Épül egy út, meg egy híd, amiről senki nem tudja megmondani, hogy minek. "Egy híd a semmibe" - mondják! De a kezdet éppen olyan brutális, mint a NER-es vállalkozónak adott iszonyatos mennyiségű pénz!  Ugyanis a Mohácstól az autópályáig tartó útmenti gyönyörű fákat, egytől egyig kivágták!

Nem lett volna más megoldás ? Csak ezen a barbár módon lehet utat építeni? Azt mondják, majd telepítenek! Jaj Istenem, ennél nagyogbb "parasztvakítás" nincs is. Azok a fák már soha nem fognak felnőni, mert a körülmények rossz irányba változtak. A kivágott fák gyökerei már olyan mélyen voltak, hogy tudtak vizet felszívni, szépek voltak és egészségesek. Az új ültetésekre lassú halál vár! 

Nem rossz évkezdés! Jan. 2-án, szarvasok jöttek ki a szóróra, de az ide-oda lengedező szél miatt, leléptek. A helyszin? Anélkül, hogy konkrétan elárulnám, csak annyit, hogy az ország egyik legjobb dámos területén voltam.

Másnap, 3-án, már enyhült az előző napi cudar hideg, a szél is megemberelte magát és konkrét irányba fújt. Ezen az estén a dámok is megjöttek, konkrétan hárman, de csak kettő ment tovább! A bikácska helyben maradt, Illetve majdnem helyben, vitte az életösztön egy darabig, ahol szépen elfeküdt. Ebben a történetben sok izgalmas egyéb szerencsés szál is közrejátszott abban, hogy a siker teljes legyen!

Boldog Új évet!  

Tradíció - lánykori nevén  - hagyomány, hogy újév reggelén kimegyek a vadászterületre, tisztán jószándékból, puska nélkül. Csodás látvány volt a fehérbe dermedt táj, a zuzmarás fák, bokrok, a ide-oda keringőző ködlepel. 

Valmi huncutságon kapott róka rohant át előttem, egy vetésen őzsuták néztek rám minden ijedtség nélkül, de ami feltette a koronát az élményekre, az egy eőttem felrebbenő szalonka volt. Mondjuk ez egyre gyakoribb, hogy nem vonulnak el a szalonkák, itt is át tudnak teleni.

Soha jobb évkezdetet!

A hó elolvadt, az aszfalt fölszáradt, a Nap kisütött, a viharos szél elállt - szóval minden jó lett egy sétához. Samu kutya harmadik ismerkedésével a külvilággal. Egyik teraszról kutya acsarkodott ránk, de rá sem rántottunk, hadd ugasson, de ha kell, majd visszaugatok - mármint Samu.Azután sorban megszaglásztuk az útszéli fűcsomókat, és az egyiket - amúgy fiúsan - hátsó láb felemelve - jól oldalba pisiltük - ezt is csak Samu.De a siker már közös lett, dicsértem nagyon!

A karácsony esti hidegtál összetétele soha nem változik, tradícionálisan a töltött dagadóból, és sokféle sült finomságokból áll. Kérdeztem a gyermekeimet, hogy nem unják-e, hogy mindíg szinte ugyan az kerül az asztalra - na jó, olykor némi minőségi különbségekkel. 

Remélem nem az udvariasság mondatja velük, de ragaszkodnak a hagyományokhoz, a megszokotthoz. Remény ad, hogy majd egyszer ők fogják tovább vinni és tovább adni az apai "örökséget", amit én is már úgy örököltem a szüleimtől.

A hagyományok folytatásának igazi értéke ebben van! 

Na végre egy olyan karácsony, amikor a hó is esik, nem csak az életszínvonal! A szeretet ünnepén talán nem kellene a közélettel foglalkozni, mert akkor csak a keserűség és a düh kerülne a fenyőfára. 

Tehát maradjunk a frissen sült sütemények illatánál, a feldíszített karácsonyfa csillogásánál és a szépen fehéredő táj látványánál - már ahol van mit enni, van mit ajándékozni. Reméljük, hogy a Kisjézus majd jólétet hoz erre a legatyásodott országra, nem kell majd hosszú soroknak kígyózni az ételadományozók sátra előtt, jut majd étel minden asztalra!

Boldog Karácsonyt!    

Amikor minden összejön, a szép idő, a jól repülő kakasok, a lőtávon belül iramló nyulak - és a jó lövések - akkor ez egy aranybetűs fejezete lesz a vadásznaplómnak. Rengeteg lövést ledtam már életemben, de csak azok maradnak meg emléknek, amik nem a szokványos - mondhatni sablonos - módon esnek. Tegnap volt ilyenben részem, pesze könnyű úgy, ha Fortuna mellettem állt, és terelte felém a lehetőségeket. Persze a szerencsével élni is kell - de ha ez a kettő összejön, akkor lesz a vadásznap olyan, amilyennél kívánni sem lehetne jobbat, szebbet, sikeresebbet! 

Hogy is szól a mondás? Am i nem izzik, vagy nincs lebetonzva, azt ellopják! Viccesen tragikus! A "megélhetési" lopáson még csak-csak túltettem magam, ha mondjuk egy éhes ember ételt lop. De ami most folyik, az nem más,mint egy primitív ösztön - a majom banánlopása - ahol egyszerűbb mindenféle munka helyett, ellopni a másikét. 

Szaporodnak a lopások, egész bűnbandák szerveződnek a "szakmára", amit szegény kis országunk egyre nagyobb lecsúszása indikált. Mondhatni, a kultúra és a morál teljes hiámya! Mi más ez, amikor templomokat, síremlékek bronz szobrait, vagy mozgássérült rokkantkocsiját is ellopják!

Ezt a színvonalat már a majmok is kikérnék maguknak!

Saját csapdámba estem. Pedig megfogadtam, hogy hangzatos internetes címekre nem fogok rákattintani, mert legtöbbször átverés. Az előző bejegyzésemnek adtam - igaz macskakörömbe téve - egy népszerű Tv műsor címét. Nahát, erre az történt, hogy több százan rácuppantak. Sajnálom akit csalódás ért, de számomra ez nagy tanulság lett, nagyon meg kell gondolni a bejegyzéseimnek a címadását.

Ilyen "átverős" címmel, nem akarok több olvasót a blogomra! 

Bocsánat!

Igaz, ez a cím egy Tv műsor névadója, de most kölcsön venném egy írás erejéig. A "hazahúzást" akkor érzem, amikor a Dunán átlépve, a sokak által unalmasnak tartott síkságra érek és ott vadászhatok. Nagyon jó érzés! Annyiszor elképzeltem az életem - persze amikor még "toppon" voltam -  egy szép alföldi tanyán, akácerdő karéjában, tiszta vízű kútjával,  az istállóban két lovacskával, békésen kapirgáló tarka tyúkokkal, stb. 

Nosztalgia a javából, de álomak nagyon szép, volt, elvetélt álomnak már nem annyira.

Volt egyszer (hol nem volt) volt egyszer egy halastó - mint a mesében - szép nádassal körítve, lágy vízzel, madaraknak, kiseb állatoknak jó búvóhellyel. Új szelek, új tulajdonos, a tóból kikövezett medence lett, ahol több ezer kacsa várta az őszi kivégzést. Puska által! A módszert reptetett kacsvadászatnak nevezik- de én ebből, a "vadászat" szót elvenném, mert ez nem más, mint lelketlen célbalövés. 

És mi lett a sok-sok lőtt madár sorsa? Bizony nem táplálék, pedig a fél falu jóllakott volna belőle. Ment a fehérjefeldolgozóba! 

Panaszkodunk, hogy vadászellenes a közhangulat? Én nem csodálkozok!   

Jó hír, hogy a mai fiatalok már nem néznek TV-t, inkább a kütyüjüket nyomogatják. Így azt a híradót sem nézték - remélem - ahol a két magyar vezető politikus, kocsmai szinten vitázott. Illetv ez nem vita volt, hanem ocsmányság!

Jóérzésű embernek ilyentől hányingere lesz! Részemről csatlakozok a TV-t nem nézők közé, illetve a politikai műsorokra érvényes embargót hirdetek. Ha iskolázott embrek így viselkednek, akkor egy percig sem csodálkozzunk a közéleti trágárságokon! 

Laci barát a macskákat szereti, sőt, ez már egyenesen imádat. Nem részletezem, ne értek hozzá, de azt látom, hogy a macskái is szeretik. Nyilván, ebben a macskák részéről van egy jókora praktikusság, enni kapnak - nem is akármilyen kajákat - van hol lakniuk, stb. De történt a minap valami, ami bennem is átírta a korábbi véleményem - a macskák érdekből kialakított kötődését az emberekhez.

Négy kismacska nőtt föl nála, akik szinte elválaszthatatlanok voltak egymástól, még akkor is, amikor már a gyerekkorból is kinőttek.  Egy kupacban aludtak, együtt ettek, egymással játszhottak, stb. Egy reggelen, az egyik kismacska - a legkisebb - meghalt. A többi három, étlen, szomjan állta körül az élettelen kis testet. Laci felemelte az egyik szomorú kicsit, hogy vígasztalja, amikor észrevette, hogy a kismacska szeméből patakzik a könny....!

Persze, erre már Laci is...!  

Jól haladok a gazda tanításával.Ha evés közben nem hajlandó valami kis nasit "véletlenül" leejteni, egyszerűen elkezdem rágni a lábát, akkor észbekap. A kinti pisilést csak a kedvükért csinálom - nem mindíg persze -mert bent azért mégis komfortosabb. Ilyenkor szépen törölni kezdi a pisimet, közben valamit mormol a szakálla mögül - amit nem értek persze de a hangsúlyból gondolom, hogy csúnyákat.

Azt hiszem, előbb-utóbb rászokok a kinti vécézésre, nem akarom ezt az állandó feszkót!

Majd még jelentkezem!

Hányféleképpen tud egy kutya nézni, szól a kérdésem. Persze az elfogultak - mint én is - a nézést, tekintetnek hívjuk. A kutya tekintete. Egyet, ma tapasztaltam meg, az ártatlant. Miután a szobatisztaságával küzdök - több, kevesebb sikerrel - az ártatlan tekintetét éppen ma adta elő, amikor a szoba közepén hagyott kakijába léptem bele, persze zokniban!

Mit lehet ilyenkor mondani? Ilyenkor már semmit. Csinálni annál többet, zoknicsere, felmosás, halk káromkodás - hogy meg ne sértődjön!  Ahogy Besenyő Pitabácsi mondotta: " hát nóóórmális?"

Már több mint egy hónapja lakok a gazdáméknál, szerintem jó helyre kerültem. A tejfogaim igénylik a folytonos rágást, ami elém kerül, azt harapdálom. Rendesek, mert csak csendesen sopánkodnak, amikor a bútoron látják a fognyomaimat, de akkor a szakállas gazdi nagyon dühös, amikor a szeme előtt nekilátok kakilni. Ilyenkor kizavar az udvarra, hogy ott tegyem, pedig sokkal jobb a meleg szobában, mint a hideg kertben. De ha nekik ez a heppjük, majd rászokok az udvari toalettra.  

Enyhén szólva sem barátom a köd, rémes benne autózni, és a nyirkos köd - ahogy nagyapám mondta - becsúszik a gallér mögé. Nincs nagy hideg, mégis fázok!

Egy dologra jó a köd, a libázásokra. Volt ilyenben sokszor részem, amikor még a Dunapartot nem vették el  tőlünk.

Olyan is volt, amikor olyan köd ereszekedett le a Dunára, hogy nem tudtam - mert egy méterre sem láttam -  merre kell kimenni a zátonyról. A kutyám segitett, a pórázánál fogva kivezetett. Ő sem látta, de "érezte", a haza vezető utat

Egy földindulás, vagy egy rablóbanda nem tud akkora felfordulást csinálni a lakásban, mint egy kiskutya. Egy új jövevény! Egy Bischon Havaneze - ismertebb nevén a Havannai pincs. Egy hófehér kis szőrpamacs, akinek a kicsike testében egy órikási szív lakozik, csurdultig szeretettel. Ő lakik nálunk, bő egy hónapja!

Ahogy mondani szokák, nem lehet nem szeretni. Persze vannak kutyaellenesek is - azok még nem jutottak el az evolúcióban  odáig, hogy szeretetet adjanak önzetlenül, Ahogy azt a kutya tesz!

Így most megvan a kötelező testmozgás, reggel este Samu vizslával, közte Soma kiskutyával. 

A műveltségi vetélkedőben, a legokosabb lesz a nyertes, a genius címet elnyerő. A sportban vetélkedőknél a sok jó közül a legjobb lesz a nyertes. Ha a kettő együtt működne, akkor egy okos és tehetséges ember lenne egy igazi talentum, akire mondjuk a politikai döntéseket is rá lehetne bízni, hiszen abban emberek  - konkrétan a mi - sorsunkról döntenek. 

De zömében ez nem így történik, nem baj, ha buta, nem baj, ha tehetségtelen, egy a lényeg, azt a nótát fújja, aminek a kottáját elébe tették.Hol marad a szabad gondolkodás, a szabad vélemény nyilvánítás? Az emberiség legnagyobb bűne, hogy folyton háborúzott. Hol vallási, hol bőrszín, hol erőfölény, hol jogos vagy jogtalan területigény, stb által gerjesztett háborúk mintájára, a politikai pártok is háborúznak egymással, nem a meggyőzés, hanem a legyőzés a cél.A "másik" nem ellenfél, hanem ellenség! 

Jó lenne békébe élni. És jólétben persze! Álmodik a nyomor?

Ez az a ködös idő, ami csak a vadaknak jó. Hiába a csúcstechnika a fegyvereken, hiába hőkamerás t6ávcső, a a ködben minden lebutul. Mondjhatgjuk, hogy a köd a vadak barátja. A libavadászatoknak kelléke a köd, mer akkor a libák alacsonyabban repülnek, de a vadász sem nagyon lát magasabbra, mint amennyire a puskája hord.

Ami jó a vadaknak, nem jó a közlekedőknek, rémálom ködben autózni ha nem muszáj ,ne is tegyük. 

Napos, de hideg reggellel indult a vadászat, ahogy mondani szokták, kívánni sem lehetne jobbat! A kakasok is szépen repültek, a lövések is jó sikerültek, egyre gyűlt az autó oldalára aggatott fácánok száma. A nagy fene komfort érzést törte derékba a rideg valóság, a határ közelsége, ahonnan a migránsok, a vadászterületen keresztül akarnak a rájuk várakozó embercsempész autójáig eljutni. Egy kupacban eldobált hátizsákokat, hálózsákokat, ruhákat, meg nem is tudom mi mindent találtunk, az erdő szélén.

Rossz érzés volt látni a sok eldobott holmit, hiszen ezek "mögött" emberi sorsok lapultak.     

MInt a hajnali cudar köd, úgy vesz bennünket körül a napi politika.  Ránk terül, nem lehet kilátni belőle. Megérteni sem lehet, mert ugyanazt másképpen mondja az egyik vagy a másik, köpködve azokra, akik merészelik másképpen gondolni a dolgokat. Nem tudom, kinek az "ötlete" volt,a megosztás, de nagyon bejött A "divide et impera" régi keletű, de máig tartó módszer az uralkodásra. Megosztottság a világban, sajnos hazánkban is.

Addig nincs is nagy baj, amíg a fegyverek nem kerülnek elő, mert onnantól kezdve, a józan ész helyett, a háborúk diktálják az észt!  

Cudar világ kerekedett, az már biztos!

Október végét mutatja a naptár, de az időjárás nyarat idéz! Reggel - a vadászat kezdetén - még három, négy réteg volt rajtam, aztán ahogy fogyott a délelőtt, ezek sorban lekerültek rólam. A gyaloglás meg már egyenesen az izzadtságcseppeket is előcsalogatta.

Az előző aszályos évek sikertelen fácánozásai után, az idei év első fácánozása már jól mutatta, hogy az idén sok örömünk lesz a vadászatokban. Ez az öröm,nem a teríték nagyságát jelenti, hanem azt, hogy jól repülő, egészséges, jó súlyban lévő kaksok teszik próbára a lőtudományt.     

A kiseb b közösségekben- ilyen pl.a mi falunk is - az egyre romló körülmények ellenére, csak akkor lesz megtartó erő, ha van a faluban összetartartás, ha közösségek alakulnak ki,és ezek a közösségek átjárhatóak, mondhatni barátiak. Ha nem darabolódik fel a közösség pártállások szerint, vagy aszerint, hogy ki szavazott a volt polgármesterre és ki ellene..

Régi magyar specialitás, hogy az új hatalom mindent megtagad, amit az előző csinált, pedig egyszerűbb lenne az elődök jó dolgait megtartani és tovább vinni. Emlékszem arra, amikor a helyi TSz szolgálati autóját az új elnök csak azért adatta el, mert nem bírta az előző elnök szagát sem. 

Új vezetése lett a falunknak, akinek első dolga lett egy gondolkodó, beszélgető polgári kör tagjanak kitiltása az önkormányzat helyiségeiből.Aki gondolkodik, az veszélyes!

A humán gyógyásztban van egy szabály - a locus minoris resistentiae -  ami szerint a betegség a legkisebb ellenállás irányában támad. Például, akinek rozoga a tüdeje, azt a covid is ott támadja legjobban, stb. Eza dolog most éppen egy betörés apropóján jutott eszembe. 

Ha egy faluban nincs rendőr, nincs polgárőr, nincennek kamerák, akkor azt a bűnözők szabad prédának tekintik. Így járt a mi falunk is, fényes nappal törik föl idős emberek lakásait. Eddig a falunk egyik legnagyobb értéke, a biztonság volt. A szegény faluképet meg lehet szokni - mégha nem is jó érzés - de a bűnözést nem! Remélem elkapják a tetteseket! Az amerikai alkotmányban az van rögzítve, hogy a magántulajdon fegyverrel is megvédhető.

Talán ennyire nem fog elfajulni a közbiztonság!

Van egy szobor, a Vendel szobor, a faluból kivezető fasor elején. Engem régi barátság fűz hozzá, vadászataim védőszentjének neveztem ki .De igazából a szekcsői svábok emeltették  Bésán grófék iránt érzett hálájuk jeleként. Korábban ezen a napon volt a falu búcsúja is, mondhatni megbecsült szentje volt a falunak. 

Mára teljesen elhalványult a szent szerepe, pedig mint az állatok védőszentje a huszon valahány ezres sertéstelep és a szarvasmarhatelep igencsak rászorulna a jóindulatára.

Kivittem és meggyújtottam számára egy gyertyát, aztán kalapom leemelve egy kicsit elidőztem nála. Sajnos egyedül!

Csak az mondhatta azt a marhaságot, hogy a covidnak ez a nem tudom hányadik hulláma könnyű lefolyású influenzához hasonlít és három nap alatt huss, elmúlik, aki nem volt benne.

Jelentem, egy hete tart nálam a teljes lepukkanás, ha éppen nem köhögök, akkor orrot fújok. 

De a legnagyobb baj, az erő kiszavattyúzása, a fizikai ko. Nos ebből lesz szép olyan állapotba kerülni, amikor majd a  fácánokat hajkurászhatom a szántásokban vetésekben.

Sosem szoktam - mert nagyképű dolog - magamra hívatkozni, de most megteszem. Az előző bejegyzésemre utalnék, ahol elég nagy arccal jelentettem ki a rám zúdúló őszi záporra, hogy nem nagy ügy, a vadász nincs cukorból...stb. mert az eső utáni szél jól megszárított. De meg ám! Annyira jól, hogy egyenesen belesegített a betegágyba. 

Láz, köhögés, totál ko.!

Hatvan évnyi vadászati tapasztalat után nem  kellett volna a szélre bízni a vizesen rám tapadó ruha száradását. Mert volt ugyan ennél brutálisabb elázásban is részem, de még fiatal koromban.

Röviden! Egy hideg, havas, decemberi délután a vadászterületen talált, vaddiszó nyomát követtem.  Egy patak keresztezte az utamat, a nyomok szerint a disznó átugrotta, gondoltam, én is azt teszem, pedig volt a közelben egy kis fahíd.Az ugrás rövidre sikerült, derékig a patak jéghideg vizében találtam magamat. Normális ember, ilyenkor haza menekül, de nem én, engem hajtott a vadászláz követtem a diszó nyomát.  A lényeg, semmi megfázás, semmi gond és a disznó is puskavégre került!

A két elázás közötti negyven valahány év a kulcsszó!    

Gyanúsan fekete gatyát viseltek a habos gomolyfelhők, látszott, hogy bármikor kiszakadhat a fekete vizestönlő.

Ez éppen akkor történt meg, amikor egy napraforgó tarlón keresztül baktattam a helyemre. A puskámat is betöltöttem,már, hiszen a tarló fölött, százával jöttek-mentek a gerlék. a meterológia is esőmentes délutánt igért - hát ez nem jött be nekik, de nekem se, mert utcai cipéőben jöttem, de csizmában kellett volna. 

A vadász nincs cukorból - szól a mondás - de szarrá ázni, azért nem egy vidám fordulat. Szerencse, hogy a zivatar ahogy jött, úgy ment, a napsütés meg szépen szárított. A gerlék meg úgy döntöttek, hogy ázottan nem repülnek, maradnak a közeli faluban. Majd ott találnak maguknak valami csipegetni valót. 

A bátrabbak azért nekivágtak és visszajöttek, így azért valami kis siker is összejött. 

Nyilván a foglalkozásomból ered, hogy mindernkinek a fogát kezdem nézni, még akkor is, ha csak a TV-ben látom. Erre mondta egy ismerős, hogy akkor a nőgyógyász mit néz?

Pedig a látvány elszomoító, akkor meg egyenesen tragikus, ha mondjuk az Ormánságban szólaltatnak meg valakit . Az egyfogúak országa lettünk, amit csak részben lehet az anyagi helyzettel magyarázni, mert az a fránya drága mobil mindenki kezében ott van, de az italra, vagy drogra azért kerül pénz. 

De tovább mennék, mondjuk a TV -ben látottakra.Híresek, gazdagok noch dazu celebek beszélnek teleszájjal és árulkodó fogakkal. A  "kirakat" rendben, ott szépek a fogak, de ahol már nem látszik, ott gyatrák. Ez pedig már nem pénz kérdése, hanem az igényességé! Helyesebben igénytelenségé!

Nálunk főleg, de más országokban is tart a "népi" játék, a beskatulyázás! Valakik vagy belépnek valahová, vagy olyan helyzetet teremtenek, hogy "praktikus" okokból sokan követik. Skatulyákból meg van több is, de kettő markánsan viseli azokat a jegyeket, amiket katonák masírozásánál használnak, bal, jobb, bal, jobb....! De mi van azokkal, akik nem hajlandók skatulyába ülni, mert belelátva a tartalmába, inkább kimaradnak belőle. Ideális körülmények között, a lélek éppen olyan szabad, vagy annak kéne lenni, mint a gondolkodás. A gondolkodás pedig attól szép, hogy nincs rajta béklyó, és nem tűri a ráerőltetett ideológiákat. 

Jó szabadnak lenni - állítom !

Fiatalkorom - több mint fél évszázada -  szlogenje volt, hogy megzaboláztuk a folyókat! Ami magyarul azt jelentette, hogy gátak közé szorították, ártereket eltüntették, illetve beépítették a kanyarokat levágták, horribile dictu, csatornákat csináltak belőlük. Ez lett a mostani baj forrása. Mekkora marhaság volt, amikor azt modták, hogy itt sosem lesz vízből hiány, mert a Kárpát medence "lavórja" vagyunk. 

Hát igen, a lavór stimmel, de lyukas lett, ami befolyik, duplán kifolyik. Így azután száradunk szépen! 

Kérdeném, hány árvíz és hány aszályos év kell az ébredéshez? 

Az esti sötéttel még nem tudott megbírkóni a pirkadat, amikor már az erdő széli lesen ültem. A sötétben a jó távcső is csak kontúrokat mutatott, olykor egy-egy bokor csalókat játszmát űzve a szememmel, szarvashoz kezdett hasonlítani. Éhes disznó ugye makkról álmodik, szarvasvadász meg szarvasról. 

Lassan virradni kezdett, minden fa, bokor önmagává változott, de szarvasnak se híre, se hamva. Ők még korábban visszaváltottak az erdőbe. Egy pipaszívásnyi türelmet adtam még magamnak - szerencsémre. Egy hibás agancsú, öreg őzbak jelent meg,előttem alig 130 méterre, szinte a semmiből. Gyors bírálat után, már szólt is a puska. 

Kézbe fogva, alaposan elbírálva is ugyanaz lett a véleményem, mint a távcső nagyításában. Egy remek  - csúnya szóval selejt - trófea lett az enyém.

A jó példa ragadós - a mondás szerint. De a szolgai majmolás még ragadósabb. Van ugye egy elsőszámú vezetője ennek az országnak, jellegzetes, középen elválasztott frizurával és méretes pocakkal. Erre mit tesz a kisebbik pártocska vezetője - aki nem mellesleg a vadászok vezetője is - szintén középen választ és szintén jókora pocakot növeszt. Szépkorúak (a francot szép) emlékeznek még arra, hogy Kádár "apánk"nagy vadász volt. Ezen felbuzdulva az összes talpnyaló pártemberke vadászni kezdett, és lejmolták a vadásztársaságokat pofátlanul.Ekkor hallottam egy szellemes ( akkor börtön járt volna érte) szöveget, miszerint kár, hogy Kádárnak  nem a búvárkodás a hobbija mert akkor az összes szarjankó menne a víz alá!

A mostani vezetők nagyrésze is vadászik, sorra másra vadászkastélyok nőnek ki a földből, vagy miből is? Viszont a frizura változatos, a pocakok meg átlagosak.

Az én falum és a szemközti oldalán lévő is, egyazon előnevet viseli, a Dunáét. Dunaszekcső és Dunafalva.Valamikor a Szekcsői gazdák földjei a "túloldalon" voltak, átjártak naponta, élénk volt a kompforgalom, de sokan egyszerűen átladikoztak, mondhatni közlekedési út volt a szelíd folyó. De amikor nem volt szelíd, akkor pusztított mindent, Dunafalvát egy jeges ár teljesen elmosta, alig egy-két ház maradt csak meg. 

Most is jön a brutális árhullám, elkezdődött a védekezés, hiszen a falunk partmenti házait elöntéssel fenyegeti a "szelíd" Duna. Az 56-os, Mohács felé vezető utat meg kétoldalt kell zsákolni, mert magasabban lesz a víz, mint az út.

Izgalmas hetek várnak ránk!