Irtás, vagy gyérítés! Régebben ez úgy történt, hogy a koraesti órákban jött egy repülőgép - véletlenül tudom, hogy AN 2-s típusú - és beszórta az egész falut fölülrő szúnyogirtóval! Nem gyérített, irtott! 

Volt is látszata, végre ki  lehetett menni esténként a kertekbe, viszakaptuk az életterünket. 

Most jön egy autó, valamit spriccel magából , de miután az utcán közlekedik, a kertek meg "hátul" vannak, nem sok látszatja van. Nos, ez a gyérítés. Pedig szúnyog utánpótlás van szépen, a Duna áradása megágyazott nekik, ez a meleg meg maga a bölcső számukra.

Marad a csapkodás, meg a szentségelés! 

Az a sokat emlegetett aug.20-a, amikor a vihar elverte a tűzijátékot, a meterolóiai intézet kivégzéshez vezetett. Mert nem tudták megjósolni a jövőt. Hallatlan! Ilyen alapon, már egyetlen jósnő sem élhetne!

Ebből tanulva, okulva, illetve a következményektől félve, a mostani jóslások ravaszak, rosszabat ígérnek, akkor nagy baj nem lehet, ha bejön, mondhatják, hogy ők tudták, ha jobb lesz, abból meg nem lehet baj. 

Csak úgy záporoznak a sokkoló jelzők, brutális szél, mindent elmosó özönvíz, halálos hőhullám, stb.

Nos, ez utóbbi már majdnem igaz, a beígért negyven fokot eddig csak a mosógép kímélő programjából ismertük, most a bőrünkön fogjuk érezni, amit a ruha él át a mosódobban.

A teremtés történetben Isten egyre másra - hat napon keresztül - fáradhatatlanul gründolta össze jelen világunkat, naponként megállapítva, hogy amit aznap csinált, az jó. 

Amikor minden készen lett, és működni kezdett, Isten erősen elgondolkodott, miképpen fog az élet fennmaradni ha minden csak szép és jó, semmiért nem kell majd küzdeni, vagy érte megszenvedni.

Nos, ekkor jött Isten ötlete, hogy megteremti a szúnyogot!  És parancsba adá is neki, hogy zümmögésével , csípésévek gyötörje az embereket,, mert amíg vakaróznak, nincs erejük, energiájuk semmi hülyeségre.

 A háborúk tervezőit, csak egy napra kötném ki az ártérre - persze pucéran - hogy elmenjen a kedvük örökre a vérontástól.   

Julius 2 - templomunk védőszentjének ,Sarlós Boldogasszonynak az ünnepe. Ezen a napon találkozott Mária Erzsébettel és hangzott el az a mondat, ami Jézus jöttét jósolta: "áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!"

És Erzsébet méhében  is megmozdult a magzat, a későbbi Keresztelő Szent jános személyében.

Csodás történet, hitünk alapjainak próféciája! 

Nem a megszokott úton mentem a lesemre, hanem kerülővel, egy friss tarlón leereszkedve a domboldalon. Ez lett a disznó veszte. Azt hitte - hihette.mert ötödik hónapja hülyít - hogy ezen a napon is büntetlenül rámehet a szóróra, nem vagyok ott. Jelentem ott voltam. 

A sok kihordott kukoricámat a bőre alatt vastagodó zsírral hozta vissza, ha úgy vesszük jó cserét csináltam. A vadászatban addig minden jó és szép, amíg a lesen ülök, a baj akkor kezdődik, ha le kell szállni és belemerítkezni a szúnyogfelhőbe.A zsigerelés meg szapora izzadással jár, arra meg pláne kéjesen támadnak ezek a ronda kis dögök.

Mi a jó a vadászatban - teszik fel gyakorta a kérdést - amire a legjobb válasz, hogy a szenvedés!

Azt hittem, rosszul hallok, amikor egy vadász azzal híreskedett, hogy szarvas ünőket lőtt. Most, ilyenkor? Igen kérem, ha a földtulajdonos - lánykori nevén a zöldbáró -  akarja, mert az a szegény szarvas belecsipegetett a kukoricájába, akkor azokat ki kell lőni. Az a szerencse, hogy az elmúlt napok esőzése, úgy felhúzta a kukoricát, hogy a szarvas el tud benne tünni és végre nyugalmat talál. 

Nyilván a kár az kár, de a megoldás nem a vadírtás! A bekerített részek,a kerítések, villanypásztorok miatt a szarvas ott eszik, ahol tud.

Innentől kezdve egy tíz éves gyerek is kitakálja a megoldást!        

Ha ló nincs, szamár is jó....ha nincs disznó, horgászni is jó. Ezt tettem Szálkán. De a halak is nyűgösek a hőségre, étvágytalanok, pedig minden jó fel lett nekik kínálva. Számolni nen szabad, mert ha a csalik, meg az aromák, etetőanyagok árát a napidíjjal összeadnán, akkor a másfél kilós pontyocska aranyárban jönne ki. 

De vadászatnak, horgászatnak nem szabad a költségét számolni, mert igenis van hozadéka, jelesül az, hogy kint vagyok a szabadban és beleleshetek a természet adta szépségekbe, olykor titkokba.Mint például ma is, amikor egy népes kacsacsalád, a sok kis pelyhely kiskacsa, az anyjuk kiséretében a horgászbotjaim alatt árbújva igyekeztek valahová.Igazi idill, a béke, a nyugalom  - és főleg a bizalom - pillanata volt.

Focilázban ég az ország, sajnálom de nekem még hőemelkedésem sincs. Ha egy meccs nézése, vagy egy esti les között kell választani, nem kérdés melyiket választom. Pedig a lesen sem több babér terem mostanában,mint az "aranylábúaknak" a gyepen, de mégis óriási a különbség. Az egyiket a felfokozott állapot, a másikat a csodálatos nyugalom jellemzi. 

Talán túl sok is a nyugalom, mert hónapok óta disznók látványa nem emeli a pulzusom pedig a hely, ahová makacsul kijárok, olyan, aminél jobbat, szebbet, kívánni sem lehet. Sorolom ! Erdő karélyában van a szóró, közelben patak csörgedez, az egészet kőrben kukoricatábla bújtatja. Erre szoktam mondani: " ha én disznó lennék, csak itt laknék"! 

Vannak vadászbarátok persze, akik ezt nem hagyják szó nélkül!   

Sorolom! Árvíz, felhőszakadás, tornádók, villámkárok, szélviharok, afrikai homokvihar, fűlledt hőség, ahol meg van egy árva vulkán, az biztos, hogy aktív lesz és kitör. 

Emberek! Mit tettünk a természettel, hogy Isten így büntet? Vagy a Jóistenhez felhallatszott a válsztás előtti sok hazug mocsokság? Akkor meg ez jár érte, szemet szemért....!

Jó lenne már az erdő nyugalmával egy magaslesen ücsörögve, az élet szépségén - és sajnos rövidségén - elmélkedni. Igaz,nyolvan fölött, már csak hálás lehet az ember fia! 

Az is vagyok!

Gondolom nem vagyok egyedül a félelmemmel, amikor vihar közeleg. De abban már szinte biztosan, hogy a vihar jöttét jelző távoli dörgésre úgy rohanok haza, mint kiscsirkék a kotlós alá, ha héja kering felettük. Mondhatnám hogy atavisztikus ösztön, az ősember is félt a villámlástál, biztos jó oka is volt rá, éppen úgy, ahogy nekem, egy fiatalkori vadász emlékem miatt. 

A Besenyszögi határban anno, rizsföldek terpeszkedtek.ameddig a szem ellátott, víz és víz a bennük kelő rizs-szálakkal. Jó kacsázós hely volt, mentem is gyakran. Egyik alkalommal váratlan vihar csapott le, kőrben mindenütt vilámlott, én meg ott álltam a villámok közepén, mit egy villámhárító.Puskát "elfektettem" mint egy engedelmes kutyát én meg tőle távol, lefeküdtem a vizes rizsgátra és vártam a halálos csapást. 

A csapást megúsztam, de a frász bennem maradt. 

Ma este a vadászat helyett, a politikai "vitát" néztem. Bár ne tettem volna! Tisztelet a kivételnek, de ha ennyi van a vezetők fejében, akkor vakok vezetnek világtalanokat - hogy az egyes számot többesre csréljem!

Vadászni kellett volna! 

Azért mégis jó valamire ez az internet! Szolnokra készültem, és előtte - csak kíváncsiságból- ránéztem az ottani időjárásra. A radarkép egy hatalmas piros pacát mutatott éppen Szolnok fölött de azt is mutatta, hogy ez a zivatarzóna vonul északra.  Úgy indultam hogy a zivatar mögött, napsütésben de vizes úton autóztam. Magyarán megúsztam a felhőszakadást. Hála az internetnek !

A téma akár vadászos is lehetne, mert mi is húzunk pólót a vadász ingünk alá. Ezekről akarok beszélni! Sokáig nem tudtam hogy miért vakaródzom a nyakam-hátam találkozásánál, mint a rühes kutya, amíg meg nem találtam a tettest. Azt a nem tudom miből, talán a durva smirgli és a bádog keverékéből készült használati utasítást, amire ráadásul kínai ákombákomokkal van írva valami. A baj az, ha levágom ezt a fityegő borzalmat, akkor kilyukat a pólóm nyaka, mert a varrás közös. 

Csak azt nem értem hogy senki sem reklamálta ezt eddig? Drága kínai elvtársak, nincs kedvetek valami puhából üzengetni nekünk? 

Erre mondják, hogy az ima meghallgatásra talált! Két nappal korábbi bejegyzésemben még az aszályról síránkoztam, amit a mai nagy zuhé, majd az azt követő csendes eső - ami májusi lévén aranyat ér - életmentő lett a növényeknek, állatoknak de nekünk embereknek is egyaránt. 

 Volt ahol jég pusztított - sajnos -  de a természet már sokszor bizonyította, hogy ki tudja heverni az önmaga által okozott kárt. Ha hagyjuk persze! 

KIshazánk ezen Déli részét - térképen hasaaljának mondhatnánk - a Jóisten mintha a kalapjával takarta volna be, egy szem esőt sem kapott a beígértből. Porvihart kavaró, szárító szelek sanyargatják a hitvány vetéseket, de még a kis háztáji kertekben sem úgy fejlődnek a palánták ahogy kéne. 

Éppen ideje a Teremtőhöz fohászkodni - mert  már csak a csoda segíthetne!

Esténként - nagy szárnysusogással -  három vadkacsa száll a szórón levő kukoricára. Nem nekik van kitéve, disznót várnék ide, de az ingyenkonyha bárki számára nyitva van. Élnek is a madarak a kínálattal, nagy a sürgés-forgás, látványukkal gyorsan telik a várakozás. Ez a három kacsa "ügye" beindította a fantáziám. Egy tojóval, két gácsér érkezik, de többet foglakoznak egymás hergelésével,mint az evéssel. Szerelmi háromszög? Vagy az elvált férj és az új férj is egy fedél alatt maradt? Emberi aggyal nem biztos, hogy a belelátok a kacsák magánéletébe.

A ledér kacsahölgy véleményére is kíváncsi lennék, ha tudnék "kacsául"!

A Szálkai tóban nem könnyű pecálni! Szép a környezet - bár a tó szélén futó út forgalmas, zajos, de meg lehet szokni - de ennél nagyobb baj, hogy sok a törpeharcsa. Az pedig tönkreteszi a horgász idegrendszerét, mert kapás kapás hátán, aztán meg jön a szájsebészeti műtét, falánk halakból kiszedni a horgot. Persze, miután a bognártüskét lecsíptük, mert a szúrása fájdalmas, a helye begyullad.

 Szerencsére a törpéket ki lehetett cselezni, de kellett majdnem hat óra, mire a két ponty meglett!

Pár nap és májust írunk! Népies kalendáriumban az Igéret hava és ez szinte mindent kifejez a májusról. A bő termésnek, a bimbózó szerelemnek, a sikeres érettséginek, és sorolhatnám, mi mindennek az igérete.

A vadászatban pedig egy szép mondás hordozza az "ígéret" szavunkat, ami így szól: "a vadászatban nem az a szép, amit ad, hanem az, amit ígér ".

De hogy ezt megértsük, elfogadjuk, sőt, szemléletünk legyen, ahhoz bizony szép számú vadáázévet kell leélni.Lehetőleg jó társakkal! 

Hála Istennek, nekem megadatott! 

Egy remek horgászvízet ölelnek körül hangulatos, erdős dombok, de igencsak foghíjasan, ugyanis egy borászat terjeszti csápjait a dommbok közé, dróthuzalok, karók és kerítések tömkelegével csúfitva a természetet. Ezek a borászatok, mint egy rákos sejt ejtik a tájsebet, miközben  - az a hír járja - hogy nem lehet eladni a borokat. Akkor meg minek telepíteni! Vagy az úri huncutság érvénysesül itt is? Kivágásra  támogatás, telepítésre is, ha meg mindekttőt csinálja valaki, dupla lóvé! No, erre tényleg lehet koccintani!

Rossz szomszédság, török átok - szól a mondás. Milyen igaz! Ha például egy békés nyugodt, kertes környezet mellé, bevásárolja magát egy tájpusztító hiéna. Kiírtja a szelet, esőt megfogó sövényt, a fákat is, mert ő éppen kukoricát akar termelni . Vegyszerrel, gyomírtóval, porral, aratással együttjáró iszonyatos kosszal - akkor ezt a viselkedést minek lehetne minősíteni? 

Sűrűn lakunk ezen a bolygón, sok helyen szinte egymás hegyén - hátán, ha nincs tapintat, ha nincs önmérséklet, akkor nem kell globális háború, ütjük egymást testközelben!    

Berzenkedtem már egy sort azon a sportnak csúfolt - a Catch and Release módszeren  - a fogd meg és dobd  vissza halgyötrésen.KIderült, nem vagyok ezzel egyedül, állatvédők próbálják letiltani. Sajnos, ez az iparág hatalmas biznisz, a halak meg nem panaszkodnak. Olyan bizarr hasonlatot hoztam fel erre, gondolván ennek teljes képtelenségére - mintha, mi vadászok a vadat altatólövedékkel lőnénk és erről fotókat gyártanánk.

Úgy látszik, ez az agyament hasonlatom már maga a valóság. Olvastam valamelyik vadászújságban, hogy  egy védett rinót a vadász altatólövedékkel kábított el a fotó erejéig, közben helikopterrel sietett az orvos, hogy az "ébresztő" szurit időben beadhassa, mert 40 perc után az altatás halálos lehet.

Szép világ! Sörszagú horgászpuszi után visszadobott, sebhelyes szájú halak, horkoló vadak előtt feszelgő zöldruhás bohócok ! A Genezisben Isten úgyparancsolta, hogy uraljátok a vízben élő halakat a ég madarait és a mezőn élő vadakat, stb. És nem azt parancsolta, hogy kínozzátok !

Hosszú, már jócskán tavaszba nyúló téli álom után, a közeli ,kedvenc halastavam kinyitott. Meglátogattam, csak pofavizitre, esetleg bérlet vásárlásra. Új gazdát kapot a tó, új szemlélettel. Nagy, társas rendezvények egyik szolgáltatása lett a peca.Ahol eddig kacsák úszkáltak, most rikító színű vizibiciklik vannak kikötve, stb. "Bulitó" lett ! Nagy pénzekért !Már nem lehet elvitelre horgászni, sem, itt is bevezették azt az orbitális marhaságot - hogy fogd ki és dobd vissza  - ami nem más, mint sportnak csúfolt állatkínzás A tenyésztett hal - több más állattal együtt - élelmiszer alapanyag. Ráadásul, egészséges. Aki nem eszi meg, ne fogja ki!

Biztos, hogy jó kezekbe került a tó?.    

A sonkázások után vadásszunk is egy kicsit! De csak szóban! Kishazánkban két vadászlap jelenik meg havonta, a Nimród és a Vadászlap. Ahogy a társadalom reped - és nem éppen varrás mentén - a két vadászlap is ellenoldalra került. A Nimródot bekapta a jelenlegi politikai kurzus, ingyen adják, tele hirdetéssel, és önimádattal. A Vadászlap lett a persona non grata - de küzdenek és remek dolgokat írnak.

Vadkár ügyében is "repedt" a vélemény, az egyik újság szerint - no melyik? - ez egy jó ötlet, a másik szerint ez nem más, mint sok vadásztársaság tönkretétele, megszűnése. Coi prodest ? - kinek az érdeke, kérdezem nagy naívul.

Lehet tippelni!   

Kell sonka húsvétra, de milyen? A pácolt érett "paraszt" sonka igazi csemge, már ami az ehető részeket illeti. És akkor a maradékkal mi lesz? Na jó, a bőrke mehet a hűtőbe, bableves betétnek, a száraz húsfecnikből lehet sonkás tészta, de akkor mi lesz a finom zsíros részekkel? Ha megesszük, úszóhólyag lesz a derekunkon belőle, kidobni meg szentségtörés! Igazi dilemma, mint kóser zsidónak a húsbolti kiírás: sertés hús, fél áron!

Viharos szél fúj napok óta, hordja a port a magágynak előkészített kopasz földekről, hiszen nincs ami megfogná. Kezét törném azoknak, akik csak azért vágnak ki fákat, sövényeket, mert útjukban áll. Mert nm fér el a böszme nagy traktor a földjükön. Az emberiség legkárosabb találmánya, a motoros láncfűrész. Van még más is, de most ez van porondon!  

Ez a mostani Holdtölte nem egy akármilyen esemény, a Húsvét napjának kiszámításához kell. De a Telehold mindíg valami furcsa érzéssel párosul nekem, vadászaton szinte megbűvölten várom, hogyan emelkedik majd a fényes arca, hogyan rövidül az erdő fáinak árnyéka az ezüstös fényben, Ilyenkor sokáig, kitartok a lesen, pedig tudván tudom, a vad nem szereti a "rivaldafényt", marad a biztonságot nyújtó erdei homályában.   

"Több öregség kellene, egy nem elég, hogy megszokjam" - olvastam valahol.. Szellemes, de nekem nem tetszik. Én inkább a fiatalságot éltem vona át többször, azt jobban meg tudtam volna szokni!

Lehet szavazni - mostanában a mediában úgyis ez a divat.  

Kínában gyártott kokárda, kínai akkugyárak, filippínó munkások, sok helyszínen, szétszabdalt ünneplések, a nemzeti ünnepünkön!  No comment!

Még szerencse, hogy a tavaszban nem kell csalódni! Azt hozta, amit igért 

Új fogalmat tanultam: hidegcsepp az ország felett. A fél ország gyümölcsfái bánták, mivel éppen a virágzáskor fagyasztott. Hogy törne le a keze, annak, aki ránk küldte! Vagy ami rosszabb, többet ne ihasson finom gyümölcspálinkát! Vagy csak rosszat. MInt a viccben. Áron bátyám, ivott-e már életében rossz pálinkát? Ittam persze! Oszt milyen volt? Hát jó!

Ha egy étel receptjét tudjuk attól még nem biztos, hogy jó lesz az eredmény. Pl. a halászlébe semmi más nem kell, csak hagyma, hal, paprika, víz, só! És mégis, mekkora a "szóráskép" az ehetetlentől a csodálatosig. Mint amilyen éppen a mai volt! Ehhez az élményhez elég csak Hercegszántóig autózni! A Matyihoz! 

Drága jó Istenem!

Ha már ilyen csodaszépen virágsziromba öltöztetted a fákat, bokrokat, ha már a madaraknak is tojásrakó kedvük kerekedett, akkor  - nagyon szépen kérlek - ne engedd, hogy a visszapofátlankodó tél tábornok mindezt elpusztítsa. Maradjon a tavasz!

 Ámen!

Csányi professzor szerint, ha ilyen tempóban okosodnak a kutyák, ötven év múlva megszólalnak. Szerintem máris ezt teszik. Kutyás emberek tudják, hogy melyik ugatás mit jelent. A kutyák meg tudják, hogy a vezényszavakra mit tegyenek! Tehát beszélgetünk!!!   

Amíg Vahur, a szálkásszőri tacsi élt, Samuval, a vizslával folyton veszekedtek. Olykor vérremenően! Vahur meghalt, azóta Samu bánatos paukolással hívja! Hiányzik neki.MInt az embereknél! Szegény férjem - Isten nyugtassa -  mocskos egy alkoholista volt, vert is, de visszasírom. 

Ki érti?  A kutyákat mindenesetre jobban!

Ha egy könyvnek veszem az eddigi irományaimat -akkor annak lapjai beteltek. Ami utána jön, az csak ráadás, a magam szórakoztatására történik. De nem tilos velem tartani.

A startisztika  -  azt hiszem Churchill szerint - csak akkor igaz, ha én hamisítom - azt jelzi, hogy olykor-olykor ide- téved néhány olvasó. 

Ez viszont igaz! Harcos üdvözletem!

Mármint a szalonkák! Ez a hír, csak vadászaoknak kedves, de azoknak nagyon! 

De a patakparti fákon a rágások azt jelzik, hogy a hódok is megérkeztek. A terjeszhkedésük  drámaian gyors, lesz gond velük, az biztos.

Rövid hírek, nagy törtémések !