Fél nyolckor - sajnos már kissé megkésve  - csörtetek a száraz napraforgók közé, hogy mihamarabb takarásban legyek.  A faluból jövő-menő drótokon gerlék ülnek, de jöttünkre egy két villanykarónyival odébb szállnak. Morgok, hogy már megint a falánkság az oka mindennek, minek kellett a lángos sütőnél fél órát várni, a finom sajtos tejfölösre.  Azután megnyugszom, hiszen a  lángos-evés is már a vadászat része, tradíció lett.

Miközben a lángoson elmélkedek, egy gerle vitorlázik be, hullámzó repülése azt jelenti, hogy a közelemben gondolta elfogyasztani a reggelijét. A hat hónapot  pihenő sörétes puska szinte magától tudja a dolgát, a fél méteres elébe-tartás éppen elég lett. Az idei szezon, első gerléjét olyan boldogsággal veszem kézbe, mintha még sohasem lőttem volna.

A rekkenő hőségre - amit vörös riasztásként él meg az ország - fittyet hányva várunk a madarakra még két órán keresztül, de több eszük van, valahol a faluban lapulnak. Hűsölnek. Ránk is ránk férne, mert úgy nézünk ki, mintha zuhanyoztunk volna.

Négyen voltunk, mindegyikünknek sikerült pár gerlét lőni ! Az idei gerleszezont ezennel megnyitom !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.