Megöregedni - általam nagyon nem szeretett szóval - szép korúnak lenni nem érdem, nem dicsőség, csak egy jól, vagy rosszul kezelhető állapot. Kétségtelen, az évek múlásával az élettapasztalat gazdagodik, de szellemi frissesség, olvasottság, rendszeres tanulás és agytorna hiányában az elbutulás borítékolható.Pláne, ha eleve kevés volt a tarisznyában.

Az idős kor nem jogosít fel semmire. Vitákat nem lehet úgy lezárni, hogy csak azért van igazam, mert én idős vagyok. De viselkedni sem lehet a korral visszaélő módon. Nem értem a televízió hírmondóját, aki egy "szegény 65 éves nyugdíjast" - aki nem mellesleg verte a bírói pulpitust, meg "szarnak" titulálta a bíróságot - védelmébe vett a csúnya hatóságokkal szemben. Könyörgöm, a 65 évesnek is csak annyi joga van, mint a húsz évesnek .A tiszteletet nem elég elvárni, adni is kell. Kortól függetlenül !

Az ünnep, nem mindenkinek pihenőnapok sokasága, hanem munkaidő. Számtalan orvos, tűzoltó, buszvezető, stb. kénytelen dolgozni, mert az ünnepek alatt sem állhat meg az élet. A mezőgazdaságban is "dologidő" van, most kerül földbe a kukorica. A vaddisznókra jó idők járnak, lehet túrni a friss vetéseket. Ha hagynák a vadászok. Ilyenkor nekünk is "munkaidőnk" van, estétől reggelig.

Ha nem akarunk vadkárt, ami már zsebre megy, akkor őrizni kell a vetéseket. Nincs is ezzel semmi baj. De mit csinál a földtulajdonos? Ha részvénytársasági formában zajlik a mezőgazdaság, akkor kérdeném, hogy hol vannak a részvényesek? Az év végi nyereség osztásnál tartják a markukat, ha nem volt vadkár többet kapnak, mint amikor volt. Csak a vadászok feladata lenne a vadkár elhárítás? A törvény szerint, a földtulajdonosnak is minden el kell követnie, hogy ne legyen. De nem, ők ünnepelnek,  pihenik a nem létező fáradalmakat, miközben a szerencsétlen vadászok róják a táblákat egész éjjel.

Fenyegetés is elhangzik, ha nem lesz őrzés, jön a milliós vadkár. Saját részvényeseit is aktivizálhatná a főnökség.

Sonkák megfőzve,  sonkalében a tojások is, szóval a húsvéti szokásos ételek, már  bevetésre készen várják, hogy a feltámadás utáni vacsorán, végre a helyére tegyék  a koleszterineket.

Azután a maradék sonka elkezdi sanyarú életét, a bőrkék, a zsírosabbja, a "szálkás" részek egy darabig a hűtő lakói -  ha nem készül belőlük sonkás tészta - akkor az enyészeté lesznek. Nálam Bercié. Nem mondom, jó drága mulatság, sonkából 10 deka is elég lenne, ugyanis a többi már pocsékolás. Valahogy még "nem áll rá a szám" a hentesnél, hogy vágjon nekem egy kis szeletkét a hatalmas sonkából. Úri gőgből, vagy mifenéből egy közepes sonka felét hozom, pedig tudom, hogy ennyi nem fogy el. De azért a látvány sem semmi, ahogy a húsvét előtti időkben a sonka-torzó  ott lógott a spejzban, a boldog gyermekkort idézve. A sonkának nagyobb jelentősége volt, mint a húsvéti menüben szereplés. Azt sugallta, hogy szegények vagyunk, de jól élünk, mert van mit enni.

A főzés előtt a sonkát hideg vízben kell áztatni, főzés után pedig a főzőlében hagyni kihűlni! A tojásokat pedig a sonkalében kell megfőzni.

Áldott ünnepeket, a sonkához jó étvágyat!

Valamikor oldalnyi helyet foglalt el egyik népszerű napilapunkban  egy rovat, "Ami a hírekből kimaradt" címmel. Tehát volt egy megírt történet, ami lehetett akár gazdasági, akár politikai, vagy bulvár, stb. de az újságíró megpróbált  a kulisszák mögé tekinteni, a dolgok mélyére ásni - ha hagyták.  Ezt most divatos szóval, oknyomozó riportnak nevezzük.

Ezek után lássunk egy mai hírt és azt is, amit mögé gondolok. Egy névnapi buliról szólt a híradás, amit egy luxus szállodában, száz fő vendéggel rendezett, egy harminc éves pénzügyi tanácsadó, vagy mifene. Valaki összeszólalkozott valakivel, aminek egy halálos ökölcsapás lett a következménye. A történet szomorú, az elhunyt hozzátartozóinak ismeretlenül is részvétem, de a jó büdös életbe, hogyan létezik az, hogy egy pénzes világban mozgó emberke vagyonokat invesztáljon a születésnapjába. Akkor, amikor egy éppen ilyen korú orvos a százhúszezer forintos havi bérért robotol, ügyel, és retteg, hogy mikor jelentik fel. És még ennek a pénzes rétegnek adott Viktorunk egy kis jövedelemkiegészítést az egykulcsos adóval?

Bravó Viktor!

Hatéves koromban vívóként kezdtem a sportolást  A Szolnoki MÁV színeiben. Remek vívók kerültek ki ebből az iskolából, ahol -  a szakmán kívül - az emberi tulajdonságok mércéjét is magasra tették.  Egy rossz jegy az iskolában,  komoly beszélgetést vont maga után, az edzésről eltiltás volt a legnagyobb büntetés.  De nem csak Szolnokon volt ez elvárás, hanem általában a vívókat, mint a legsportszerűbb embereket emlegették. Bizonyára ott is, ahol Palikánk cseperedett olimpiai bajnokká. ( Igaz, tartalékként, egy percet nem töltve a páston.)

Szinte csak a vívókra volt jellemző, ha egy bekapott tust a bíró nem ítélt meg, a vívó maga jelezte, hogy nála a találat. Palikánk tust kapott, mondhatni öntust, de a csókosok kara nem neki ítéli, már lassan mindenki hibás lesz a dologért, amit Palika is kezd elhinni.Ilyenkor egy olimpiai bajnok felemelt kézzel elismeri a tust, a vereséget és csendben lelép.

Miközben a rendkívül szimpatikus feleség már Máriagyűd felé zarándokol, Palika egy újabb doktorival riogatja a világot. Basszus, mintha az csak elhatározás és nem képesség dolga lenne. Jobb lett volna, ha az asszonnyal tart.

Csont száraz az erdő talaja,  a legutóbbi  áradással sodort fák kusza összevisszaságban halmozódtak, az erdei nyiladékot zörgős falevél borítja. Ártéri erdőben vadászok, a Duna holt- és élő ága között, igazi vad vidéken.

Egyet lépek, majd kettőt "nem" - így óvatoskodok, disznókat keresek. Közben kétoldalt az erdőt fürkészem, ugyanis tudom a cserkelés alapszabályát, aki előbb látja meg a másikat - az  nyer. A disznó életet, én csak egy lehetőséget még, mert azt a disznót el is kell találni.Fárasztó ez az óvatoskodó csrkelés, a kalap alatt gyöngyözni kezd a homlokom, ami jó szélirányjelző, mert szemből hűt a szél. Jó a szelem.  Igaz rossz szél nincs is, csak rossz irányból jövő vad - ahogy Anti barátom mondaná.

A bal oldali égeres bokrai között egy nagy feketet árnyék mozdul, mögötte világos barna testek sorakoznak. Egy göbe, süldőnyi családjával .Nem kaptak szelet, de valamit megéreztek, mert mielőtt a kiszemeltet meglőhettem volna, szépen "elvonatoztak".

Bizony nem sokon múlott. De a vadászat sikere sokszor csak hajszálon múlik, jó is ez így. Nagy baj lenne, ha minden vadászat eredményes lenne.

Daragój Pável!

Érdeklődve olvastam remekművedet, a fekete bőrkötés nemes szépsége a könyvkötőt dicséri. Tudod Atyuska, mi szláv nyelven írunk és olvasunk, így nem esett nehezemre a bolgár testvér okosságait összevetni a Te nemes gondolataiddal.

Felhívnám becses figyelmedet, hogy a 10. oldal harmadik bekezdésében a vessző nem ugyanott van, mint kollégádnál, kérlek javítsd ki, nehogy baj legyen belőle. Fenyítsed meg a hanyag kódexmásolódat, a mi szépséges hazánkban a cáratyuska ezért csuklóból metéltet.

Remélem nem lesz bajod a kirívó különbségből, ettől még Bojár címed megmaradhat.

Ölellek és háromszor csókollak, mint a titkosan megbízott cári regulázó testület egyik tagja.

Egyik vengerszkij tagunk, valami Viktorovics üzené, hogy ne fossá be. 

Rossz hírek jöttek szalonka ügyben, a pesszimisták szerint az idei vonulás elmarad. Itt-ott, látni, hallani őket, de az igazi szalonkahúzás várat magára. Még a hátralévő egy-két napban van esély, de egyre haloványabb.Hallani szakmai magyarázatokat, miszerint afrikai telelőhelyükön méteres hó esett és ezért kelet és nyugati irányban elhúzódtak, így a visszavezető útjuk már nem a Kárpát medence fölött zajlik. Ezt a magyarázatot szívesebben fogadom, mint azt, hogy ennyire lecsökkent volna a számuk.

Tegnap este, egy éger erdő melletti kicsit vizes zsombékos tisztáson álltam, a Nyugati égbolt világosságát fürkésztem, hátha egy hosszúcsőrű jelenik meg rajta, talán hangot is adva, hiszen már önmagában a korrogás is vadász-szívet melengető.

Sajnos, csak szerelmi mámorban kergetőző kacsák szelték az égboltot,  a vacsoracsillag feljöttekor  pedig denevérek kezdték esti cikázásukat. Az erdő homályából egy bagoly elnyújtott  "huhukolása" jelezte, hogy vége a szalonka idejének, ma sem jöttek a randevúra, ki tudja miért.

Csodálatos és még mindig sok rejtélyt hordozó madárka a szalonka. Amikor már azt hinné az ember, hogy kitapasztalta, valami összefüggést talált az életmódjában, vonulásában, akkor az eddigiek semmivé válnak, újból lehet találgatni. Olyan ez, mint a szerelem !

 Nem tudok napirendre térni az esemény fölött. Amikor csak annyit tudtam, hogy egy orvvadász lelőtt két embert, akkor valami pánik-reakcióval magyaráztam magamnak a brutális tettet. Azután a részletekre is fény derült, a tettes, az egyik sebesültnek egyszerűen átvágta a torkát, hogy ne tudjon telefonálni.Itt már elszakadt nálam a cérna - ilyet csak elmebeteg, vagy kábítószeres hóhér tud megtenni. Erre már nem magyarázat a pánik.

Nyilatkoztatták - a rendőrségi ügyekben rendszeresen megkérdezett -  psychológusát is. A válasza több mint felháborító volt.  Valami olyat mondott - sajnos nem tudom szó szerint idézni - hogy a vadászok "megszokják" az ölést, a zsigerelést, a nyúzást, a vadnál a torok átvágását. Hát ez az igazi őrület. Sosem hittem volna hogy drága emlékű Nagymamám is potenciális gyilkos volt, mert szebb napokon bizony zokszó nélkül átvágta a csirke nyakát.

Ha már kérdeznek valakit, akkor olyat kéne, akinek valami fogalma van a vadászat etikájáról, a vad tiszteletéről, aminek semmi köze a véres eseményekhez.

A pontos részleteket nem ismerem, csak a rémes tényt , azaz  egy rajtakapott vadorzó hidegvérrel lelőtte  az intézkedő vadőrt és a barátját. Micsoda világ, milyen közbiztonság, micsoda elvetemültség. Miközben a fegyvertörvényen kotlottak a pártocskák, azon meditálva, hogy mi módon védheti meg magát a hivatásos vadász, vagy bárki, eközben a bűnözők , az orvvadászok fegyverarzenállal rendelkeznek és nem is haboznak használni.

Eddig az volt a szabály, hogy a vadőr a szolgálati fegyvertét nem hordhatta csak "úgy" vállon átvetve, ha pedig  "átkelt" egy országút keskeny betoncsíkján, tokba kellett tennie. Az elkapott vadorzót csak feltartóztatni volt joga, a rendőrök kiérkezéséig. Tiszta röhej. Eszembe jut-  szép emlékű vadőr múltam-  egy epizódja.

Kismotorral jártam a határt, amikor észrevettem egy teherautót az erdő szélén. Egy jókora cigány asszony ült benne, de az erdőből favágás zaja hallatszott. Gondoltam megkérdezem az asszonyt, hogy hogyan kerülnek ide és mit csinálnak tulajdonképpen. A kérdés költői volt, de nem akartam az asszonyság kisebbségi öntudatát megsérteni.De ekkor már tolult ki az erdőből, két szekrény szélességű fekete ember és jobbról balról mellém, helyesebben fölém álltak.A kérdést nem állt módomban megismételni nekik is, mert enélkül is jött a szöveg, imígyen: 

- Kapsz ( tegező mód!) két percet, kicsi zöld ember, hogy elhúzzál, különben a motorod szétverjük rajtad! Még soha nem indult be a motorom egyetlen rúgásra, de most "ő" is megérezhette a vészhelyzetet, mert felberregett és nagy megkönnyebbülésemre el is indult.

Kérdem én - mit tehettem volna?Remélem a mostani ügyben a bíróság majd példát statuál és nem fogják csibész ügyvédek kimosni a hidegvérű gyilkost.

Tragikus kimenetelű  tűzesetekről láttunk mostanában híradásokat, ahol a tűz oka vagy az ágyban cigarettázás, némi alkoholmámorban, vagy egy szakszerűtlenül és szabálytalanul működtetett fűtőtest volt.  Nyilván más okok is léteznek, de ezek voltak a leggyakoribbak. Mintha a tűz a szegénységből táplálkozna.

A tűz,  jellegzetesen a bérházak-  nem a legjómódúbb - lakásaiból szedi az áldozatokat. Sokadik emeletekre kell a tűzoltóknak felvonulniuk, ahol a sűrű füstben a látási viszonyok sokszor a nullával egyenlőek.Ilyenkor végzetes lehet egy folyósora kitolt bútor, vagy pálmaház mennyiségű virág, biciklik, lezárt folyosórészek stb .Ugyanis  akadályozzák a mentést, bajba sodorva a mentőket is.Tehát - jött az ukáz -  ki kell pucolni a lépcsőházakat, semmi nem lehet sem a földön, sem a falon. Bevallom nagyon sajnálom.

Gyönyörű, hangulatos lépcsőházak váltak sivataggá, komorrá, barátságtalanná. Most egy bérház, valóban bérkaszárnya lett, az egyébként is elsivárosodó városi élet még sivárabb részei. És itt kellene jól érezni magunkat az itt lakóknak?

Nem vonom kétségbe a rendelet gyakorlati értékét, ugyanis egyetlen egy tűzben elveszett élet sem éri meg a folyosói virágok eltüntetését. Csak hát tűzeset ritkábban van - hála Istennek -  viszont akár egy emberöltőt is ezekben a lekopaszított házakban kell majd emberek százezreinek leélni. Egyénileg kellet volna elbírálni, hol lehet- és hol nem virágot tartani.Jellemző a törvényhozásra, hogy egy kalap alá vettek minden lakóházat. Így volt nekik kényelmes.

Nem vagyok büszke rá, de egyetemista koromban erős dohányos voltam. Akkor még 3.50 volt a Symphonia, meg a Terv cigi is, a Fecskét, a füstszűrőset, csak az urak szívták. A cigarettázás valahogy hozzátartozott a vizsgaidőszakhoz, álmosság ellen is használtam, de ha nem volt rávaló., akkor nem szívtam. Azután minden átmenet és kínlódás nélkül abbahagytam.

Országos kampány indult a dohányzás ellen, már több helyen tilos, mint szabad. Pl. kocsmákban is tilos lesz, ahol pedig a fröccsök mellett a cigaretta a másik főszereplő.

De az autókban lehet majd dohányozni. Érdekes, pedig ez  nem csak a vezető tüdejére veszélyes, hanem arra is aki abban a kicsi vaskalitkában ücsörög és szívja, amit a másik kifúj. Vezetés közben telefonálni tilos, mert elvonja a figyelmet. És rágyújtani? Egyik kézzel a dobozból kell kipecálni a cigit, amit az ügyesebbje ugyan egyetlen fricskázó mozdulattal tesz, de a rágyújtáshoz vagy a szivargyújtót kell kiemelni, vagy a gyufát, jobb esetben az öngyújtót működtetni. Mindeközben a forgalmat is figyelni. De ekkor még nem is beszéltem a leeső parázsról, amit ha nem oltunk, azonnal kiégeti a nadrágot, éppen a sliccünknél. Mondjuk ezt a manővert is nehéz karambol nélkül megúszni.

Kár, hogy a törvény az autó belsejére már nem terjed ki.

A három hete leesett hótömeg már elolvadt, az erős Északi szél csontszárazra szikkasztott mindent, a határt járva, augusztust idéző porfelhőt húz maga után az autóm. Aszályról beszélnek a mezőgazdák. A szalonkák jöttét várom, azt, hogy a szél Délire forduljon, esőfelhőket és kedves madaraimat hozva szárnyain.

A szalonka monitoringok egyértelmű eredménye sem volt elég arra, hogy a vadászok érvényesíteni tudják akaratukat, továbbra sem engedélyezett a szalonka tavaszi vadászata, csak a megfigyelése és vizsgálat céljából - korlátozott darabszámú - lelövése. A FeHoVa-n a Környezetvédelem és a vadásztársadalom egymás nyakába borult, vaskos aktakötegeket írogattak alá. Adtak a szarnak egy jó nagy pofont, ugyanis a szalonka ügyében semmi sem változott. A külföldön, engedéllyel vadászható fajok behozatala, a fegyvertartás könnyítése - nem eredmény, hanem egy józan eljárás visszaállítása.Kis- hazánkban a szigor nem ok nélküli.,ugyanis az engedélyek megszerzése, a végtelen bürokrácia útvesztője, stb mind-mind állami bevételi forrás.

Szóval nagyon várom, hogy végre "monitoringozzak" egy szalonkát.

A kerekre hízott Hold lassan emelkedett, már a les mögötti erdő fái közül szórta ezüst sugarait. Hideg, csípős szél tett mindent fagyossá, még a az erdő árnyéka is fagyosan vetült a lucernatáblára. A hideggel mit sem törödve, a pockok járataiban vígan zajlott az élet, felkeltve ezzel a fiait neveló rókaszuka érdeklődését. Éhes volt, a szoptatás megviselte, az erdőben kakatoló fácánokról tudta, hogy már az ágak közé gallyaztak, így velük nem is próbálkozott.

Jó lesz az a pocok mára, ha egy kicsit ásni is kell érte - gondolta és már szaladt is az első pocokvárhoz. Mielőtt munkába fogott volna azért mégegyszer körülnézett, és ekkor veszélyt érzett. Talán a lesen ülő két árnyék volt szokatlan, vagy valami kis nesz, ami a puskát emelő kézől származott - csak ő tudná megmondani, de úgy döntött, hogy villámgyorsan visszaiszkol az erdő védelmébe.

-Hű, ez elment, sóhajtott a fiatal vadász, szomorú szemmel. Nem baj - így az öreg  - a lehetőség mindíg szebb, mint a beteljesült, kicsit szomorú vég. 

Bevallom, egy főzős TV műsor kavarta fel bennem az indulatot. Ebben a műsorban vendégeket vár egy ismert valaki, olykor egy-egy celeb a résztvevő - akiről nem is tudom, hogy egyáltalán, miért és hogyan került oda - ebben az esetben mégis sejtem, ugyanis a férje egy ismert műsorvezető. Miután a műsor egy kicsit a főzésről is szól, ezért szoktam nézni.

Lassan eljutok a lényegig. Szóval ebben az adásban a Kata nevű celebke, miután egy kicsit beletúrt a libamájas ételbe - kvázi moslékká téve azt - közölte, hogy ő sosem eszi meg amit elé kiraknak, ugyanis vigyáz az alakjára. No, itt szakadt el nálam a cérna!

Drága Nagymamám mondotta, kisfiam, inkább kétszer szedjél, de amit kiszedsz  magadnak, azt edd is meg. A környzetterhelésben dobogós helyezésen vannak a kidobott ételek bomlásából fakadó  gázok. Nem szeretem a statisztikákat, a számok túl ridegek, de annyit mégis, hogy  a világ jómódban élő részén, az ételek egyharmada kidobódik. Zárójelben jegyzem meg, a világ nagyobbik részén viszont, éheznek az emberek. Konkrétan Magyarországon, családonként, 100 kg élelmiszer kerül kidobásra évente. Majdnem moslékot írtam, pedig ott lenne a helye, mert akkor legalább megennék a disznók. De nem, az EU-ban ezt nem lehet.

Azért a libamájat kidobni - több mint barbárság.

- Az oroszok már a spejzban vannak - szólt a már klasszikussá vált mondat - a "Tizedes, meg a többiek" c. filmben. A vaddisznók meg a kertekben - mondom én - a délutáni kutyasétáltatás látványa alapján. A hótól nemrég szabadult vetésen keresztül tenyérnyi vaddisznónyomok vezetnek a falu felé, érthetetlen vakmerőséggel. Mit keres egy jókora disznó, a falu szélén?  Azután "megfejtődik" a rejtély, ugyanis nem az éhség hajtotta az öreg sörtevadat ilyen kalandokba, hanem a dió szeretete. A kertek végén sorakozó diófák alját túrta végig, ropogtatni valót keresve. Már sokszor hallottam a magaslesen, hogy az erdőben túrja, ropogtatja a diót, a szóróra kirakott kukoricára ügyet sem vetve.

Visszaemlékszem a szolgálati lakásunk udvarán álló öreg diófára. Finom papírhéjú dió termett rajta, ha a markomban kettőt összeszorítottam, könnyen törtek. Bizony sokszor elidőztem a fa alatt, belefelejtkezve a diótörésbe. Itt volt a lovak karámja és Pici kutyám kennelje is,  jó társaságban élvezkedtem.

- Állj, pénzt, vagy életet ! No de kedves rabló bácsi, már mindent elvettél, az élet nyögve élhető, a fürgébbek megszöktek, ne már bennünket tessék lerabolni nap, mint nap !

Ha a párbeszéd nem is így hangzott el, de a rablás megtörtént. Nem is az 5000 Ft elrablása a fájó, hanem a módszer.Mert hogy a vállalkozókat még valami második kamarába is beleszuszakolják, aminek értelmét senki nem tudja megmondani. A stílus pedig valóban az első mondatom szerinti, ugyanis nekem, nekünk kell valamilyen módon eljuttatni ennek a fantom kamarai akárminek a kért összeget, anélkül, hogy annak átvételéről kapnánk elismervényt. Még egy nagyon utált sárga csekk erejéig sem tiszteltek meg bennünket. Merthogy "ügyfélkapun" keresztül is lehet fizetni. Egy falusi cipész és az ügyfélkapu - na ne mán'  Ahogy Rózsa Sándor sem adott számlát a lefosztottakról, ezeknek a befizetéseknek sincs nyoma. 

A hírös betyárban  legalább volt annyi tisztesség, hogy a gazdagokat lopta.

Szikrázó napsütés, keményre fagyott hókéreg, ami egy-egy lépésnél csizmaszárig beszakadt, kinek-kinek súlya szerinti gyakorisággal. Szezonzáró fácánvadászat "díszlete" szebb nem is lehetett volna. Kicsit szomorú vagyok, amikor befejezzük a sörétes puskák forgatását. 

Fél évig - a derék fegyverek  - csak  a szekrények mélyén ábrándoznak majd a jókedvű vadászatokról, amikor a gazda keze simul kacsú derekukra, vagy vállhoz kapva fitogtatják erejüket,, amitől egy gerle- , vagy egy piros színben tündöklő fácánkakas röpte törik meg, vadász-szívet gyönyörködtetve.

A vadászat "szentsége" nem engedi a hitvány napi politika jelenlétét, de mégis beköltözött a lelkekbe. Ezen a napon velünk vadászott egy jó barát is, aki úgy döntött, hogy más országban próbál majd boldogulni. Ésszel érthető, szívvel nem felfogható. Ami eddig csak száraz, de baráti körünket nem érintő statisztika volt - miszerint havonta száz orvos hagyja el az országot -  most eleven valóság lett - mert közülünk vesz vándorbotot ( vándorszikét) a kezébe egy értékes ember. A szezonzárás mélyebb értelmet nyert , nagyobb veszteséget, mint a puskák pihentetése.

Ha már a kecskéknél tartunk, megjegyezném, hogy nekem semmilyen formában nem adna semmire megoldást. Most a tejtermékekre gondolok - nem kell huncutkodni. Tudom, hogy egészséges, hogy a teje tápértékben jobb mint a tehéné, de akkor sem bírom, még a szagát sem. Van egy ismerősöm, aki kecsketenyésztő és sajtgyártó, próbálkozott velem megszerettetni. Azt mondja, hogy a kecske teje olyan, mint amit eszik. Ha friss szénát kap, akkor nem érződik rajta a "bakkecske" bűze. Én bizony kiéreztem. A sajt is csak addig jó, amíg a számban forgatom, amikor már lenyeltem, elementáris erővel akar belőlem menekülni.

Így azután a főrendőr ötletétől nekem felkopna az állam,

Két miniszterünknek is sikerült felkavarni az indulatokat azzal a nevezetes 47 ezer forintos ötlettel, mármint, hogy meg lehet élni belőle. Cinizmus, vagy tudatlanság mondatta velük - nem tudom, de azt igen, hogy mindkettő "gyakorló" milliomos, vagy milliárdos - ezért jobb lett volna, ha csendben lapítanak. A főzsaru megtetézte még egy ötlettel, miszerint a 47 ezer forint mellé, tartsunk kecskét.

Erről az a pikáns székely vicc jut eszembe, mikor a szegény Áron már jó fél éve fent van a kecskékkel az esztenán és hogy ne kerteljek, asszonynép híján ráfanyalodik az egyik kecskére.A légyottra megindul a kecske, le a faluba , hátuljába erőst beköltözve Áronnal. Ahogy robognak át a falun,  a padon ücsörgő asszonynép szájára veszi ám Áront. Nézd mán Juliskám, ennek az Áron gyereknek kilátszik az ülepe nadrágból, de bezzeg motorbiciklire tellik neki.

Nem tudom, hogy a fő-seriffünk hogyan gondolta ezt a kecskés dolgot, gondolom nem motorbiciklinek szánná, de én neki, mint "ötletgazdának" szívesen megajánlanám.

FEHOVA - aki  esetleg nem tudná - a rövidítés a fegyver-horgász-vadász kiállítást jegyzi. Évről évre megjelenek, pedig elhatározom, hogy többet nem megyek. Ugyanazok az arcok, cégek, drága fegyverek, meg ruházati dömpingárú.  Nem a szójáték kedvéért írtam át a címet  SEHOVA-ra hanem a semmiféle újdonságra mondom a véleményem. A nyitónapon sokkal nagyobb érdeklődés szokott lenni - na jó, ezt tudjuk be a rossz időnek- de maga a kiállítás is összezsugorodott, évről évre kevesebb kiállító áldoz pénzt erre a seregszemlére.Panaszkodtak, hogy nagyon magas a "standpénz", a kiállítók szerint lehetetlen a bevételből fedezni.

Annak viszont örültem hogy két vadászíró is új könyvével (és a régiekkel is )  rukkolt elő. Jó volt velük elidőzni, beszélgetni. Régi vadászkönyveket is lehetett kutatni, két antikvárius is árult. 

 Nekem a  forralt- boros "tetszett" a legjobban. Drága is volt, rossz is, de jó meleg !  

Tv műsort nem szoktam kommentálni, de most megteszem - a kutyák védelmében. Röviden. Egy harci kutya volt a riport főszereplője, aki békésen tűrte a riporternő cirógatását, bár látszott rajta, hogy nem igényli. Maga a riport azt szolgálta volna, hogy harci kutya létére, milyen béketűrő, ráadásul - ha jól emlékszem elhangzott - hogy a kutya talált kutya és menhelyre kerüléstől akarták megmenteni.  A riport hevében a kérdezgető egyre közelebb és közelebb hajolt a kutyához, amiből nagy baj lett.Ugyanis a tudatlan kérdező átlépte a kutya tűrés-zónáját, amit az,  a maga sajátos módján tudatott, ugyanis beleharapott a riporternő arcába.

Ez "csak" egy figyelmeztető "gesztus" volt, nem is igazi harapás, ugyanis ha ez a kutya támad, akkor a két bamba kísérője sem tudta volna visszatartani attól, hogy megegye az egész stábot. A riporternő örülhet, hogy tudatlanságát egy-két öltéssel megúszta, de a vétlen kutya mégis menhelyre került.

Ez  a riport,olyan hibás ötlet volt, mint aki a ló hátsó lába mögé guggolva - közben a farkát rángatva - akarná bizonygatni, hogy a ló nem rúgós állat.

Nem tudom, hány fok mínusznál ordítanak a farkasok, de valóban farkasordító hideg van. Érdekes, hogy csak itt Délen, a mediterrán Pécstől, a napfény városáig  Szegedig tombol a hideg és a hó. Baja lett a Kárpát medence Csíkszeredája, mínusz rekordokat mértek. Két-három méteres hótorlaszok állnak őrt az egy nyomon eltakarított utak mentén, akár egy bob pályán.

Bevallom, nem nagyon örülök, hogy napokra előre tudom a prognózist, így tudatlan bizakodás helyett, Cs. Németh Lajost  hallgatom, amitől hamarabb ideges leszek, mint kéne. Ugyanis újabb havat kapunk. A felhőjós szerint ugyan "csak" 10 cm-t, amiről már tudjuk - szintén tőle - hogy széllel,  jókora torlaszokat tud csinálni.

Múlt hét csütörtökön kezdődött a hideg térfoglalása. Azért tudom, mert az erre a napra beígért metsző, hideg szél az alföldön ért bennünket, fácánvadászat közben.Miután a bennünket szállítani akaró autó nem indult, így gyalogmenet lett a napból - szerencsére. A hidegben a fácánok is szívesen repültek, ahogy mondani szoktuk, sportosak voltak

Ernő barátunk - a házigazda - bemutatta Hektor kutyája fiát, aki nyolc hónapos korára túlnőtte apját és arasznyi szőröket növesztett, minta egy medve és egy komondor frigyéből származna. Ahogy Ernő mondta, azért hozta ki, hogy tanuljon az apjától. Hűha, ez érdekes lesz - gondoltam, ismervén az apai képességeket.  Miután Hektor sem a szófogadásáról lett híres, - a fia pedig ezt örökölte -  a két kutya önálló program szerint kergette a fácánokat egész nap. Szegény Ernő, ezen a napon két kutya miatt, kétszer annyi erővel ordította ki a tüdejét.

A kutyák ténykedése ellenére,  jót- és eredményesen vadásztunk.Ennek a napnak estéjére érkezett meg a havazás - ami máig tart.

"Amit raktak délig, leomlott estére, Amit raktak estig, leomlott reggelre" - szól a Kőmíves Kelemen balladája, ami akár az én hólapátolásomra is igaz lehetne. Kicsit nyögvenyelős a hasonlat, de annyiban igaz, hogy a két nap alatt - kemény munkával -eltakarított hómennyiség reggel óta újratermelődött.

Sok örömmel is jár a hólapátolás. Először is egészséges, másodszor pedig kiváló fizikai munka. De van még egy jópofa hozadéka is. A gyalogolni kényszerülő emberek útja itt visz el, én is szívesen megállok egy kis beszélgetésre, meg ürügy is a szusszantásra. Általában szóba elegyedünk, amit autózós időszakban nem teszünk, mindenki siet. 

- Akkor dolgozunk, dolgozunk, - szól a szomszéd, amúgy szekcsőiesen. Imádom ezt a kezdést. Akkor sétálunk? Akkor munkába? Akkor boltba? Stb. A beszélgetések invitje lett az "akkor". Az Adjonisten Szekcsői változata.

Akkor elkezdek havat lapátolni.

Két napja esik a hó, hordja a szél, méteres hótorlaszokat alkot. Miután ez nem a fővárosban történik, hanem itt Baranyában - ez senkit nem érdekel. ahogy mondani szokták a hó fogságába kerültünk. Jól be lettünk zárva, főleg itt a dombtetőn, ugyanis az innen le- illetve felvezető meredek út ilyenkor egy sípálya. Mondjuk a gyermekek örömére.

Autóval nem lehet elindulni, még terepjáróval sem, a boltok ellátása is akadozni fog, úgyhogy abból kell főzni, ami otthon van. A paprika TV sztárszakácsa jut ilyenkor eszembe, a Gordon Ramsay, akinek szívesen adnám feladatul, hogy kétnapos kenyérből és üres hűtőből hozzon össze valami finomat. Úgyhogy ennél a hisztis Gordonnál megboldogult nagyanyám is többet tudott, mármint nagyapám szerint. Az én Rozálom szarból is tud kétfogásos vasárnapi ebédet rittyenteni  - mondogatta barátainak. A háború utáni években ez nagy erény volt.

Ha még több napig tart a havazás, elő kell venni a nagyi receptjét.

Ha a fácánvadászatról akarok átkötni a mai hírre - miszerint a Malév leállt - akkor nem kell különösebben erőlködnöm. Az túl butácska lenne ha azt mondanám, hogy mindkettőnek szárnya van, sőt a Malév szlogen szerint ő még szárnyakat is ad álmainknak. Helyesebben ma reggelig adott. Az viszont igaz, hogy a fácánok a vadászok lövéseitől landolnak a földön, a Malév meg a politika össztüzétől.

Nem a tény felháborító, az is persze -  erről a ma reggel ott rekedt utasokat kéne megkérdezni - hanem az indoklás. A szőke Gabika úgy véli, hogy ez még mindig egy szekrényből kizuhanó szoci-csontváz, feledvén a saját múltjában rajta esett grippenes foltot.

Már megint az történt, mint a forint-euró szkanderozásnál, miszerint a felelőtlen kormányszintű kijelentéseknek a pórnép issza meg a levét.A politika "lebirkózta" a Malévet, hogy majd az újraélesztésének a diadalát learathassa. Az utazni szándékozók meg magasról le vannak sz...va, de a földön rekedt Malév  gépek nélkül az sem megy már.

Sajnos aktuális a téma, két jó ismerősöm kutyusa is a végét járja, megértem elkeseredésüket. Miután magam is átéltem már többször - nagyon jól tudom, hogy mit jelent egy hűséges társ elvesztése. Értjük mi, hogy ez a természet rendje, de nagyon nehéz elfogadni. Egy emberöltőbe több kutya élete is belefér, mégis nagyon nehéz a búcsú.

A szerencsés kutyáknak sorsuk van, a mi életünket élik, ugyanis ezredévek óta a kutya társunk lett, sorsukat mi alakítjuk, jól vagy rosszul, ettől kiszolgáltatott lett, de boldog.A hűség mintaképe.

Amikor egy kutyát magunkhoz veszünk, annak sorsát is magunkhoz öleljük, felelősek leszünk érte, gondozzuk, ápoljuk, tanítjuk, ezért cserébe a kutya sokkal többet ad, feltétel nélküli szeretetet.De egy kutya magunkhoz vételével, felvállaljuk annak öregkorát is, a betegségeket, és az elmúlást.Ha már nagyon beteg és nincs remény, akkor a végső döntést is vállalni kell, mert a szenvedéstől is csak mi tudjuk megváltani.A kutyának mi vagyunk az Isten. Ahogy a mi sorsunk Isten kezében a kutya sorsa a miénkben. Amikor kutyát veszünk, ezt is gondoljuk át.

Megjelent az ez évi vadász-évkönyv. Régi kalendáriumok mintájára elején "hónapsorolóval", egy -egy idepasszoló írással, festménnyel. A szerkesztők próbáltak valami arányt belevinni, a tizenkét írás szerzői között szerepeltek igazi nagy nevek, de kevéssé ismertek is. Fekete István, Bársony István, Nadler és Studinka remekműveiből vett kis gyöngyszemek, valóban ékei az évkönyvnek.Még azzal sincs baj, aki egy kis történetecskét - mondhatni - szakmai alapossággal, vadásznapló mintájára ír le, nem akar bársonyistvános, vagy feketeistvános babérokkal ékeskedni. A többivel van bajom, mert rémesek.

Ugyanis groteszk az olyan írásmű, amibe erőnek erejével beleszuszakolnak egy reccsenéses hajnalhasadást, egy erdőbe beóvakodó bágyadt  napsugarat - ami általában egy őz hátán lesz bíborvörös,( gellert kap) hogy teljes legyen a képzavar, -  vagy az avar-illatot, ami a tavasz első bódító, mámoros, meg mit tudom én milyen üzenetét hozza a tüdőnkbe, meg egy váratlan esti napbuktát, amit megelőz egy rózsaszín talicskán betolt estéli harangszó. Annak minden estében ott kell lennie ? Mert ugye az áhítat, csak harangszóra érkezik. Minek az a sok hasonlat, az "olyan, mintha", meg az "úgy mint", stb. Be kellene látnia az írogatóknak, hogy ezt náluk az elődök sokkal jobban csinálták. Ha meg hasonlót írnak, akkor az plágium, amiből elegünk van.

Mindenki ékeskedjen a maga tollával. Csak akkor őszinte. Meg akkor tudom elolvasni. 

Ha létezik állami útonállás, galád rablás, akkor ez az. Csak röviden. Vállalkozó orvosként az orvosi kamara tagja vagyok, igaz nem szívesen léptem be, mert soha semmilyen előnnyel nem járt a tagviszony, viszont a tagdíjat keményen behajtják. Ezt még valahogy tudomásul vettem, nem ez az egyetlen területe a mai valóságnak, ahol az állam pénzt vesz el, de nem ad érte semmit. Magyarán, eleddig a kamara egy fizetett gittegylet volt.

Most viszont a már meglévő kamarai tagságom mellé, az iparkamarába is regisztráltatnom kell magam, így szól a kormányhatározat -  természetesen pénzért - amiben ugyanazokat a szolgáltatásokat ajánlják, mint amit a orvosi kamarának kéne nyújtani.De nem nyújt. Most már két helyről nem nyújtanak.Ilyen arcátlan pénzbeszedésre még nem volt példa.

A mezőgazdasági vállalkozóknak pl. nem kell belépni. Úgy látszik a szántás, vetés, harminc milliós traktorral tüntetés, szellemi szabad- foglakozásnak minősül. Az orvos meg iparos. Tisztességesebb lett volna az állambácsitól, ha kér 5000 Ft-ot. Csak úgy, minden indok nélkül.

A pózolás, a fogak csattogtatása,  a szőrzet felborzolása, és sorolhatnám vég nélkül, a hatalmi harc részei. A hatalom pedig egyet jelent azzal, hogy a legerősebb, a legéletrevalóbb domináns hím tulajdonságai öröklődnek.  Mármint az állatvilágban. A faj megmaradásának ez a záloga. Gének üzente túlélési parancs. Ezt ki kell hangsúlyoznom, mert jócskán megváltozott bennünk, emberekben ez az "üzenet." ami szerint, már "csak" a hatalom kell, a  feltétel nélküli uralom a "horda" fölött.

A hatalmi harc egyik színtere a politika lett. Változnak benne a vesztesek és nyertesek, de a szlogen ugyanaz, vesszen a vesztes. És legyen király a nyertes. Lassan rátérek a lényegre. Tehát lett király, akinek szava szent  és sérthetetlen - alattvalók csüngenek ajkán. Egy király, mint az oroszlánkirály - ha mordul, messzire hallik, fenyegetésre az egekbe szökik az Euró, ha belesántul is a falka, akkor is kitart, mert ha egyszer így mondta, így is marad.Azután szóltak. hogy nem kéne morogni, mert  éhen fogja veszejteni népét, akkor azután ülhet a trónusán egyedül. Ekkor már szelídebb lett a hang, helyeslő bólogatás a dorgálásra. Nem is maradt el az elismerés, mára már 300 Ft. alá esett az Euró.

Kedves oroszlánkirály. Rohadt sok pénzünkbe került ám, a két morgásod közötti időszak. 

Felettébb érdekes, hogy a "görény" címmel írt "kisdoktorimra", milyen sokan rákattintottak. Valószínű, legtöbben nem a görények megismerésének a vágyától hajtva, hanem valami jelzőt sejtve a napi eseményekre. Szegény görények. Nem is tudnék olyan görény-tulajdonságot megemlíteni, amitől ne sértődne meg a görény, ha egyik-másik embertársunkhoz hasonlítanám.

Azért - ha már napi események kerültek szóba, meg a görény,  - akkor volna egy javaslatom. Erről a doktoriról lenne szó, ami most borzolja a kedélyeket. Mondjuk az már valóban túlzás, hogy az Elnök Úr NOB-os életrajzában már egyenesen PhD minősítéssel szerepelt. A "nagydoktori"akkoriban sem volt és most sem könnyen megszerezhető cím illetve tudományos fokozat. Ókorkutató kisebbik fiam PhD munkáját láttam illetve tudom, hogy mennyi munkája volt benne. Az a "kisdoktori" meg - ha plágium, ha nem - annak idején majdnem mindenkinek kijárt. Nem csináltak belőle nagy ügyet. A Marxista "egyetemek"  elvégzői is tudtak doktorálni. Éppen a mi Palink ne tudott volna?

A doktori jogosságát nem a politikusoknak kéne eldönteni, vannak erre hívatottak. Bármi is legyen a döntés, kérném,  egyik felet sem a görényekhez hasonlítani. Jóravaló vadásztársak ugyanis.

Aki üregizni akar - az legyen türelmes - kiabál Lajos a fürdőszobából. A megbeszélt találkozó ideje már jó egy órával elmúlt, de még csak a borotválkozásnál tart a jóember. Amikor előkerül, akár lánykérőbe is mehetne, pedig csak a görények kalitkájához megyünk.Igazat adok Lajosnak a türelem kérdésében, de némi módosítással. nem az üregi nyúl vadászatához, hanem őhozzá kell türelem. Még egy kis körömvágás a három hófehér vadászgörénynél, azután indulunk az üregi nyulak birodalmába.

Egy kökényes, vadrózsabokros meredek partoldal rejti az üregi nyulak földalatti járatainak kijáratait. Lajos kiemeli az egyik görényt és a lyuk bejáratához teszi. A fogától, körmétől megfosztott kis ragadozó teszi a dolgát, eltűnik a föld alatt. Pár perc múlva dobogás hallatszik a lábunk alatt, ideges a nyuszi, ő dobol a lábával. Fel vagyok készülve, a bokrok között csak egy villanásnyira fog feltűnni a menekülő üregi.

Így is történik, az első kinigli ( lánykori nevén!) már a kezemben van. Még három, négy várat kutatnak át a görények, ahonnan gyorsan előbújik szép kis fejük, ott nem érdemes várni, de volt olyan járat, amiből két nyuszi is ugrik. Négy üregi volt mára a "betervezett" fejadag, gyorsan teljesítettük. Hosszabb volt az előkészület, mint a vadászat. Mielőtt valaki elszörnyülködne, hogy ezt a kétségtelenül szép, kecses kis állatokat miért kell lelőni - elmondom, hogy elszaporodva, óriási károkat tudnak okozni.A szaporodási kedvük pedig nagyobb, mint amennyit a vadászok el tudnak ejteni.

Bevallom, remek  - és nem szokványos vadászati mód görénnyel vadászni - nekem is csak ritkán adódik erre lehetőségem.

Vadászírónak lettem aposztrofálva - ám legyen. Próbálom magam ehhez tartani, holott lassan szétvet a düh azoktól az oktondi közéleti hírektől, amik naponta érnek.Hogy azért ne szakadjak el nagyon a "szakterületemtől" - jelesül a vadászattól ezért csak egy "idevágó" friss hírt kommentálnék. "Bejelentődött", hogy a magyar kincs a lábunk alatt hever, a drága föld és az aranyat érő vízbázis. Ezt kell fejleszteni.

Jó reggelt.

Azt kell fejleszteni, amit a közelmúlt során egyszer már szétvertek, majd összeraktak. Jól tudom - családunk is részesült benne - hogy egy generációt nyomorítottak meg, kisemmiztek, mondhatni, vérrel, könnyel történt a téeszesítés, de megtörtént és jól is működött.A vizek felhasználását pedig a vízügyi igazgatóságok működtették, csatornarendszerek, öntözőrendszerek épültek. A földek a zöldbárók kezébe kerültek, az öntözőrendszereket szétlopták, csatornákat beszántották, minden az enyészeté lett.

Ha nem az érvényesül - mint történelmünk során mindig, így mondhatni magyar specialitás -  hogy amit az elődök csináltak az ab ovo rossz, tehát meg kell semmisíteni, akkor most nem kéne drága támogatások árán beindítani azt, ami korábban volt.Ha ló nincs, szamár is jó, ha ipar nincs, jó a mezőgazdaság is.Majd felértékelődik a falu - mondta a nagyfőnök. Mire felértékelődne, ki fog halni. Korábban kellett volna ébredni, uraim.

Bevallom már elszoktam, hogy sok vadász részvételével vadásszak, amikor nem lehet a "szomszédot" megválogatni. Ezen a szeles, hideg vasárnapon ebben volt részem. A Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában zajlott a vadászat, annak homokját hordta a viharos szél, egész kis dűnéket alkotva az utakon. A nádasból szárnyra kapó fácánokat is kilőtt nyílként sodorta, volt amelyikre öten is lőttek. Két kakas is felém vette az irányt, a lövésemre tollcsomóként kezdték zuhanásukat, amikor egy "vadász" még belepuskázott. Egye kutya, nem tudta visszafogni magát  - gondoltam elnézést kér - de nem ez történt. Amikor kezdte a fácánokat felkötni az aggatékára, akkor értettem meg, hogy a kapzsiság mikre képes.

Van egy mondás, miszerint a "rossz szomszédság - török átok." Érvényes ez a vadászatra is.

Nagy foltokban még  délelőttről itt maradt a kék ég, de rajta már fekete hófelhők nyargalnak, olykor hózáport zúdítva a határra. Folyik a küzdelem a tavaszt idéző elmúlt napok és az időjósok által beígért igazi tél között. Úgy látom, az utóbbi fog győzni, metsző hideg a szél, még a varjak sem tudják eljárni "havat kavaró" táncukat. Két napja még ingujjra vetkőzve bukdácsoltam a kökényesben, hogy felhajtsam a fácánokat, ha már a hajtók által hozott két kutya inkább az erdőszéli könnyed sétát választotta.Előző napon, még szépszámú jelentkező volt a vadászatra, de erre a napra elfogytak, volt aki nemes egyszerűséggel elaludt, volt akit egy csőtörés tartott otthon, szóval hárman maradtunk a végére. A lecsökkent létszámot szorgalommal pótoltuk, gyalogoltunk, csörtettünk, hajtottunk és lőttünk is.  A nyolc kakas szép eredménynek számít.