Azt nyilatkozta a Karmelita kolostor lakója, hogy jól látszik a magyar jómód,mert sokan szállnak repülőre...! Nyilván van rá pénzük ! 

Nem tudom mekkora panoráma nyílik onnan "felülről" kishazánk kies vidékére, de innen nézve - ahogy monmdani szokás - a szegénység ba...a a nyomorúságot -  már elnézést. A vidék Magyarországa nem azonos a jómódú Budai vállakozók csili-vili életformájával. Jó lenne arról is hallani, hogy a vidékre milyen sors vár, mert ha ilyen ütemben sorvadunk, akkor ez csodás vidéki életforma elhal, megszűnik. 

Nekem kezd gyanús lenni, hogy a vidék jajszava nem hallatszik fel a Karmelitába.

Az egyik leg félelmetedseb és leg alattomosabb időjárási jelenség az ónos eső. Nem nagyon látszik az utakon, mint ahogy a hóesés szokott, amit akár centimérekben mérhetünk, hozzá szabhatjuk a bátorságunkat. Ónos esőben nincs jó autóvezető, nincs ügyes gyalogos, törik, potyog mindkettő. 

Ilyenkor a vadak is szenvednek, a szárnyukra fagyott jeges esőben nincs esélyük menekülésre, teljesen védtelenek. Volt egy tragikus madárpusztulás az 1860-as években, karácsony környékén, amikor az ónos eső a szerencsétlen túzokokat jégpáncéllal vonta be, az "élelmes" emberek meg jól agyonverték őket. Még a piacon is árulták a túzokhúst!

A vadászoknak egy dolguk van ilyenkor, békén hagyni a madarakat! 

A borász szakmát úgy szokták cikzni, hogy bármiből tudnak bort készíteni. Tán még szőlőböl is! Igazi példa számukra a Kánai menyegzőn a Krisztusi csoda, amikor vízből bor lett, méghozzá nagyon jóféle, ahogy a János evangéliumában szereplő násznagy (a mai borzsűrik elődje)ezt megállapította.

Ha átvitt értelemben is, de ma is igaz a víz kulcsszerepe a borászatban, ugyanis a víz, a tiszatságot jelenti, a hordók, a tárolók és egyáltalán az összes eszköz tisztára mosását. Így azután, ha nem is vízből lesz a bor, de a víz  nélkülözhetetlen. Csak tiszta környezetben lehet jó bort készíteni!

Végre kaptunk egy kis havat, ha egy kis késéssel is, mert karácsonyra dukált volna. Ez a hó igazából csak hólepel lett - ahogy a meterológusok mondják szakszerűen. De ahhoz már elég volt, hogy a közlekedés lebénuljon.

Arról beszhélgettünk, hogy a mai autóknak meg a jóféle téli gumiknak meg se kottyan ez a kevéske hó, a baj a vezetési tudással van. A autózás hőskorában, a Zsigulik, meg Trabantok idejében, jó, ha egyáltalán valamilyen rissz-rossz gumi volt az autón, azzal kellett autózni, hóban is sárban is nyári forróságban is.

A Zsigulik téli tartozéka volt a két cementes zsák a csomagtartóban, mert akkor nem csúszkált annyira a hátulja. 

A jelenlegi üzemanyag árak fogják megoldani az autózás kérdését, ugyanis egyre többen leteszik a járgányt, és nem a hó miatt. 

Gyerekkorom alföldi disznóvágásai pálinkával kezdődtek. Azután egész nap folytatódtak, amit onnan tudok, hogy emlékszem, másrészt meg én voltam a megbízhott töltögető. Furcsa feladatkőr volt, mert anyám csitította a töltögető kedvem, jóapám meg a többiek erősen biztattak. Azután jött a budiajtó levétele, a szegény disznó szalma máglyán égetése, stb .

A mai napon disznóvágásra voltam hívatalos - mit tesz Isten - újból töltögetőnek. Miután a nehéz dolgokhoz voltak izmos emberek, de ennél prózaibb,hogy kocsival voltam, nem ihattam, de tölteni azért tudtam. 

És itt nem volt szerepe a budiajtónak, annál inkább a forróvizes koppasztásnak, gázlángos égetésnek, rénfáról darabolásnak.  Mert hogy ez nem Alföldi, hanem Dunántúli disznóölés volt.

Élveztem a szakik munkáját nézni, de ennél is jobban a déli sült májat, nyakából pecsenyét, kakastaréj formára sült szalonnákat , és a túrós rétest zárásul! 

A kiskutya kedvence az unokám! Persze nekem is, de én azért nem vinnyogok, meg ugrálok az ajtóra, ha meghallom a hangját. Azután elkezdik egymást fárasztani, rohangálás, labda dobálás, a lakás perceken belül csatatérré változtatva, de amíg nem törik, vagy szakad valami, addig nincs baj.

Csodálatos az összhang a két "gyerek" között, de a Samu kuya fajta jellemzői között szerepel a gyermekbarát jelző is.Azután a nagy szaladgálásban és rohangáslásban mindketten jól elfáradtak - és nem akartam hinni a szememnek -  de  egymást átölelve, szépen elaludtak

Ennél szebb, meghatóbb jelentet nem nagyon láttam még, amikor a kötődés és a bizalom ilyen nagy, mondhatni idilli.  

Hazudós lett a kiskutya! Azt füllenti, hogy neki most nagyon sürgősen "ki kell mennie", ha nem akarom, hogy a szobában tegye a dolgát. Kiengedem, de azzal a lendülettel fordul is vissza, mert a sikeres kis- és nagydolog után, jár neki a jutalomfalat. Úgy gondolta,ha jól eljátssza az egészet, kijár neki a jutifalat. 

Mert a gyomráért él - hal, mondhatni mindenevő. Amit kap, meg ami lepottyan, az az övé.

Hogy mennyi ész és ravaszság szorult abba szép kis buksijába, szinte hihetetlen. Etológusok szerint a kutyák, kb. 100 év múlva megszólalnak. Szerintem ez a kis szaros már most beszél hozzánk, de még csak a testbeszédét értjük. Pedig szorgalmasan tanít bennünket "kutyául". 

Épül egy út, meg egy híd, amiről senki nem tudja megmondani, hogy minek. "Egy híd a semmibe" - mondják! De a kezdet éppen olyan brutális, mint a NER-es vállalkozónak adott iszonyatos mennyiségű pénz!  Ugyanis a Mohácstól az autópályáig tartó útmenti gyönyörű fákat, egytől egyig kivágták!

Nem lett volna más megoldás ? Csak ezen a barbár módon lehet utat építeni? Azt mondják, majd telepítenek! Jaj Istenem, ennél nagyogbb "parasztvakítás" nincs is. Azok a fák már soha nem fognak felnőni, mert a körülmények rossz irányba változtak. A kivágott fák gyökerei már olyan mélyen voltak, hogy tudtak vizet felszívni, szépek voltak és egészségesek. Az új ültetésekre lassú halál vár! 

Nem rossz évkezdés! Jan. 2-án, szarvasok jöttek ki a szóróra, de az ide-oda lengedező szél miatt, leléptek. A helyszin? Anélkül, hogy konkrétan elárulnám, csak annyit, hogy az ország egyik legjobb dámos területén voltam.

Másnap, 3-án, már enyhült az előző napi cudar hideg, a szél is megemberelte magát és konkrét irányba fújt. Ezen az estén a dámok is megjöttek, konkrétan hárman, de csak kettő ment tovább! A bikácska helyben maradt, Illetve majdnem helyben, vitte az életösztön egy darabig, ahol szépen elfeküdt. Ebben a történetben sok izgalmas egyéb szerencsés szál is közrejátszott abban, hogy a siker teljes legyen!

Boldog Új évet!  

Tradíció - lánykori nevén  - hagyomány, hogy újév reggelén kimegyek a vadászterületre, tisztán jószándékból, puska nélkül. Csodás látvány volt a fehérbe dermedt táj, a zuzmarás fák, bokrok, a ide-oda keringőző ködlepel. 

Valmi huncutságon kapott róka rohant át előttem, egy vetésen őzsuták néztek rám minden ijedtség nélkül, de ami feltette a koronát az élményekre, az egy eőttem felrebbenő szalonka volt. Mondjuk ez egyre gyakoribb, hogy nem vonulnak el a szalonkák, itt is át tudnak teleni.

Soha jobb évkezdetet!

A hó elolvadt, az aszfalt fölszáradt, a Nap kisütött, a viharos szél elállt - szóval minden jó lett egy sétához. Samu kutya harmadik ismerkedésével a külvilággal. Egyik teraszról kutya acsarkodott ránk, de rá sem rántottunk, hadd ugasson, de ha kell, majd visszaugatok - mármint Samu.Azután sorban megszaglásztuk az útszéli fűcsomókat, és az egyiket - amúgy fiúsan - hátsó láb felemelve - jól oldalba pisiltük - ezt is csak Samu.De a siker már közös lett, dicsértem nagyon!

A karácsony esti hidegtál összetétele soha nem változik, tradícionálisan a töltött dagadóból, és sokféle sült finomságokból áll. Kérdeztem a gyermekeimet, hogy nem unják-e, hogy mindíg szinte ugyan az kerül az asztalra - na jó, olykor némi minőségi különbségekkel. 

Remélem nem az udvariasság mondatja velük, de ragaszkodnak a hagyományokhoz, a megszokotthoz. Remény ad, hogy majd egyszer ők fogják tovább vinni és tovább adni az apai "örökséget", amit én is már úgy örököltem a szüleimtől.

A hagyományok folytatásának igazi értéke ebben van! 

Na végre egy olyan karácsony, amikor a hó is esik, nem csak az életszínvonal! A szeretet ünnepén talán nem kellene a közélettel foglalkozni, mert akkor csak a keserűség és a düh kerülne a fenyőfára. 

Tehát maradjunk a frissen sült sütemények illatánál, a feldíszített karácsonyfa csillogásánál és a szépen fehéredő táj látványánál - már ahol van mit enni, van mit ajándékozni. Reméljük, hogy a Kisjézus majd jólétet hoz erre a legatyásodott országra, nem kell majd hosszú soroknak kígyózni az ételadományozók sátra előtt, jut majd étel minden asztalra!

Boldog Karácsonyt!    

Amikor minden összejön, a szép idő, a jól repülő kakasok, a lőtávon belül iramló nyulak - és a jó lövések - akkor ez egy aranybetűs fejezete lesz a vadásznaplómnak. Rengeteg lövést ledtam már életemben, de csak azok maradnak meg emléknek, amik nem a szokványos - mondhatni sablonos - módon esnek. Tegnap volt ilyenben részem, pesze könnyű úgy, ha Fortuna mellettem állt, és terelte felém a lehetőségeket. Persze a szerencsével élni is kell - de ha ez a kettő összejön, akkor lesz a vadásznap olyan, amilyennél kívánni sem lehetne jobbat, szebbet, sikeresebbet! 

Hogy is szól a mondás? Am i nem izzik, vagy nincs lebetonzva, azt ellopják! Viccesen tragikus! A "megélhetési" lopáson még csak-csak túltettem magam, ha mondjuk egy éhes ember ételt lop. De ami most folyik, az nem más,mint egy primitív ösztön - a majom banánlopása - ahol egyszerűbb mindenféle munka helyett, ellopni a másikét. 

Szaporodnak a lopások, egész bűnbandák szerveződnek a "szakmára", amit szegény kis országunk egyre nagyobb lecsúszása indikált. Mondhatni, a kultúra és a morál teljes hiámya! Mi más ez, amikor templomokat, síremlékek bronz szobrait, vagy mozgássérült rokkantkocsiját is ellopják!

Ezt a színvonalat már a majmok is kikérnék maguknak!

Saját csapdámba estem. Pedig megfogadtam, hogy hangzatos internetes címekre nem fogok rákattintani, mert legtöbbször átverés. Az előző bejegyzésemnek adtam - igaz macskakörömbe téve - egy népszerű Tv műsor címét. Nahát, erre az történt, hogy több százan rácuppantak. Sajnálom akit csalódás ért, de számomra ez nagy tanulság lett, nagyon meg kell gondolni a bejegyzéseimnek a címadását.

Ilyen "átverős" címmel, nem akarok több olvasót a blogomra! 

Bocsánat!

Igaz, ez a cím egy Tv műsor névadója, de most kölcsön venném egy írás erejéig. A "hazahúzást" akkor érzem, amikor a Dunán átlépve, a sokak által unalmasnak tartott síkságra érek és ott vadászhatok. Nagyon jó érzés! Annyiszor elképzeltem az életem - persze amikor még "toppon" voltam -  egy szép alföldi tanyán, akácerdő karéjában, tiszta vízű kútjával,  az istállóban két lovacskával, békésen kapirgáló tarka tyúkokkal, stb. 

Nosztalgia a javából, de álomak nagyon szép, volt, elvetélt álomnak már nem annyira.

Volt egyszer (hol nem volt) volt egyszer egy halastó - mint a mesében - szép nádassal körítve, lágy vízzel, madaraknak, kiseb állatoknak jó búvóhellyel. Új szelek, új tulajdonos, a tóból kikövezett medence lett, ahol több ezer kacsa várta az őszi kivégzést. Puska által! A módszert reptetett kacsvadászatnak nevezik- de én ebből, a "vadászat" szót elvenném, mert ez nem más, mint lelketlen célbalövés. 

És mi lett a sok-sok lőtt madár sorsa? Bizony nem táplálék, pedig a fél falu jóllakott volna belőle. Ment a fehérjefeldolgozóba! 

Panaszkodunk, hogy vadászellenes a közhangulat? Én nem csodálkozok!   

Jó hír, hogy a mai fiatalok már nem néznek TV-t, inkább a kütyüjüket nyomogatják. Így azt a híradót sem nézték - remélem - ahol a két magyar vezető politikus, kocsmai szinten vitázott. Illetv ez nem vita volt, hanem ocsmányság!

Jóérzésű embernek ilyentől hányingere lesz! Részemről csatlakozok a TV-t nem nézők közé, illetve a politikai műsorokra érvényes embargót hirdetek. Ha iskolázott embrek így viselkednek, akkor egy percig sem csodálkozzunk a közéleti trágárságokon! 

Laci barát a macskákat szereti, sőt, ez már egyenesen imádat. Nem részletezem, ne értek hozzá, de azt látom, hogy a macskái is szeretik. Nyilván, ebben a macskák részéről van egy jókora praktikusság, enni kapnak - nem is akármilyen kajákat - van hol lakniuk, stb. De történt a minap valami, ami bennem is átírta a korábbi véleményem - a macskák érdekből kialakított kötődését az emberekhez.

Négy kismacska nőtt föl nála, akik szinte elválaszthatatlanok voltak egymástól, még akkor is, amikor már a gyerekkorból is kinőttek.  Egy kupacban aludtak, együtt ettek, egymással játszhottak, stb. Egy reggelen, az egyik kismacska - a legkisebb - meghalt. A többi három, étlen, szomjan állta körül az élettelen kis testet. Laci felemelte az egyik szomorú kicsit, hogy vígasztalja, amikor észrevette, hogy a kismacska szeméből patakzik a könny....!

Persze, erre már Laci is...!  

Jól haladok a gazda tanításával.Ha evés közben nem hajlandó valami kis nasit "véletlenül" leejteni, egyszerűen elkezdem rágni a lábát, akkor észbekap. A kinti pisilést csak a kedvükért csinálom - nem mindíg persze -mert bent azért mégis komfortosabb. Ilyenkor szépen törölni kezdi a pisimet, közben valamit mormol a szakálla mögül - amit nem értek persze de a hangsúlyból gondolom, hogy csúnyákat.

Azt hiszem, előbb-utóbb rászokok a kinti vécézésre, nem akarom ezt az állandó feszkót!

Majd még jelentkezem!

Hányféleképpen tud egy kutya nézni, szól a kérdésem. Persze az elfogultak - mint én is - a nézést, tekintetnek hívjuk. A kutya tekintete. Egyet, ma tapasztaltam meg, az ártatlant. Miután a szobatisztaságával küzdök - több, kevesebb sikerrel - az ártatlan tekintetét éppen ma adta elő, amikor a szoba közepén hagyott kakijába léptem bele, persze zokniban!

Mit lehet ilyenkor mondani? Ilyenkor már semmit. Csinálni annál többet, zoknicsere, felmosás, halk káromkodás - hogy meg ne sértődjön!  Ahogy Besenyő Pitabácsi mondotta: " hát nóóórmális?"

Már több mint egy hónapja lakok a gazdáméknál, szerintem jó helyre kerültem. A tejfogaim igénylik a folytonos rágást, ami elém kerül, azt harapdálom. Rendesek, mert csak csendesen sopánkodnak, amikor a bútoron látják a fognyomaimat, de akkor a szakállas gazdi nagyon dühös, amikor a szeme előtt nekilátok kakilni. Ilyenkor kizavar az udvarra, hogy ott tegyem, pedig sokkal jobb a meleg szobában, mint a hideg kertben. De ha nekik ez a heppjük, majd rászokok az udvari toalettra.  

Enyhén szólva sem barátom a köd, rémes benne autózni, és a nyirkos köd - ahogy nagyapám mondta - becsúszik a gallér mögé. Nincs nagy hideg, mégis fázok!

Egy dologra jó a köd, a libázásokra. Volt ilyenben sokszor részem, amikor még a Dunapartot nem vették el  tőlünk.

Olyan is volt, amikor olyan köd ereszekedett le a Dunára, hogy nem tudtam - mert egy méterre sem láttam -  merre kell kimenni a zátonyról. A kutyám segitett, a pórázánál fogva kivezetett. Ő sem látta, de "érezte", a haza vezető utat

Egy földindulás, vagy egy rablóbanda nem tud akkora felfordulást csinálni a lakásban, mint egy kiskutya. Egy új jövevény! Egy Bischon Havaneze - ismertebb nevén a Havannai pincs. Egy hófehér kis szőrpamacs, akinek a kicsike testében egy órikási szív lakozik, csurdultig szeretettel. Ő lakik nálunk, bő egy hónapja!

Ahogy mondani szokák, nem lehet nem szeretni. Persze vannak kutyaellenesek is - azok még nem jutottak el az evolúcióban  odáig, hogy szeretetet adjanak önzetlenül, Ahogy azt a kutya tesz!

Így most megvan a kötelező testmozgás, reggel este Samu vizslával, közte Soma kiskutyával. 

A műveltségi vetélkedőben, a legokosabb lesz a nyertes, a genius címet elnyerő. A sportban vetélkedőknél a sok jó közül a legjobb lesz a nyertes. Ha a kettő együtt működne, akkor egy okos és tehetséges ember lenne egy igazi talentum, akire mondjuk a politikai döntéseket is rá lehetne bízni, hiszen abban emberek  - konkrétan a mi - sorsunkról döntenek. 

De zömében ez nem így történik, nem baj, ha buta, nem baj, ha tehetségtelen, egy a lényeg, azt a nótát fújja, aminek a kottáját elébe tették.Hol marad a szabad gondolkodás, a szabad vélemény nyilvánítás? Az emberiség legnagyobb bűne, hogy folyton háborúzott. Hol vallási, hol bőrszín, hol erőfölény, hol jogos vagy jogtalan területigény, stb által gerjesztett háborúk mintájára, a politikai pártok is háborúznak egymással, nem a meggyőzés, hanem a legyőzés a cél.A "másik" nem ellenfél, hanem ellenség! 

Jó lenne békébe élni. És jólétben persze! Álmodik a nyomor?

Ez az a ködös idő, ami csak a vadaknak jó. Hiába a csúcstechnika a fegyvereken, hiába hőkamerás t6ávcső, a a ködben minden lebutul. Mondjhatgjuk, hogy a köd a vadak barátja. A libavadászatoknak kelléke a köd, mer akkor a libák alacsonyabban repülnek, de a vadász sem nagyon lát magasabbra, mint amennyire a puskája hord.

Ami jó a vadaknak, nem jó a közlekedőknek, rémálom ködben autózni ha nem muszáj ,ne is tegyük. 

Napos, de hideg reggellel indult a vadászat, ahogy mondani szokták, kívánni sem lehetne jobbat! A kakasok is szépen repültek, a lövések is jó sikerültek, egyre gyűlt az autó oldalára aggatott fácánok száma. A nagy fene komfort érzést törte derékba a rideg valóság, a határ közelsége, ahonnan a migránsok, a vadászterületen keresztül akarnak a rájuk várakozó embercsempész autójáig eljutni. Egy kupacban eldobált hátizsákokat, hálózsákokat, ruhákat, meg nem is tudom mi mindent találtunk, az erdő szélén.

Rossz érzés volt látni a sok eldobott holmit, hiszen ezek "mögött" emberi sorsok lapultak.     

MInt a hajnali cudar köd, úgy vesz bennünket körül a napi politika.  Ránk terül, nem lehet kilátni belőle. Megérteni sem lehet, mert ugyanazt másképpen mondja az egyik vagy a másik, köpködve azokra, akik merészelik másképpen gondolni a dolgokat. Nem tudom, kinek az "ötlete" volt,a megosztás, de nagyon bejött A "divide et impera" régi keletű, de máig tartó módszer az uralkodásra. Megosztottság a világban, sajnos hazánkban is.

Addig nincs is nagy baj, amíg a fegyverek nem kerülnek elő, mert onnantól kezdve, a józan ész helyett, a háborúk diktálják az észt!  

Cudar világ kerekedett, az már biztos!

Október végét mutatja a naptár, de az időjárás nyarat idéz! Reggel - a vadászat kezdetén - még három, négy réteg volt rajtam, aztán ahogy fogyott a délelőtt, ezek sorban lekerültek rólam. A gyaloglás meg már egyenesen az izzadtságcseppeket is előcsalogatta.

Az előző aszályos évek sikertelen fácánozásai után, az idei év első fácánozása már jól mutatta, hogy az idén sok örömünk lesz a vadászatokban. Ez az öröm,nem a teríték nagyságát jelenti, hanem azt, hogy jól repülő, egészséges, jó súlyban lévő kaksok teszik próbára a lőtudományt.     

A kiseb b közösségekben- ilyen pl.a mi falunk is - az egyre romló körülmények ellenére, csak akkor lesz megtartó erő, ha van a faluban összetartartás, ha közösségek alakulnak ki,és ezek a közösségek átjárhatóak, mondhatni barátiak. Ha nem darabolódik fel a közösség pártállások szerint, vagy aszerint, hogy ki szavazott a volt polgármesterre és ki ellene..

Régi magyar specialitás, hogy az új hatalom mindent megtagad, amit az előző csinált, pedig egyszerűbb lenne az elődök jó dolgait megtartani és tovább vinni. Emlékszem arra, amikor a helyi TSz szolgálati autóját az új elnök csak azért adatta el, mert nem bírta az előző elnök szagát sem. 

Új vezetése lett a falunknak, akinek első dolga lett egy gondolkodó, beszélgető polgári kör tagjanak kitiltása az önkormányzat helyiségeiből.Aki gondolkodik, az veszélyes!

A humán gyógyásztban van egy szabály - a locus minoris resistentiae -  ami szerint a betegség a legkisebb ellenállás irányában támad. Például, akinek rozoga a tüdeje, azt a covid is ott támadja legjobban, stb. Eza dolog most éppen egy betörés apropóján jutott eszembe. 

Ha egy faluban nincs rendőr, nincs polgárőr, nincennek kamerák, akkor azt a bűnözők szabad prédának tekintik. Így járt a mi falunk is, fényes nappal törik föl idős emberek lakásait. Eddig a falunk egyik legnagyobb értéke, a biztonság volt. A szegény faluképet meg lehet szokni - mégha nem is jó érzés - de a bűnözést nem! Remélem elkapják a tetteseket! Az amerikai alkotmányban az van rögzítve, hogy a magántulajdon fegyverrel is megvédhető.

Talán ennyire nem fog elfajulni a közbiztonság!

Van egy szobor, a Vendel szobor, a faluból kivezető fasor elején. Engem régi barátság fűz hozzá, vadászataim védőszentjének neveztem ki .De igazából a szekcsői svábok emeltették  Bésán grófék iránt érzett hálájuk jeleként. Korábban ezen a napon volt a falu búcsúja is, mondhatni megbecsült szentje volt a falunak. 

Mára teljesen elhalványult a szent szerepe, pedig mint az állatok védőszentje a huszon valahány ezres sertéstelep és a szarvasmarhatelep igencsak rászorulna a jóindulatára.

Kivittem és meggyújtottam számára egy gyertyát, aztán kalapom leemelve egy kicsit elidőztem nála. Sajnos egyedül!

Csak az mondhatta azt a marhaságot, hogy a covidnak ez a nem tudom hányadik hulláma könnyű lefolyású influenzához hasonlít és három nap alatt huss, elmúlik, aki nem volt benne.

Jelentem, egy hete tart nálam a teljes lepukkanás, ha éppen nem köhögök, akkor orrot fújok. 

De a legnagyobb baj, az erő kiszavattyúzása, a fizikai ko. Nos ebből lesz szép olyan állapotba kerülni, amikor majd a  fácánokat hajkurászhatom a szántásokban vetésekben.

Sosem szoktam - mert nagyképű dolog - magamra hívatkozni, de most megteszem. Az előző bejegyzésemre utalnék, ahol elég nagy arccal jelentettem ki a rám zúdúló őszi záporra, hogy nem nagy ügy, a vadász nincs cukorból...stb. mert az eső utáni szél jól megszárított. De meg ám! Annyira jól, hogy egyenesen belesegített a betegágyba. 

Láz, köhögés, totál ko.!

Hatvan évnyi vadászati tapasztalat után nem  kellett volna a szélre bízni a vizesen rám tapadó ruha száradását. Mert volt ugyan ennél brutálisabb elázásban is részem, de még fiatal koromban.

Röviden! Egy hideg, havas, decemberi délután a vadászterületen talált, vaddiszó nyomát követtem.  Egy patak keresztezte az utamat, a nyomok szerint a disznó átugrotta, gondoltam, én is azt teszem, pedig volt a közelben egy kis fahíd.Az ugrás rövidre sikerült, derékig a patak jéghideg vizében találtam magamat. Normális ember, ilyenkor haza menekül, de nem én, engem hajtott a vadászláz követtem a diszó nyomát.  A lényeg, semmi megfázás, semmi gond és a disznó is puskavégre került!

A két elázás közötti negyven valahány év a kulcsszó!