet közlekedni és már többen haltak meg fagyhalállal, mint a H1N1 vírustól, szóval ilyenkor nagyon nehéz a globális felmelegedésre gondolni. Nekem is sokszor gyűlt meg a bajom a havazással.

A vadászterület legtávolabbi részére igyekeztem. A Niva szépen tolta maga előtt a havat, már csak pár méter válsztott el a lesig, amikor megtörtént a baj. Ugyanis egy nádas mellett vitt az út, amit persze a hó takart, de az út másik oldalát egy szántás félcombig érő beszegése kisérte. Természertesen a hóban minden asztalsímaságúnak tünt. A nádasból egy őzcsapat vágtatott ki, "akiknek" a nézésébe nagyon belefelejtkeztem, egy kicsit, balra húztam a kormányt, egyenesen bele a szántásba. Annyira megdőlt szegény autó, hogy az ajtaját sem tudtam kinyitni, az anyósülés felé kellett kimásznom. Körülbelül 9 km-re voltam a falumtól. Van ugyan csörlöm, csak egy fa nem volt, amihez köthettem volna. Gyorsan beláttam, hogy innem csak gyalog tudok hazamaenni. (mobil még nem volt !)Puska vállra, ahogy katonáéknál mondanák, nóta in-dulj, kilenc kilométer az jó két óra. Sötét lesz, mire hazaérek.

Folytatom !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.