Őrültség !
2013.01.07. 20:55
Ma feltétlen gyere - szólt a meghívás - disznó biztosan lesz, de szarvas is jöhet. Még bizonytalanra is elindulok, de egy ilyen "biztosra" pláne. A vadászháztól két erdő között vezetett az út, ami már nem is az volt, hanem egy járhatatlan sártenger.
A fakitermelők traktorai alapos munkát végeztek, kátyúk, gödrök, mély vágatok tarkították a lesig vezető utat. Szegény Nivával csak "mászó" fokozatban tudtunk vánszorogni, vagy a sarat túrtuk, vagy csúszkáltunk, szóval nem volt egyszerű az úton maradni és haladni. A leshez érve csak félig könnyebbültem meg, mert az addig rendben is van, hogy ülök a lesen és vadászom, de innen majd valahogy haza is kell jutnom.
A vadászatról nem sokat tudok mondani. Először is, viharos északi szél cibálta még a stabil lest is, olykor függönyszerű esőhullámokkal kombinálva. Szinte permetté tépte a vihar az esőt és vízszintesen kergette, sodorta, a maradék kedvemet is eláztatva.. Az erdő zúgott, morajlott a rá nehezedő nyomástól, a fák ágai panaszosan nyikorogtak, olykor hangos reccsenéssel tört el egy -egy ág. Másodszor pedig, a leereszkedő sötéttel a hallásom után, a második érzékszervem is cserben hagyott, "vakon" és "süketen" vadászni pedig, több mint őrültség.
Megfutamodtam. Úgy döntöttem, hogy nincs az a gyémántokkal kirakott vaddisznó, ami megérné, hogy maradjak. A bejegyzésem a bizonyíték, hogy hazaértem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Paci-ens 2013.01.09. 07:57:38
Megint bebizonyosodott, hogy csalhatatlan érzékkel tudod kiválasztani a leges-leg zergenyésebb időt a vadászatra.
A szemed sem,a hallásod sem a régi.
Ilyenkor valóban csak egy út van, menekülés lóhalálában haza.