A falum határában álló  Szt.Vendel szoborról, már sokat írtam, a hozzá való kötődésem nem tagadva. A korábbi restaurálás nem sokáig állta az időjárási szélsőségeket, szegény "Vendelem"  valóban szakadt koldus formát öltött. Bátor és erős vandálok a kezét is letörték, szerencsére elég volt nekik a "hőstett" a letört darabra nem tartottak igényt, egy közeli fasorban megtaláltam.

Ilyen előzmények után indult be a helyreállítási munka, amit a szekcsői német kisebbség vett szárnyai alá.A letört kézfej is a helyére került, de nem éppen oda, ahol eredetileg volt, így egy kicsit megváltozott az eredeti forma, amiben a a bal kéz egy pásztorbotot tartott, a jobb kéz pedig a bárányra mutatott, illetve sok más szobron ebben a kézben egy tálkát tart, ami a koldulásra utal.

Végül nem ez a lényeg, hanem a megmaradás.Szép lett a szobor, remélem még sok évig hirdeti az idetelepülő svábok hűségét.

Ötletelnek a zsaruk, gondolom nem a saját kútfejük után.Ha már az autósok büntetése állami bevétel lett, akkor az ötlet is valahonnan  a Kossuth tér környékéről, konkrétabban a kétharmados patkóból  származhatott. Kell a bevétel, legyen annak bármilyen ára.

Volt amikor  izzókészletet, avagy az elakadásjelző háromszöget  ellenőrizték, rendszerint akkor, ha az autós nem volt szimpatikus nekik, avagy nem volt "betét" a forgalmiban. Ennek most vége, a rendőrök nem saját zsebre, hanem a költségvetésnek büntetnek. Katasztrófa, hogy mit találtak ki az elsősegély doboz kapcsán. Ha csak egyetlen nappal lejárt, már büntetnek. Pánik lett, az autósok keresik ( hiába) a dobozokat, a rendőrség meg lojalitásáról biztosította az autósokat. 

Kérdések merültek fel bennem. Sok esetben egy balesetnél, nem a sterilitást nézi az ember ( orvos) hanem életet ment.  A gégemetszésnél is akár golyóstoll csövét is felhasználhatom, ha nincs más. ( már volt benne részem)

Másodsorban pedig megérne egy számítást, hogy hány doboz tartalmát dobják majd ki, holott a géz, vagy kötszer akkor is hasznosítható még, ha "lejárt" a szav. ideje. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy egy szűk kőrnek volt érdeke ez a hecckampány.

Az első éjszakám zaklatott volt, idegen szagok, idegen tárgyak, szóval minden olyan bonyolultnak tűnt. Egy szép nagy teraszon lakom, szerintem lift is van, mert amikor elkezdek nyüszíteni, szalad a gazda és levisz a lépcsőkön pisilni.

Egyáltalán nem unatkozom, van rágni valóm bőségesen, van labdám is, meg gumikarikák, de ennél sokkal izgalmasabb volt a gazda tornacipője - elég sokat dolgoztam vele, mire a sarkát sikerült lerágnom.A kerti bútor lába is finom volt, ráadásul van belőle elég sok.

Rögtön az első nap nevet is kaptam, bár nagyon hosszú volt  és olyan szomorkás a dallama  a " jaj Istenem, mit csináltál már megint" - mondatnak. .Azután hamar rájöttem, hogy ez nem lehet a nevem, mert nem jár fütty mellé. Szerintem Hektornak hívnak. Elég jól haladok a nyelvtanulásban, már két mondatot megtanultam, az egyik a jól van Hektor, a másik a fujj, nem szabad.

Majd folytatom, most aludnom kell egy nagyot.

Jó helyre születtem, egyedüli fiúként,  három lánytestvéremmel, szüleimmel és egyik nagynénémmel együtt szép családot alkottunk.  Egy kisváros benzinkútja mögötti utcában láttam meg a napvilágot, ezt onnan tudom, hogy a benzinszagot éreztem. Egész nap játszottunk, a tesókkal kergetőztem, szóval remek dolgom volt, de egyszer valami váratlan történt. Jött egy kétlábú, leguggolt hozzám, megsimogatott - jelzem, ez nagyon jól esett - majd váratlanul felemelt és magához szorított. 

Azután egy jól ismert benzinszagú micsodában rázkódtam, bevallom már azon gondolkodtam, hogy hányok egyet, amikor valami füves udvarba érkeztem. Keresni kezdtem a lányokat, de folyton csak a kétlábú simogatott, gondoltam egye-fene, ha nincsenek a lányok, jó lesz ő is játszótársnak.

Csupa játékkal és simogatással telt a napom, bevallom, nagyon el is fáradtam. Valami kis szomorúságot érzek ugyan, amitől néha muszáj vinnyognom egy kicsit,  de már igazából nem is tudom miért teszem. Abba is hagyom, ugyanis jó nekem itt. Szeretnek !

Lassan harmadik hete vadkár -elhárítunk, éjszaka kószálva a területen, nappal másnapos kóvályogva a munkahelyen. A vadászat ilyetén formában olyan, mint amikor a cukrásznak állandóan krémest kéne ennie, amikor egész nap azt csinálja. A zöld ruha le sem rohad rólunk, összefolynak az éjszakai történések, ez már nem vadászat, hanem rémálom.

Közben két alkalommal  "zöld-hajtást " tartottunk, hajtókkal, leállókkal, esélyt sem adva a disznóknak, hogy az erdőkben megbújjanak. A zöld-hajtás szó - egy kis magyarázatra szorul - ugyanis nem az éppen sarjadó kis ágak hajtogatását jelenti, hanem egy vadászati formát, ami eltér a szokásos téli hajtásoktól, tavasszal szerveződik és a vadkárt okozó disznók gyérítését célozza. Vadászoktól elnézést a "széljegyzetért".  Az elképzelés jó lett volna, ha sikeres lett volna, de nem volt az. Ha az erdőben nem bújt meg a disznó, akkor hogy a fenébe kerül az erdők melletti kukoricavetésekbe a sok túrás? - kérdezném. A kérdésem költői, a látvány a valóság.

Miután a földtulajdonos egyik alkalommal sem tisztelte meg jelenlétével az erőlködésinket - ez a kérdés engem a továbbiakban már nem is érdekel.

Nap mint nap riogatnak bennünket újabb és újabb adók ötleteivel, lassan a légvételre is adót terveznek, a belégzésre áfával. De ez még nem minden. A  globalizáció terméke lett a világválság napi megjelenése a médiában - nehogy a reggeli ébredés okozta örömünk sokáig tartson, ami egyébként is csalóka dolog, mint a hajnali erekció. Erre jönnek a gyilkosságokról, balesetekről, szóló rémségek, amikor a "nyugalom megzavarására alkalmas"-nak feliratozzák a híradást, de azért leközlik.

Szóval nehéz derűsnek lenni, ha nincsenek fogódzkodók. Egy idős piarista papot a távoli Szibériába deportáltak, sok száz társával együtt. Fakitermelést végeztettek velük, embertelen körülmények között, amit tetézett a sokszor 40 foknál is hidegebb. Egy szelet barna kenyér és káposztaleves volt a napi élelem. Ez a csodálatos ember, maga köré gyűjtötte a barakktársait és esténkét arról beszélgettek, hogy mi jó történt velük aznap. Mondjuk nem volt -40 fok, "csak" -30, vagy aznap nem verték annyira őket, mint amit "megszoktak", stb. A borzalomban is megtalálták azokat a kapaszkodókat, amik életben tartották őket.Ennek a lágernek a lakói - élén a szerzetessel - túlélték a túlélhetetlent.

Keresni kell és megtanulni, hogy kis dolgoknak is örüljünk.

Rissz-rossz politikusok nyilatkoznak, mintha lenne mondanivalójuk, mintha fontosak lennének, mintha az érdekeinket képviselnék. Van aki még papírról sem tudja tisztességesen felolvasni az előre megírt ( mások által) felszólalását - ami nem lenne baj - ha nem ő döntene a sorsunkról,  még ha egyetlen szavazattal csak. Azután pénzügyi maffiózók nyilatkoznak, akikhez képest az "itt a piros, hol a piros"-t játszó szélhámosok, gáláns úriemberek.

De nem is ez a lényeg most, hanem a HÁTTÉR".  A TV által mutatott csillogó, villogó márvány paloták, a minden képzeletet felülmúló gazdagságot sugárzó székházak, pártirodák, bankok - és még sorolhatnám, amiken nem látszik az ország szegénysége, a nincstelenség, a munkanélküliség, az éhező gyermekek százezres szomorúsága. Itt élnek, dolgoznak azok, akiknek fogalmuk sincs, hogy mi történik az országban valójában.

Mindezek mellett, a szellem a test és a lélek "székházai" az iskolák, a kórházak és a templomok romosan, lepusztultan, kifosztottan tengődnek.

Az értékrendekben ekkora mérvű torzulása még sosem volt az országnak, nem csodálkozom, amikor a jóérzésű emberek ezrei indulnak emigrációba.

 Nép közé vetett koncon vitázik az ország, bulvár média szavaztatja a nézőket, a képviselő urak vehemensen bizonygatják - pártállástól függően - hogy mire is elég a Matolcsy- féle 47000 Ft. havonta. Mindezt teszik a nagyjából ismert milliós képviselői és egyéb jövedelmek mellett.

A keresztény egyház tanítása szerint, a kufárkodás, a harácsolás, az anyagi javak hajszolása nem éppen Istennek tetsző cselekedet.  A Szentírás szerint, őket ostorral kergette ki Isten a házából. A parlamentben ücsörög egy kis csapat, magukat kereszténynek vallva, akik a képviselői javadalmak kurtítása ellen igen vehemensen tiltakoztak.  A szószólójuk ügyvédi jövedelme havonta 1.2 millió, amire még a képviselői juttatásokat és szolgáltatásokat is megkapja. Ha megszavazták volna a törvényt, akkor szegény embernek 750000 Ft-.ból kéne "nyomorognia"!  De nem szavazták meg, a pártügyész úr tiltakozása célba ért. Keresztényi lemondással a következő ciklusra halasztották.

Egy jókora vezeklés ráférne az egész bagázsra.

Késik a tavaszi eső, az őszi vetések  satnyán zöldellnek, a ritkás sorok között - mint kopaszodó embernél a fejbőr - kilátszik a sárgára szikkadt föld. A kukorica magok is száraz porba kerültek, epedve várják az esőt, hogy elkezdhessék  új életüket. Csak az útszéli bokrok színesítik valamennyire a határt, a kökény, a galagonya most virágzik, de egy lila orgona is díszbe öltözve hirdeti a tavaszt.

Vidáman futkos előttem Berci kutya, ősz arcával és lábaival úgy fest, mint aki mészbe lépett. Ezeken a sétákon szinte megfiatalodik, egy egy fácán kakatolásra szoborrá merevedik, azután lassan rám néz, hogy vajon én hallottam-e. Na ne viccelj öregfiú - simogatom ősz fejét - kettőnk közül te lettél egy kicsit süket, nem én. De lehet, hogy ez csak praktikus süketség, csak akkor lép érvénybe, ha a helyére parancsolom.

Én inkább egy pacsirtapár magasból trillázó énekére figyelek. Próbálom az ég kékjében meglátni őket, de nem sikerül. Nem baj, a szerelmes üzenetük leér hozzám és csendes békévé lágyul a szívemben.

Megöregedni - általam nagyon nem szeretett szóval - szép korúnak lenni nem érdem, nem dicsőség, csak egy jól, vagy rosszul kezelhető állapot. Kétségtelen, az évek múlásával az élettapasztalat gazdagodik, de szellemi frissesség, olvasottság, rendszeres tanulás és agytorna hiányában az elbutulás borítékolható.Pláne, ha eleve kevés volt a tarisznyában.

Az idős kor nem jogosít fel semmire. Vitákat nem lehet úgy lezárni, hogy csak azért van igazam, mert én idős vagyok. De viselkedni sem lehet a korral visszaélő módon. Nem értem a televízió hírmondóját, aki egy "szegény 65 éves nyugdíjast" - aki nem mellesleg verte a bírói pulpitust, meg "szarnak" titulálta a bíróságot - védelmébe vett a csúnya hatóságokkal szemben. Könyörgöm, a 65 évesnek is csak annyi joga van, mint a húsz évesnek .A tiszteletet nem elég elvárni, adni is kell. Kortól függetlenül !

Az ünnep, nem mindenkinek pihenőnapok sokasága, hanem munkaidő. Számtalan orvos, tűzoltó, buszvezető, stb. kénytelen dolgozni, mert az ünnepek alatt sem állhat meg az élet. A mezőgazdaságban is "dologidő" van, most kerül földbe a kukorica. A vaddisznókra jó idők járnak, lehet túrni a friss vetéseket. Ha hagynák a vadászok. Ilyenkor nekünk is "munkaidőnk" van, estétől reggelig.

Ha nem akarunk vadkárt, ami már zsebre megy, akkor őrizni kell a vetéseket. Nincs is ezzel semmi baj. De mit csinál a földtulajdonos? Ha részvénytársasági formában zajlik a mezőgazdaság, akkor kérdeném, hogy hol vannak a részvényesek? Az év végi nyereség osztásnál tartják a markukat, ha nem volt vadkár többet kapnak, mint amikor volt. Csak a vadászok feladata lenne a vadkár elhárítás? A törvény szerint, a földtulajdonosnak is minden el kell követnie, hogy ne legyen. De nem, ők ünnepelnek,  pihenik a nem létező fáradalmakat, miközben a szerencsétlen vadászok róják a táblákat egész éjjel.

Fenyegetés is elhangzik, ha nem lesz őrzés, jön a milliós vadkár. Saját részvényeseit is aktivizálhatná a főnökség.

Sonkák megfőzve,  sonkalében a tojások is, szóval a húsvéti szokásos ételek, már  bevetésre készen várják, hogy a feltámadás utáni vacsorán, végre a helyére tegyék  a koleszterineket.

Azután a maradék sonka elkezdi sanyarú életét, a bőrkék, a zsírosabbja, a "szálkás" részek egy darabig a hűtő lakói -  ha nem készül belőlük sonkás tészta - akkor az enyészeté lesznek. Nálam Bercié. Nem mondom, jó drága mulatság, sonkából 10 deka is elég lenne, ugyanis a többi már pocsékolás. Valahogy még "nem áll rá a szám" a hentesnél, hogy vágjon nekem egy kis szeletkét a hatalmas sonkából. Úri gőgből, vagy mifenéből egy közepes sonka felét hozom, pedig tudom, hogy ennyi nem fogy el. De azért a látvány sem semmi, ahogy a húsvét előtti időkben a sonka-torzó  ott lógott a spejzban, a boldog gyermekkort idézve. A sonkának nagyobb jelentősége volt, mint a húsvéti menüben szereplés. Azt sugallta, hogy szegények vagyunk, de jól élünk, mert van mit enni.

A főzés előtt a sonkát hideg vízben kell áztatni, főzés után pedig a főzőlében hagyni kihűlni! A tojásokat pedig a sonkalében kell megfőzni.

Áldott ünnepeket, a sonkához jó étvágyat!

Valamikor oldalnyi helyet foglalt el egyik népszerű napilapunkban  egy rovat, "Ami a hírekből kimaradt" címmel. Tehát volt egy megírt történet, ami lehetett akár gazdasági, akár politikai, vagy bulvár, stb. de az újságíró megpróbált  a kulisszák mögé tekinteni, a dolgok mélyére ásni - ha hagyták.  Ezt most divatos szóval, oknyomozó riportnak nevezzük.

Ezek után lássunk egy mai hírt és azt is, amit mögé gondolok. Egy névnapi buliról szólt a híradás, amit egy luxus szállodában, száz fő vendéggel rendezett, egy harminc éves pénzügyi tanácsadó, vagy mifene. Valaki összeszólalkozott valakivel, aminek egy halálos ökölcsapás lett a következménye. A történet szomorú, az elhunyt hozzátartozóinak ismeretlenül is részvétem, de a jó büdös életbe, hogyan létezik az, hogy egy pénzes világban mozgó emberke vagyonokat invesztáljon a születésnapjába. Akkor, amikor egy éppen ilyen korú orvos a százhúszezer forintos havi bérért robotol, ügyel, és retteg, hogy mikor jelentik fel. És még ennek a pénzes rétegnek adott Viktorunk egy kis jövedelemkiegészítést az egykulcsos adóval?

Bravó Viktor!

Hatéves koromban vívóként kezdtem a sportolást  A Szolnoki MÁV színeiben. Remek vívók kerültek ki ebből az iskolából, ahol -  a szakmán kívül - az emberi tulajdonságok mércéjét is magasra tették.  Egy rossz jegy az iskolában,  komoly beszélgetést vont maga után, az edzésről eltiltás volt a legnagyobb büntetés.  De nem csak Szolnokon volt ez elvárás, hanem általában a vívókat, mint a legsportszerűbb embereket emlegették. Bizonyára ott is, ahol Palikánk cseperedett olimpiai bajnokká. ( Igaz, tartalékként, egy percet nem töltve a páston.)

Szinte csak a vívókra volt jellemző, ha egy bekapott tust a bíró nem ítélt meg, a vívó maga jelezte, hogy nála a találat. Palikánk tust kapott, mondhatni öntust, de a csókosok kara nem neki ítéli, már lassan mindenki hibás lesz a dologért, amit Palika is kezd elhinni.Ilyenkor egy olimpiai bajnok felemelt kézzel elismeri a tust, a vereséget és csendben lelép.

Miközben a rendkívül szimpatikus feleség már Máriagyűd felé zarándokol, Palika egy újabb doktorival riogatja a világot. Basszus, mintha az csak elhatározás és nem képesség dolga lenne. Jobb lett volna, ha az asszonnyal tart.

Csont száraz az erdő talaja,  a legutóbbi  áradással sodort fák kusza összevisszaságban halmozódtak, az erdei nyiladékot zörgős falevél borítja. Ártéri erdőben vadászok, a Duna holt- és élő ága között, igazi vad vidéken.

Egyet lépek, majd kettőt "nem" - így óvatoskodok, disznókat keresek. Közben kétoldalt az erdőt fürkészem, ugyanis tudom a cserkelés alapszabályát, aki előbb látja meg a másikat - az  nyer. A disznó életet, én csak egy lehetőséget még, mert azt a disznót el is kell találni.Fárasztó ez az óvatoskodó csrkelés, a kalap alatt gyöngyözni kezd a homlokom, ami jó szélirányjelző, mert szemből hűt a szél. Jó a szelem.  Igaz rossz szél nincs is, csak rossz irányból jövő vad - ahogy Anti barátom mondaná.

A bal oldali égeres bokrai között egy nagy feketet árnyék mozdul, mögötte világos barna testek sorakoznak. Egy göbe, süldőnyi családjával .Nem kaptak szelet, de valamit megéreztek, mert mielőtt a kiszemeltet meglőhettem volna, szépen "elvonatoztak".

Bizony nem sokon múlott. De a vadászat sikere sokszor csak hajszálon múlik, jó is ez így. Nagy baj lenne, ha minden vadászat eredményes lenne.

Daragój Pável!

Érdeklődve olvastam remekművedet, a fekete bőrkötés nemes szépsége a könyvkötőt dicséri. Tudod Atyuska, mi szláv nyelven írunk és olvasunk, így nem esett nehezemre a bolgár testvér okosságait összevetni a Te nemes gondolataiddal.

Felhívnám becses figyelmedet, hogy a 10. oldal harmadik bekezdésében a vessző nem ugyanott van, mint kollégádnál, kérlek javítsd ki, nehogy baj legyen belőle. Fenyítsed meg a hanyag kódexmásolódat, a mi szépséges hazánkban a cáratyuska ezért csuklóból metéltet.

Remélem nem lesz bajod a kirívó különbségből, ettől még Bojár címed megmaradhat.

Ölellek és háromszor csókollak, mint a titkosan megbízott cári regulázó testület egyik tagja.

Egyik vengerszkij tagunk, valami Viktorovics üzené, hogy ne fossá be. 

Rossz hírek jöttek szalonka ügyben, a pesszimisták szerint az idei vonulás elmarad. Itt-ott, látni, hallani őket, de az igazi szalonkahúzás várat magára. Még a hátralévő egy-két napban van esély, de egyre haloványabb.Hallani szakmai magyarázatokat, miszerint afrikai telelőhelyükön méteres hó esett és ezért kelet és nyugati irányban elhúzódtak, így a visszavezető útjuk már nem a Kárpát medence fölött zajlik. Ezt a magyarázatot szívesebben fogadom, mint azt, hogy ennyire lecsökkent volna a számuk.

Tegnap este, egy éger erdő melletti kicsit vizes zsombékos tisztáson álltam, a Nyugati égbolt világosságát fürkésztem, hátha egy hosszúcsőrű jelenik meg rajta, talán hangot is adva, hiszen már önmagában a korrogás is vadász-szívet melengető.

Sajnos, csak szerelmi mámorban kergetőző kacsák szelték az égboltot,  a vacsoracsillag feljöttekor  pedig denevérek kezdték esti cikázásukat. Az erdő homályából egy bagoly elnyújtott  "huhukolása" jelezte, hogy vége a szalonka idejének, ma sem jöttek a randevúra, ki tudja miért.

Csodálatos és még mindig sok rejtélyt hordozó madárka a szalonka. Amikor már azt hinné az ember, hogy kitapasztalta, valami összefüggést talált az életmódjában, vonulásában, akkor az eddigiek semmivé válnak, újból lehet találgatni. Olyan ez, mint a szerelem !

 Nem tudok napirendre térni az esemény fölött. Amikor csak annyit tudtam, hogy egy orvvadász lelőtt két embert, akkor valami pánik-reakcióval magyaráztam magamnak a brutális tettet. Azután a részletekre is fény derült, a tettes, az egyik sebesültnek egyszerűen átvágta a torkát, hogy ne tudjon telefonálni.Itt már elszakadt nálam a cérna - ilyet csak elmebeteg, vagy kábítószeres hóhér tud megtenni. Erre már nem magyarázat a pánik.

Nyilatkoztatták - a rendőrségi ügyekben rendszeresen megkérdezett -  psychológusát is. A válasza több mint felháborító volt.  Valami olyat mondott - sajnos nem tudom szó szerint idézni - hogy a vadászok "megszokják" az ölést, a zsigerelést, a nyúzást, a vadnál a torok átvágását. Hát ez az igazi őrület. Sosem hittem volna hogy drága emlékű Nagymamám is potenciális gyilkos volt, mert szebb napokon bizony zokszó nélkül átvágta a csirke nyakát.

Ha már kérdeznek valakit, akkor olyat kéne, akinek valami fogalma van a vadászat etikájáról, a vad tiszteletéről, aminek semmi köze a véres eseményekhez.

A pontos részleteket nem ismerem, csak a rémes tényt , azaz  egy rajtakapott vadorzó hidegvérrel lelőtte  az intézkedő vadőrt és a barátját. Micsoda világ, milyen közbiztonság, micsoda elvetemültség. Miközben a fegyvertörvényen kotlottak a pártocskák, azon meditálva, hogy mi módon védheti meg magát a hivatásos vadász, vagy bárki, eközben a bűnözők , az orvvadászok fegyverarzenállal rendelkeznek és nem is haboznak használni.

Eddig az volt a szabály, hogy a vadőr a szolgálati fegyvertét nem hordhatta csak "úgy" vállon átvetve, ha pedig  "átkelt" egy országút keskeny betoncsíkján, tokba kellett tennie. Az elkapott vadorzót csak feltartóztatni volt joga, a rendőrök kiérkezéséig. Tiszta röhej. Eszembe jut-  szép emlékű vadőr múltam-  egy epizódja.

Kismotorral jártam a határt, amikor észrevettem egy teherautót az erdő szélén. Egy jókora cigány asszony ült benne, de az erdőből favágás zaja hallatszott. Gondoltam megkérdezem az asszonyt, hogy hogyan kerülnek ide és mit csinálnak tulajdonképpen. A kérdés költői volt, de nem akartam az asszonyság kisebbségi öntudatát megsérteni.De ekkor már tolult ki az erdőből, két szekrény szélességű fekete ember és jobbról balról mellém, helyesebben fölém álltak.A kérdést nem állt módomban megismételni nekik is, mert enélkül is jött a szöveg, imígyen: 

- Kapsz ( tegező mód!) két percet, kicsi zöld ember, hogy elhúzzál, különben a motorod szétverjük rajtad! Még soha nem indult be a motorom egyetlen rúgásra, de most "ő" is megérezhette a vészhelyzetet, mert felberregett és nagy megkönnyebbülésemre el is indult.

Kérdem én - mit tehettem volna?Remélem a mostani ügyben a bíróság majd példát statuál és nem fogják csibész ügyvédek kimosni a hidegvérű gyilkost.

Tragikus kimenetelű  tűzesetekről láttunk mostanában híradásokat, ahol a tűz oka vagy az ágyban cigarettázás, némi alkoholmámorban, vagy egy szakszerűtlenül és szabálytalanul működtetett fűtőtest volt.  Nyilván más okok is léteznek, de ezek voltak a leggyakoribbak. Mintha a tűz a szegénységből táplálkozna.

A tűz,  jellegzetesen a bérházak-  nem a legjómódúbb - lakásaiból szedi az áldozatokat. Sokadik emeletekre kell a tűzoltóknak felvonulniuk, ahol a sűrű füstben a látási viszonyok sokszor a nullával egyenlőek.Ilyenkor végzetes lehet egy folyósora kitolt bútor, vagy pálmaház mennyiségű virág, biciklik, lezárt folyosórészek stb .Ugyanis  akadályozzák a mentést, bajba sodorva a mentőket is.Tehát - jött az ukáz -  ki kell pucolni a lépcsőházakat, semmi nem lehet sem a földön, sem a falon. Bevallom nagyon sajnálom.

Gyönyörű, hangulatos lépcsőházak váltak sivataggá, komorrá, barátságtalanná. Most egy bérház, valóban bérkaszárnya lett, az egyébként is elsivárosodó városi élet még sivárabb részei. És itt kellene jól érezni magunkat az itt lakóknak?

Nem vonom kétségbe a rendelet gyakorlati értékét, ugyanis egyetlen egy tűzben elveszett élet sem éri meg a folyosói virágok eltüntetését. Csak hát tűzeset ritkábban van - hála Istennek -  viszont akár egy emberöltőt is ezekben a lekopaszított házakban kell majd emberek százezreinek leélni. Egyénileg kellet volna elbírálni, hol lehet- és hol nem virágot tartani.Jellemző a törvényhozásra, hogy egy kalap alá vettek minden lakóházat. Így volt nekik kényelmes.

Nem vagyok büszke rá, de egyetemista koromban erős dohányos voltam. Akkor még 3.50 volt a Symphonia, meg a Terv cigi is, a Fecskét, a füstszűrőset, csak az urak szívták. A cigarettázás valahogy hozzátartozott a vizsgaidőszakhoz, álmosság ellen is használtam, de ha nem volt rávaló., akkor nem szívtam. Azután minden átmenet és kínlódás nélkül abbahagytam.

Országos kampány indult a dohányzás ellen, már több helyen tilos, mint szabad. Pl. kocsmákban is tilos lesz, ahol pedig a fröccsök mellett a cigaretta a másik főszereplő.

De az autókban lehet majd dohányozni. Érdekes, pedig ez  nem csak a vezető tüdejére veszélyes, hanem arra is aki abban a kicsi vaskalitkában ücsörög és szívja, amit a másik kifúj. Vezetés közben telefonálni tilos, mert elvonja a figyelmet. És rágyújtani? Egyik kézzel a dobozból kell kipecálni a cigit, amit az ügyesebbje ugyan egyetlen fricskázó mozdulattal tesz, de a rágyújtáshoz vagy a szivargyújtót kell kiemelni, vagy a gyufát, jobb esetben az öngyújtót működtetni. Mindeközben a forgalmat is figyelni. De ekkor még nem is beszéltem a leeső parázsról, amit ha nem oltunk, azonnal kiégeti a nadrágot, éppen a sliccünknél. Mondjuk ezt a manővert is nehéz karambol nélkül megúszni.

Kár, hogy a törvény az autó belsejére már nem terjed ki.

A három hete leesett hótömeg már elolvadt, az erős Északi szél csontszárazra szikkasztott mindent, a határt járva, augusztust idéző porfelhőt húz maga után az autóm. Aszályról beszélnek a mezőgazdák. A szalonkák jöttét várom, azt, hogy a szél Délire forduljon, esőfelhőket és kedves madaraimat hozva szárnyain.

A szalonka monitoringok egyértelmű eredménye sem volt elég arra, hogy a vadászok érvényesíteni tudják akaratukat, továbbra sem engedélyezett a szalonka tavaszi vadászata, csak a megfigyelése és vizsgálat céljából - korlátozott darabszámú - lelövése. A FeHoVa-n a Környezetvédelem és a vadásztársadalom egymás nyakába borult, vaskos aktakötegeket írogattak alá. Adtak a szarnak egy jó nagy pofont, ugyanis a szalonka ügyében semmi sem változott. A külföldön, engedéllyel vadászható fajok behozatala, a fegyvertartás könnyítése - nem eredmény, hanem egy józan eljárás visszaállítása.Kis- hazánkban a szigor nem ok nélküli.,ugyanis az engedélyek megszerzése, a végtelen bürokrácia útvesztője, stb mind-mind állami bevételi forrás.

Szóval nagyon várom, hogy végre "monitoringozzak" egy szalonkát.

A kerekre hízott Hold lassan emelkedett, már a les mögötti erdő fái közül szórta ezüst sugarait. Hideg, csípős szél tett mindent fagyossá, még a az erdő árnyéka is fagyosan vetült a lucernatáblára. A hideggel mit sem törödve, a pockok járataiban vígan zajlott az élet, felkeltve ezzel a fiait neveló rókaszuka érdeklődését. Éhes volt, a szoptatás megviselte, az erdőben kakatoló fácánokról tudta, hogy már az ágak közé gallyaztak, így velük nem is próbálkozott.

Jó lesz az a pocok mára, ha egy kicsit ásni is kell érte - gondolta és már szaladt is az első pocokvárhoz. Mielőtt munkába fogott volna azért mégegyszer körülnézett, és ekkor veszélyt érzett. Talán a lesen ülő két árnyék volt szokatlan, vagy valami kis nesz, ami a puskát emelő kézől származott - csak ő tudná megmondani, de úgy döntött, hogy villámgyorsan visszaiszkol az erdő védelmébe.

-Hű, ez elment, sóhajtott a fiatal vadász, szomorú szemmel. Nem baj - így az öreg  - a lehetőség mindíg szebb, mint a beteljesült, kicsit szomorú vég. 

Bevallom, egy főzős TV műsor kavarta fel bennem az indulatot. Ebben a műsorban vendégeket vár egy ismert valaki, olykor egy-egy celeb a résztvevő - akiről nem is tudom, hogy egyáltalán, miért és hogyan került oda - ebben az esetben mégis sejtem, ugyanis a férje egy ismert műsorvezető. Miután a műsor egy kicsit a főzésről is szól, ezért szoktam nézni.

Lassan eljutok a lényegig. Szóval ebben az adásban a Kata nevű celebke, miután egy kicsit beletúrt a libamájas ételbe - kvázi moslékká téve azt - közölte, hogy ő sosem eszi meg amit elé kiraknak, ugyanis vigyáz az alakjára. No, itt szakadt el nálam a cérna!

Drága Nagymamám mondotta, kisfiam, inkább kétszer szedjél, de amit kiszedsz  magadnak, azt edd is meg. A környzetterhelésben dobogós helyezésen vannak a kidobott ételek bomlásából fakadó  gázok. Nem szeretem a statisztikákat, a számok túl ridegek, de annyit mégis, hogy  a világ jómódban élő részén, az ételek egyharmada kidobódik. Zárójelben jegyzem meg, a világ nagyobbik részén viszont, éheznek az emberek. Konkrétan Magyarországon, családonként, 100 kg élelmiszer kerül kidobásra évente. Majdnem moslékot írtam, pedig ott lenne a helye, mert akkor legalább megennék a disznók. De nem, az EU-ban ezt nem lehet.

Azért a libamájat kidobni - több mint barbárság.

- Az oroszok már a spejzban vannak - szólt a már klasszikussá vált mondat - a "Tizedes, meg a többiek" c. filmben. A vaddisznók meg a kertekben - mondom én - a délutáni kutyasétáltatás látványa alapján. A hótól nemrég szabadult vetésen keresztül tenyérnyi vaddisznónyomok vezetnek a falu felé, érthetetlen vakmerőséggel. Mit keres egy jókora disznó, a falu szélén?  Azután "megfejtődik" a rejtély, ugyanis nem az éhség hajtotta az öreg sörtevadat ilyen kalandokba, hanem a dió szeretete. A kertek végén sorakozó diófák alját túrta végig, ropogtatni valót keresve. Már sokszor hallottam a magaslesen, hogy az erdőben túrja, ropogtatja a diót, a szóróra kirakott kukoricára ügyet sem vetve.

Visszaemlékszem a szolgálati lakásunk udvarán álló öreg diófára. Finom papírhéjú dió termett rajta, ha a markomban kettőt összeszorítottam, könnyen törtek. Bizony sokszor elidőztem a fa alatt, belefelejtkezve a diótörésbe. Itt volt a lovak karámja és Pici kutyám kennelje is,  jó társaságban élvezkedtem.

- Állj, pénzt, vagy életet ! No de kedves rabló bácsi, már mindent elvettél, az élet nyögve élhető, a fürgébbek megszöktek, ne már bennünket tessék lerabolni nap, mint nap !

Ha a párbeszéd nem is így hangzott el, de a rablás megtörtént. Nem is az 5000 Ft elrablása a fájó, hanem a módszer.Mert hogy a vállalkozókat még valami második kamarába is beleszuszakolják, aminek értelmét senki nem tudja megmondani. A stílus pedig valóban az első mondatom szerinti, ugyanis nekem, nekünk kell valamilyen módon eljuttatni ennek a fantom kamarai akárminek a kért összeget, anélkül, hogy annak átvételéről kapnánk elismervényt. Még egy nagyon utált sárga csekk erejéig sem tiszteltek meg bennünket. Merthogy "ügyfélkapun" keresztül is lehet fizetni. Egy falusi cipész és az ügyfélkapu - na ne mán'  Ahogy Rózsa Sándor sem adott számlát a lefosztottakról, ezeknek a befizetéseknek sincs nyoma. 

A hírös betyárban  legalább volt annyi tisztesség, hogy a gazdagokat lopta.

Szikrázó napsütés, keményre fagyott hókéreg, ami egy-egy lépésnél csizmaszárig beszakadt, kinek-kinek súlya szerinti gyakorisággal. Szezonzáró fácánvadászat "díszlete" szebb nem is lehetett volna. Kicsit szomorú vagyok, amikor befejezzük a sörétes puskák forgatását. 

Fél évig - a derék fegyverek  - csak  a szekrények mélyén ábrándoznak majd a jókedvű vadászatokról, amikor a gazda keze simul kacsú derekukra, vagy vállhoz kapva fitogtatják erejüket,, amitől egy gerle- , vagy egy piros színben tündöklő fácánkakas röpte törik meg, vadász-szívet gyönyörködtetve.

A vadászat "szentsége" nem engedi a hitvány napi politika jelenlétét, de mégis beköltözött a lelkekbe. Ezen a napon velünk vadászott egy jó barát is, aki úgy döntött, hogy más országban próbál majd boldogulni. Ésszel érthető, szívvel nem felfogható. Ami eddig csak száraz, de baráti körünket nem érintő statisztika volt - miszerint havonta száz orvos hagyja el az országot -  most eleven valóság lett - mert közülünk vesz vándorbotot ( vándorszikét) a kezébe egy értékes ember. A szezonzárás mélyebb értelmet nyert , nagyobb veszteséget, mint a puskák pihentetése.

Ha már a kecskéknél tartunk, megjegyezném, hogy nekem semmilyen formában nem adna semmire megoldást. Most a tejtermékekre gondolok - nem kell huncutkodni. Tudom, hogy egészséges, hogy a teje tápértékben jobb mint a tehéné, de akkor sem bírom, még a szagát sem. Van egy ismerősöm, aki kecsketenyésztő és sajtgyártó, próbálkozott velem megszerettetni. Azt mondja, hogy a kecske teje olyan, mint amit eszik. Ha friss szénát kap, akkor nem érződik rajta a "bakkecske" bűze. Én bizony kiéreztem. A sajt is csak addig jó, amíg a számban forgatom, amikor már lenyeltem, elementáris erővel akar belőlem menekülni.

Így azután a főrendőr ötletétől nekem felkopna az állam,

Két miniszterünknek is sikerült felkavarni az indulatokat azzal a nevezetes 47 ezer forintos ötlettel, mármint, hogy meg lehet élni belőle. Cinizmus, vagy tudatlanság mondatta velük - nem tudom, de azt igen, hogy mindkettő "gyakorló" milliomos, vagy milliárdos - ezért jobb lett volna, ha csendben lapítanak. A főzsaru megtetézte még egy ötlettel, miszerint a 47 ezer forint mellé, tartsunk kecskét.

Erről az a pikáns székely vicc jut eszembe, mikor a szegény Áron már jó fél éve fent van a kecskékkel az esztenán és hogy ne kerteljek, asszonynép híján ráfanyalodik az egyik kecskére.A légyottra megindul a kecske, le a faluba , hátuljába erőst beköltözve Áronnal. Ahogy robognak át a falun,  a padon ücsörgő asszonynép szájára veszi ám Áront. Nézd mán Juliskám, ennek az Áron gyereknek kilátszik az ülepe nadrágból, de bezzeg motorbiciklire tellik neki.

Nem tudom, hogy a fő-seriffünk hogyan gondolta ezt a kecskés dolgot, gondolom nem motorbiciklinek szánná, de én neki, mint "ötletgazdának" szívesen megajánlanám.

FEHOVA - aki  esetleg nem tudná - a rövidítés a fegyver-horgász-vadász kiállítást jegyzi. Évről évre megjelenek, pedig elhatározom, hogy többet nem megyek. Ugyanazok az arcok, cégek, drága fegyverek, meg ruházati dömpingárú.  Nem a szójáték kedvéért írtam át a címet  SEHOVA-ra hanem a semmiféle újdonságra mondom a véleményem. A nyitónapon sokkal nagyobb érdeklődés szokott lenni - na jó, ezt tudjuk be a rossz időnek- de maga a kiállítás is összezsugorodott, évről évre kevesebb kiállító áldoz pénzt erre a seregszemlére.Panaszkodtak, hogy nagyon magas a "standpénz", a kiállítók szerint lehetetlen a bevételből fedezni.

Annak viszont örültem hogy két vadászíró is új könyvével (és a régiekkel is )  rukkolt elő. Jó volt velük elidőzni, beszélgetni. Régi vadászkönyveket is lehetett kutatni, két antikvárius is árult. 

 Nekem a  forralt- boros "tetszett" a legjobban. Drága is volt, rossz is, de jó meleg !  

Tv műsort nem szoktam kommentálni, de most megteszem - a kutyák védelmében. Röviden. Egy harci kutya volt a riport főszereplője, aki békésen tűrte a riporternő cirógatását, bár látszott rajta, hogy nem igényli. Maga a riport azt szolgálta volna, hogy harci kutya létére, milyen béketűrő, ráadásul - ha jól emlékszem elhangzott - hogy a kutya talált kutya és menhelyre kerüléstől akarták megmenteni.  A riport hevében a kérdezgető egyre közelebb és közelebb hajolt a kutyához, amiből nagy baj lett.Ugyanis a tudatlan kérdező átlépte a kutya tűrés-zónáját, amit az,  a maga sajátos módján tudatott, ugyanis beleharapott a riporternő arcába.

Ez "csak" egy figyelmeztető "gesztus" volt, nem is igazi harapás, ugyanis ha ez a kutya támad, akkor a két bamba kísérője sem tudta volna visszatartani attól, hogy megegye az egész stábot. A riporternő örülhet, hogy tudatlanságát egy-két öltéssel megúszta, de a vétlen kutya mégis menhelyre került.

Ez  a riport,olyan hibás ötlet volt, mint aki a ló hátsó lába mögé guggolva - közben a farkát rángatva - akarná bizonygatni, hogy a ló nem rúgós állat.

Nem tudom, hány fok mínusznál ordítanak a farkasok, de valóban farkasordító hideg van. Érdekes, hogy csak itt Délen, a mediterrán Pécstől, a napfény városáig  Szegedig tombol a hideg és a hó. Baja lett a Kárpát medence Csíkszeredája, mínusz rekordokat mértek. Két-három méteres hótorlaszok állnak őrt az egy nyomon eltakarított utak mentén, akár egy bob pályán.

Bevallom, nem nagyon örülök, hogy napokra előre tudom a prognózist, így tudatlan bizakodás helyett, Cs. Németh Lajost  hallgatom, amitől hamarabb ideges leszek, mint kéne. Ugyanis újabb havat kapunk. A felhőjós szerint ugyan "csak" 10 cm-t, amiről már tudjuk - szintén tőle - hogy széllel,  jókora torlaszokat tud csinálni.

Múlt hét csütörtökön kezdődött a hideg térfoglalása. Azért tudom, mert az erre a napra beígért metsző, hideg szél az alföldön ért bennünket, fácánvadászat közben.Miután a bennünket szállítani akaró autó nem indult, így gyalogmenet lett a napból - szerencsére. A hidegben a fácánok is szívesen repültek, ahogy mondani szoktuk, sportosak voltak

Ernő barátunk - a házigazda - bemutatta Hektor kutyája fiát, aki nyolc hónapos korára túlnőtte apját és arasznyi szőröket növesztett, minta egy medve és egy komondor frigyéből származna. Ahogy Ernő mondta, azért hozta ki, hogy tanuljon az apjától. Hűha, ez érdekes lesz - gondoltam, ismervén az apai képességeket.  Miután Hektor sem a szófogadásáról lett híres, - a fia pedig ezt örökölte -  a két kutya önálló program szerint kergette a fácánokat egész nap. Szegény Ernő, ezen a napon két kutya miatt, kétszer annyi erővel ordította ki a tüdejét.

A kutyák ténykedése ellenére,  jót- és eredményesen vadásztunk.Ennek a napnak estéjére érkezett meg a havazás - ami máig tart.

"Amit raktak délig, leomlott estére, Amit raktak estig, leomlott reggelre" - szól a Kőmíves Kelemen balladája, ami akár az én hólapátolásomra is igaz lehetne. Kicsit nyögvenyelős a hasonlat, de annyiban igaz, hogy a két nap alatt - kemény munkával -eltakarított hómennyiség reggel óta újratermelődött.

Sok örömmel is jár a hólapátolás. Először is egészséges, másodszor pedig kiváló fizikai munka. De van még egy jópofa hozadéka is. A gyalogolni kényszerülő emberek útja itt visz el, én is szívesen megállok egy kis beszélgetésre, meg ürügy is a szusszantásra. Általában szóba elegyedünk, amit autózós időszakban nem teszünk, mindenki siet. 

- Akkor dolgozunk, dolgozunk, - szól a szomszéd, amúgy szekcsőiesen. Imádom ezt a kezdést. Akkor sétálunk? Akkor munkába? Akkor boltba? Stb. A beszélgetések invitje lett az "akkor". Az Adjonisten Szekcsői változata.

Akkor elkezdek havat lapátolni.

Két napja esik a hó, hordja a szél, méteres hótorlaszokat alkot. Miután ez nem a fővárosban történik, hanem itt Baranyában - ez senkit nem érdekel. ahogy mondani szokták a hó fogságába kerültünk. Jól be lettünk zárva, főleg itt a dombtetőn, ugyanis az innen le- illetve felvezető meredek út ilyenkor egy sípálya. Mondjuk a gyermekek örömére.

Autóval nem lehet elindulni, még terepjáróval sem, a boltok ellátása is akadozni fog, úgyhogy abból kell főzni, ami otthon van. A paprika TV sztárszakácsa jut ilyenkor eszembe, a Gordon Ramsay, akinek szívesen adnám feladatul, hogy kétnapos kenyérből és üres hűtőből hozzon össze valami finomat. Úgyhogy ennél a hisztis Gordonnál megboldogult nagyanyám is többet tudott, mármint nagyapám szerint. Az én Rozálom szarból is tud kétfogásos vasárnapi ebédet rittyenteni  - mondogatta barátainak. A háború utáni években ez nagy erény volt.

Ha még több napig tart a havazás, elő kell venni a nagyi receptjét.

Ha a fácánvadászatról akarok átkötni a mai hírre - miszerint a Malév leállt - akkor nem kell különösebben erőlködnöm. Az túl butácska lenne ha azt mondanám, hogy mindkettőnek szárnya van, sőt a Malév szlogen szerint ő még szárnyakat is ad álmainknak. Helyesebben ma reggelig adott. Az viszont igaz, hogy a fácánok a vadászok lövéseitől landolnak a földön, a Malév meg a politika össztüzétől.

Nem a tény felháborító, az is persze -  erről a ma reggel ott rekedt utasokat kéne megkérdezni - hanem az indoklás. A szőke Gabika úgy véli, hogy ez még mindig egy szekrényből kizuhanó szoci-csontváz, feledvén a saját múltjában rajta esett grippenes foltot.

Már megint az történt, mint a forint-euró szkanderozásnál, miszerint a felelőtlen kormányszintű kijelentéseknek a pórnép issza meg a levét.A politika "lebirkózta" a Malévet, hogy majd az újraélesztésének a diadalát learathassa. Az utazni szándékozók meg magasról le vannak sz...va, de a földön rekedt Malév  gépek nélkül az sem megy már.